Kádár Béla (MDF)
DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr ma egy olyan témát említett, amely sorsformáló hatású Magyarország történetének elkövetkező évtizedeiben. Azt hiszem, örvendetes jelenség a magyar politikai élet sivatagjában, hogy van egy olyan oázis, amelyben valamennyi ellenzéki párt és kormánypárt egyetért, nevezetesen abban, hogy az ország alapvető nemzetstratégiai célkitűzése: integrálódásunk az európai gazdasági és biztonsági rendszerbe.
Olyan világban élünk, amelyet a terek tágulása jellemez. Világgazdasági erőtér alakul ki, az európai erőtér tágul. Ez az európai képződmény, amelynek tágulása a déli, északi irányú bővülés után most a keleti irányú bővülést tűzte napirendre, elkerülhetetlen, megállíthatatlan történelmi folyamat. Senki sem számíthat arra, hogy egy globális világgazdasági fejlődés és egy globális informatikai fejlődés elkerüli egy kis ország nemzeti szuverenitása által körülhatárolt területeket. Sem az elektromágneses hullámokat, sem a pénzügyi áramlásokat nem lehet ma nemzeti határokon leállítani. Alkalmazkodni kell egy külgazdaság-érzékeny kis országnak a nemzetközi folyamatokhoz, legyenek azok műszakiak, tudományosak, pénzügyiek, általános gazdaságiak. Egy országnak a racionális célrendszere nem lehet más, mint egy olyan gazdasági környezet, olyan nemzeti cselekvési program és megvalósítási eszköztár kialakítása, amely lehetővé teszi azt, hogy ebbe a táguló világgazdasági és európai térbe minél nagyobb előnyökkel és lehetőleg minél kisebb költségekkel kerüljünk be.
Az Európai Unió kifejlődésének története nagyon fontos üzenetet tartalmaz Magyarország számára is. Látjuk, hogy idestova félévszázados történelmi időt ölel át az a folyamat, amíg az ötvenes évek elején megalakult európai közösségek, a Montánunió eljutott a római szerződéshez, a szabadkereskedelmi övezethez, majd a vámunióhoz, három évvel ezelőtt az egységes belső piachoz, és most készül a tetőzet: az európai monetáris unió. Félévszázados folyamat, ahol a piaci mechanizmusokat egy erőteljes kormányzati szerepvállalással irányított nemzetközi európai gazdasági együttműködés egészítette ki.
Az előttünk álló kihívás horderejét semmi sem szemlélteti jobban, hogy nekünk néhány év leforgása alatt, netán egy fél generáció alatt kell végigjárnunk azt az utat, amelyen a nálunk sokkal fejlettebb és sokkal kedvezőbb külső feltételekkel rendelkező Nyugat-Európa gyakorlatilag egy fél évszázad során jutott el idáig. Olyan helyzetben készülünk most fel erre az Európai Unióra, amelynek ma az egységes belső piaci fokozatához alkalmazkodunk. De mire reményeink szerint bekerülünk az Európai Unióba, ott már a kemény mag a következő fokozat, a monetáris unió fokozatának a kiépítésén munkálkodik. A külgazdaság-érzékeny Magyarország nem tehet mást, mint gazdaságdiplomáciai úton kitárgyalt kedvezményekkel, halasztó hatályú intézkedések kiharcolásával elodázhatja, időben terítheti ennek az alkalmazkodásnak a terheit; de természetesen nem maradhat kívül akkor sem, ha majd az Unióba való belépésünk után valószínűleg a kétsebességes Európa alsó fokozatához tartozó országok meglehetősen népes csoportjában fogunk helyet foglalni.
De a feladat végrehajtásához óriási nemzeti mozgósítás kell, és ebben a szellemben értékeljük miniszterelnök úr azon nyilatkozatát, hogy valamennyi politikai erővel együtt kíván működni a szükséges cselekvőképesség megteremtéséhez, hiszen a történelem szikláiba nincs bevésve, hogy milyen erők folytatják a korábban megkezdett európai integrálódás útját. Ebben a szellemben, ezen ígéret szellemében kérem én a miniszterelnök urat, hogy mind a kérdőív megválaszolásába, mind a tárgyalásokra való és meglehetősen lassan kibontakozó részprogramok megvitatásába vonják be az ellenzék erőit, hiszen ellenkező esetben töréspontok jelentkezhetnek az 1998-as választás után a magyar nemzetstratégiában.
Figyelembe kellene venni azt is, miniszterelnök úr, hogy a gazdaságpolitika több alapvető kérdésében azért nincs egyetértés. Miniszterelnök úr azt hangsúlyozta, hogy csak a jelenlegi restrikciós politika folytatása visz minket el az Európai Unióba. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Nyugat-Európában is felerősödtek és megszaporodtak a hangok, hogy nem egy monetáris integráció teremti meg a gazdasági fejlődést, a fejlettséget, a tagországok felzárkózását, hanem két oldalról kell közelíteni a kívánatos célokhoz. A reálgazdaság fejlesztésével kell közelebb jutni ahhoz az állapothoz, hogy az európai integrálódás ne jelentsen túl nagy terheket Magyarországra. Itt, azt hiszem, van még mit vitatnunk, mert hiszen sem a nyugat-európai véleményeket, sem a magyar ellenzékben kialakult véleményeket ez a sommás állásfoglalás, őszintén szólva, nem fedi le.
Miniszterelnök úr elégedettséggel nyilatkozott az európai integráció kormányzati szervezeti rendszeréről. Itt is vannak eltérő véleményeink. Úgy gondolom, ezek lecsiszolására van és lenne mód annak a nemzeti együttműködési szellemnek a keretében, amelyről a miniszterelnök úr szólt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)