Barsiné Pataky Etelka (Néppárt-MDNP)
BARSINÉ PATAKY ETELKA, a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány közlekedéspolitikájában a következő mondat olvasható: "A modern infrastruktúra megteremtéséért vívott küzdelemben nem elég pusztán csatákat, a háborút kell megnyerni".
Kedves Miniszter Úr! Montecuccoli óta tudjuk, hogy a háborúhoz pénz kell. Lássuk, hogy a közlekedés fenntartásának és fejlesztésének mi a kormány által becsült költségigénye: 1994 és 2000 között mintegy 2600-3200 milliárd forint.
Egy pillanatra felejtsük el, hogy nem egészen illik 1996-ban 1994-es adatokat letenni a Ház asztalára, különösen akkor nem, amikor az elmúlt évben majdnem 30 százalék volt az infláció.
Tehát nézzük az adatokat! Ebből a 2600-3200 milliárd forintból állami kötelezettségként szerepel mintegy az egynegyede, vagyis 600-700 milliárd forint. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ez a pénz másfélszer akkora, mint a tavalyi privatizációs bevétel.
Bizonytalan forrású rész a maradék pénz háromnegyede vagyis mintegy 2000 milliárd forint. Nos, összehasonlításképpen mondanám, ez körülbelül 20 milliárd dollárnak felel meg '94-es áron, és ez több, mint a mai magyar nettó adósságállomány.
Van ezenkívül néhány további költségnövelő javaslat, mint például a járműállomány megújításához szükséges állami garancia, vagy pedig a gördülő országúton a versenyképes tarifát biztosító állami szerepvállalás és egy sor további javaslat.
Kérem, ez mind csupa fontos törekvés; ezek összeállításáért elismerés illeti a minisztériumi szakembereket. Csak az a gond, hogy ez nem közlekedéspolitika ugyanis sem 2000 milliárd, sem 3000 milliárd forint nincsen.
Az első megjegyzésünk az, hogy véleményünk szerint a közlekedéspolitikának ki kellene emelnie a fontos és lényeges dolgokat; ki kell jelölnie, hogy mi az, amit elhagyhatunk, amit elhagyásra javasol, és hogy ennek mik a következményei és ezt számba kellene venni. Vegyünk egy példát: sok helyen szerepel az előterjesztésben például a kombinált szállítás. Nos, ez egy nagyon támogatandó cél. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a teljes áruszállításnak a kombinált áruszállítás mindössze 0,5 százaléka; és ha minden támogatást meg fog kapni, minden állami jelenlétet biztosítunk a kombinált fuvarozás számára, akkor is mindössze a teljes áruszállítás 3-5 százalékát fogja jelenteni.
Bár többször beszél az előterjesztés a kombinált szállításról, lényegében az egész anyagból nem derül ki, hogy mi a kormány autópályadíj-politikája. Ez ma az egyik leglényegesebb kérdés. Régiók, a fejletlenebb régiók, az ország kettészakadása szempontjából ez valóban közlekedéspolitikai kérdés ez azonban nincs benne az anyagban.
Szeretném megismételni: valójában nem beszélhetünk közlekedéspolitikáról, csak csokorba gyűjtött, összerendezett javaslatokról. De valójában a közlekedéspolitika nem is tisztviselőkhöz és talán nem is egy ágazati miniszterhez, hanem a kormányhoz kötődik. Az elmúlt két év alapján megállapíthatjuk, hogy a szakmapolitika és a pénzügypolitika összehangolása nos, ez a Horn-kormány gyengéje. Ennek voltunk tanúi többek között például az egészségügynél is és az oktatásügynél is.
A második megjegyzésünk: a stratégia keveredik a 2000-ig tartó fejlesztési programmal. Ez talán az előttünk fekvő javaslat egyik legnagyobb hibája. Mondok egy egész egyszerű példát: a stratégiai irányok között szerepel az Európai Unió integrálódásának az elősegítése ez helyes, ezzel egyetértünk. Ugyanakkor az Európai Unió integrálódásának elősegítésénél az első feladatok között szerepel Budapest déli területén két új Duna-híd megépítése. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a közelmúltban épült meg két új Duna-híd Budapest déli területén: az egyik az M0-ás, a másik a Lágymányosi híd. Kicsit bizarrnak tűnik, hogy stratégiai feladatoknál, az európai uniós integrálódás elősegítésénél még két híd van megjelölve, ugyanott. Ahol ilyen sok az évtizedek alatt felhalmozott probléma és hiány, ott sokkal racionálisabb, reálisabb és sokkal határozottabb kormányzati állásfoglalásra van szükség.
A harmadik megjegyzésünk: négy, egymással egyenrangú stratégiai irányt fogalmaz meg a javaslat; egy hiányzik, ez pedig a hazai szükséges közlekedési igények kielégítésének a biztosítása. A Néppártnak az a javaslata, hogy a stratégiai feladatok között ez az első az egyenlők között. Mondok ismét példákat; az első példa a fenntartás. A javaslat megfogalmazza, hogy a közlekedési infrastruktúra tárgyi elemeit vagyontárgyként kell számításba venni egyetértünk. Akkor ez azt jelenti, hogy a használatnak fedeznie kell a fenntartást egyetértünk. Akkor azt javasoljuk a kormánynak, hogy sürgősen üljön le, és nézze meg, hogy a használatból, vagyis a személygépkocsi vásárlásából, fenntartásából származó forgalmiadó-, illeték-, vám- és egyéb bevételek milyen arányban osztódjanak meg a közlekedés és a költségvetés között. A Néppárt számára ugyanis elfogadhatatlanok azok a belső-ázsiai viszonyok, amelyek például az elmúlt télen a főváros közútjain alakultak ki.
Mondhatnánk a következő példát is: a településközi közforgalmú közlekedésben is az első az egyenlők között a hazai szükséges közlekedési igények kielégítése. Nos, ha sürgősen nem kerül rögzítésre, hogy az igények alapján mit kell közszolgáltatásnak tekintenünk, akkor pillanatokon belül egy Volán Vállalat privatizációjánál ördögi körbe kerülhetünk. Ennek végeredményét láthatjuk Angliában, ahol praktikusan elhalt az ilyen irányú tömegközlekedés és gondolom, ez nem lehet cél.
Vagy beszélhetünk a BKV-ról: a BKV állandóan emeli a tarifát. Eddig majdnem 5 milliárdos deficitet halmozott föl, és ennek ellenére szűkíti a szolgáltatást, ritkítja a járatokat. Megismétlem: a Néppártnak az a véleménye, hogy a hazai szükséges közlekedési igények kielégítése az első az egyenlők között.
A negyedik megjegyzésünk: ma már nem lehet korszerű közlekedésről beszélni informatika és telematika nélkül. Az ezredfordulóig terjedő közlekedéspolitikában a közlekedést csak integrált rendszerként tudjuk tárgyalni. A közlekedéspolitika egyik alapvető kérdése ugyanis: a munkamegosztás az autópálya, a vasút és az információs rendszerek között.
A Néppártnak az a véleménye, hogy a közlekedés óriási lehetőségeket hordoz magában.
(11.30)
Sok fejlesztést, sok munkát, sok munkahelyet és előrehaladást. Ehhez azonban egyértelmű, reális, határozott és konkrét célokra van szükség.
Azt javasoljuk a kormánynak, hogy a közlekedéspolitikai előterjesztés határozati javaslatait alakítsa át, tegye konkréttá és egyben nagyon határozottá.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)