Békesi László (MSZP)
DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindössze egy elemre szeretnék utalni Szabó Iván hozzászólásából. Nevezetesen: mi volt az eredendő oka annak, hogy ezt az úgynevezett kiegészítő konszolidációs eljárást, amely körül olyan nagy vita bontakozott ki, le kellett bonyolítani.
Szabó Iván azt vezette elő, hogy a konszolidáció összegének meghatározása, tehát a kétes, behajthatatlan követelések állománya összegének meghatározása a bank menedzsmentjének a feladata. Ez rendben van. Azt azonban a Pénzügyminisztériumnak kellett tudni, hogy a tőkemegfelelési mutató elérése nem bruttó, hanem nettó tőkemegfelelési mutatót jelent. Ha tehát a Pénzügyminisztérium követelményként előírja, hogy a kockázati tőketartalékot nem három év alatt, hanem egyetlen év alatt kell feltőkésíteni, akkor tudnia kell, hogy ennek a meglevő tőkeállomány csökkenése lesz a következménye. Ha azt akarja, hogy ezek után is meglegyen a célul kitűzött és kormány által vállalt úgynevezett 8 százalékos tőkemegfelelési mutató, akkor ennyivel meg kellett volna emelni a konszolidációs juttatást. Miután ez nem történt meg, innentől kezdve már nem a bank menedzsmentje volt az, aki döntési helyzetben volt, hanem az állam mint tulajdonos, és ezt bizony a Pénzügyminisztériumnak kellett csinálni.
Tehát a logika ott törik meg, hogy a pótlólagos konszolidációs lépésnek az oka nem a bankmenedzsment rossz kalkulációja, hanem a bruttó és a nettó tőkemegfelelési mutató közötti különbség összekeverése, ami viszont pénzügyminisztériumi ügy. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)