Eörsi Mátyás (SZDSZ)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Végül is könnyű a dolgom, hiszen a miniszterelnök úrnak minden szavával egyetértettem. Ugyanakkor az előttem szóló kisgazda képviselőre, úgy érzem, nem is szükséges reagálni, mert nem emlékszem, hogy bármit mondott volna, ami egyáltalán párbeszédben állt volna azokkal a kérdésekkel, amelyeket miniszterelnök úr itt fölvetett.Én magam is úgy ítélem meg, hogy Magyarország számára az európai integráció kérdése egy nemzeti ügy, amelyet nem lehet pártpolitikai csatározások tárgyává tenni. Parlamentben, a politikában nincsenek kis ügyek. Ezt mindannyian tudjuk. Minden ügy nagy ügy; de mégis úgy érzem, hogy vannak a nagy ügyhöz képest óriási ügyek, amelyek nem egy adott kormánynak vagy egy adott generációnak a jövőjét határozzák meg, hanem egy nemzetnek a sorsát hosszú távon, sok-sok generációra képesek meghatározni.
(15.40)
Úgy ítélem meg, hogy Magyarország integrációja egy ilyen ügy, és nagyon óvnám a parlamentet attól, hogy ezekben a kérdésekben holmi pártpolitikai vitákat farigcsáljon.
Miniszterelnök úr felszólalásában elmondott számos érvet, amely azt támasztotta alá, hogy Magyarországnak miért szükséges feltétlenül az Európai Unió és a NATO tagjává válnia. Ezekkel az okfejtésekkel egyetértek.
Engedje meg a tisztelt Ház, hogy kiegészítsem ezt az okfejtést egy újabb gondolatsorral. Nem vagyok híve a túlzott historizálásnak, ugyanakkor ha végiggondolunk Közép-Európa történelmén azt látjuk, hogy Közép-Európa országai soha nem tudták hosszú távon megőrizni függetlenségüket. Ezekre az országokra vagy a Nyugat, vagy a Kelet, de mindenképpen kiterjesztette a befolyási övezetét. Azt hiszem, hogy most, amikor megszabadultunk negyven-ötven év keleti befolyás alól, valóban függetlenek vagyunk. Úgy érzem, ha tanulunk a történelem példájából, akkor tudhatjuk azt is, hogy ez a kivívott függetlenségünk hosszú távon igen törékeny lehet. Ezért, ha igaz az a tétel, hogy Közép-Európának vagy a Kelet, vagy a Nyugat befolyási övezete alá kell tartoznia, azt hiszem, nem lehet kérdéses: Magyarországnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy akkor a Nyugat befolyási körébe tartozzon.
Ez nem jelent mást, tisztelt képviselőtársaim, mint azt, hogy Magyarország azokat az értékeket vallja, amelyeket a tőlünk nyugatra élő országok vallanak. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon olyan gazdasági körülmények és olyan életszínvonal valósítható meg, mint amely tőlünk nyugatra honol és nem azok az értékek, nem azok a gazdasági körülmények, amelyek tőlünk keletre honosak.
Ezért úgy ítélem meg, sem az Európai Unió, sem a NATO, sem a Nyugat-Európai Unió, sem az OECD, semmilyen más nyugati integrációs szervezet vonatkozásában meg sem kérdőjelezhető komolyan az, hogy Magyarországnak a teljes jogú tagságra törekednie kell, és célszerű-e elnyernie a teljes jogú tagságot ezekben a szervezetekben. Úgy ítélem meg, hogy ennyivel tartozunk magunknak, és ennyivel tartozunk az utánunk jövő generációknak, hogy Magyarország jövőjét ilyen módon is biztosítsuk.
Természetesen igen hosszú utat kell megtennünk addig, amíg beléphetünk ezekbe a szervezetekbe. Úgy ítélem meg, lényegében a rendszerváltás első és a rendszerváltás második kormánya is igen sokat tett annak érdekében, hogy ezek a nemzeti álmok megvalósulhassanak. Igen fontosnak tartom, hogy ez a program folytatódjék, legyünk tisztában azzal, hogy azoknak az áldozatoknak, amelyeket most az ország lakosságának hoznia kell, van értelmük. Nagyon nehéz ezt mondani, hiszen az elmúlt időszakban számtalan esetben csapták be az ország lakosságát, ígértek mindenfajta kedvező kimenetelt arra az esetre, ha a nehézségeket elviselik, és megértem, ha a lakosság nehezen hisz ma ezeknek az ígéreteknek. Mégis úgy ítélem meg, hogy Magyarország soha nem állt még olyan közel ahhoz, hogy ezeket az ígéreteket teljesíteni is tudja, mint most. Sokat kell tehát tennünk annak érdekében, hogy céljainkat megvalósítsuk. Úgy érzem, a kormány eddig vállalt és folytatott politikáján kívül még vannak egyéb kiaknázható lehetőségek.
Tudnunk kell: ha a tárgyalások megkezdődnek, akkor eurodiplomaták igen nagy számát kell tudnunk kiállítani, akik nemcsak a csatlakozást fogják végigtárgyalni, hanem ha belépünk ezekbe a szervezetekbe épp olyan erőteljesen fogják tudni megvédeni Magyarország érdekeit a szervezeteken belül, mint ahogy azt a mai tagok megteszik. Számos esetben, a honvédség területén a civil kontroll erősítésével, a honvédségen belüli mentalitás változtatásával és egyéb dolgokkal, sorolhatnám a körülményeket tudnánk még többet megtenni annak érdekében, hogy Magyarország esélyei az integrációra növekedjenek. Nagyon fontos ugyanakkor tudnunk azt is, hogy ezeket a feladatokat nemcsak az integráció érdekében kell megvalósítanunk, hanem azért is, mert meggyőződésem, hogy ezzel a magyar demokrácia és a magyar gazdasági jólét érdekében teszünk igen fontos lépéseket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ítélem meg, hogy lehet, sőt érdemes vitatni a kormány politikáját számos gazdasági és egyéb kérdés vonatkozásában. De nagyon óvnám a Házat attól, hogy azokban a kérdésekben is pártpolitikai vitákat folytassunk, amelyeket most a Ház napirend előtt megvitat. Megint csak a historizálás eltúlzása nélkül szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni arra, hogy hány, de hány alkalommal fordult elő, hogy Magyarország sorsfordító történelmi pillanatokban elbukott azért, mert a legfőbb politikai erők nem tudtak egyetérteni abban, hogy hogyan kell a válságból kikerülni. Gondolok itt az egészen régi időkre, a tatárjárásra, amikor a magyar urak arról vitatkoztak, hogy ki legyen, aki a tatárokkal a harcot fölvegye. Az eredmény ismert: megegyezés hiányában a tatárok majdnem elsodorták ezt az országot a Kárpát-medencéből. (Zaj.) Gondolhatok a török időkre, amikor szintén a magyar uraknak fontosabb volt az, hogy az akkori király hatalmát kezdjék ki; a belpolitikai villongások miatt Magyarország ismételten, hosszú időre igen tragikus helyzetbe került. Úgy ítélem meg, ha ezekben a kérdésekben amelyek Magyarország nyugati integrációját illetik a pártok az előttünk álló feladatokat arra kívánják kihasználni, hogy a jelenleg kormányon lévő erőket szapulják, és lehetőleg minden kérdésben vitát szítsanak, akkor ugyanúgy járunk el, mint ahogy számos történelmi kudarc során Magyarország sajnos nem állta ki a próbát. A magam részéről ezt tartanám egy turáni átoknak, és nagyon jónak tartanám, ha mindannyian belátnánk: az előttünk álló tét olyan hatalmas, hogy nagyon jó lenne, ha legalább ezekben az alapvető kérdésekben tényleg egyet tudnánk érteni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)