Bársony András (MSZP)
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Európai Unióhoz kapcsolódásról és általában az európai integrációban való részvételünkről nagyon sok, nagyon magas színvonalú értekezés jelenik meg mostanában, és úgy gondolom, hogy ennek a tudományos konferenciasorozatnak valóban van egy óriási előnye: a lakosság és az érdeklődők számára megvilágítja a csatlakozás lényegét és tartalmát. Más a helyzet azonban itt, a tisztelt Ház falai között, a parlamentben, mert úgy gondolom, hogy ennek az igen tisztelt grémiumnak egészen más feladata van a csatlakozást illetően. Úgy gondolom, hogy az igazság lényegesen közelebb áll ahhoz, amit a miniszterelnök úr és Eörsi Mátyás itt kifejtett: az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás nem lehet pártpolitikai csatározások kérdése. Miért nem lehet az?Azért nem lehet, mert az európai integrációs intézmények két legfontosabbikáról van szó, de Magyarország és ez nem elfelejtendő számtalan olyan integrációs szervezetnek tagja ma már, ahol együtt dolgoznak a tisztelt Ház bármely oldalán helyet foglaló képviselők. És ha ott, ezekben az integrációs szervezetekben tudunk úgy együtt dolgozni, hogy nem tűnik fel, ki melyik pártnak a tagja, ki melyik oldalon ül itthon, a parlamentben, akkor úgy gondolom, hogy ez tanulság lehet az itthon, a Ház falai között végzett munkánk során is.
Nem hiszem ugyanis, hogy lehet csatlakozni akár az Európai Unióhoz, akár a NATO-hoz úgy, hogy a végső célt elfogadjuk, de közben a hozzá vezető út tekintetében öt-hat önálló stratégiát állítunk föl. Ezekben a szervezetekben ugyanis olyan működési rendszer van, ahol kormányok, kormányközi szervezetek tárgyalnak más kormányokkal, és egyfajta úton lehet megközelíteni ezeket a szervezeteket. Meggyőződésünk szerint nem teoretikus vitákra van tehát szükség, hanem arra, hogy az elkövetkezendő időszakban meghatározzuk azokat a közvetlenül előttünk álló feladatokat, amelyek alapján a csatlakozás a NATO-hoz és az Európai Unióhoz valósággá válhat.
Sokan idézték az elmúlt napokban Schumant, az európai egyesülési gondolat atyját; sokkal kevesebben idézték az európai konvenciót az emberi jogokról, amely 1949-ben, az Európa Tanács létrejöttével megnyitotta az utat az európai integráció irányába. Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert az európai integráció egy komplex folyamat, amely komplex folyamatnak a két szervezet csupán megtestesítője. Ami a kérdőívet illeti hiszen ez is előkerült már ebben a vitában -: a kérdőív nem követelményrendszer. Nem lehet összehasonlítani a kérdőív 159 oldalán felsorakoztatott kérdéseket a majdani csatlakozás követelményrendszerével. A kérdőív egy olyan anyag, amelynek kitöltése során az ország önmagáról alkot egy képet, a követelményrendszer pedig az elkövetkezendő másfél év alatt fog tulajdonképpen kialakulni, a kormányközi konferencia határozatainak megfelelően.
A maastrichti szerződésben ugyan benne vannak az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételei, de a kormányközi konferenciának, amely márciusban nyílt meg Torinóban, éppen az a feladata, hogy az egész intézményrendszert felülvizsgálja, és képessé tegye az Európai Uniót arra, hogy befogadja a csatlakozni kívánó országokat.
(16.00)
E tekintetben tehát maga a követelményrendszer is állandó változásban lesz.
Magyarországnak tehát nem a tegnapi, nem a mai követelményeket kell betartania, hanem fel kell készülnie arra a követelményrendszerre, amely 1998-at, illetve az azt követő időszakot fogja majd fémjelezni. Ebből pedig az következik, hogy Magyarországnak meg kell határoznia saját ipari, mezőgazdasági és szolgáltató szférájának fejlődését, és ezt kell összhangba hozni a majdani követelményrendszerrel; meg kell tehát találnunk azt az utat, amely közös Magyarország és Európa számára. Az persze teljesen nyilvánvaló, hogy aki egy ilyen szervezetbe be kíván lépni, annak a szervezethez alkalmazkodnia kell, és nem elvárnia azt, hogy a szervezet alkalmazkodjon hozzá. Ez utóbbinak ugyanis némileg csekélyebb az esélye.
Ami pedig azokat az érveket illeti, hogy Magyarország mezőgazdasági ország és a lakosság négyötöde mezőgazdaságból él, úgy gondolom, hogy ezek azok az érvek, amelyeket nekünk nem szabad hangoztatni, mert ha a statisztikai és kérdőíveket kitöltjük, ebből rögtön ki fog derülni az, hogy a modern Magyarországon soha nem volt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma ekkora, mint ahogy egyetlen európai országban sem. Nem szeretnék számháborúba bocsátkozni, de úgy gondolom, hogy a foglalkoztatottak felénél több az elmúlt időszakban ezen a területen nem dolgozott.
De nem a számháború a dolog lényege, hanem az, hogy úgy gondolom, Magyarországnak meg kell találnia azt az utat az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, amelyet megtalált az OECD-hez. Éppen ezért értetlenül állunk azzal szemben, amikor harmadik-negyedik országokkal való tárgyalásainkat megpróbálják úgy beállítani, mintha ehhez a csatlakozáshoz valakitől előzetes engedélyt szeretnénk kérni. Az azonban nem tagadható, és ezt szeretném hangsúlyozottan leszögezni, hogy a bővítéskor a NATO mint az európai biztonsági rendszer legfontosabb eleme, igenis figyelembe veszi mindazoknak az országoknak az álláspontját és tetszik, nem tetszik, kiemelten Oroszország álláspontját is , amelyek jelen vannak az európai színtéren, és amelyek véleménye az európai biztonsági rendszer jövője szempontjából nem elhanyagolható. Ez azonban nem jelent semmifajta vétójogot. Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy Magyarországnak csak azokkal az országokkal van tárgyalnivalója, amelyek már belül vannak az európai integrációs szervezetekben, akkor úgy gondolom, ez a fajta politika Magyarországot kiszorítaná az európai integrációból.
Befejezésül: a Magyar Szocialista Párt azt szeretné, ha az elkövetkezendő időszakban sokkal kevesebb nyilatkozatháború és sokkal több akció, értelmezhető, okos akció lenne, nemcsak itt a Ház falain belül, hanem elsősorban azokon a területeken, ahol meg kell valósítani az integrációs célokat.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)