Vissi Ferenc

1996. május 5.

DR. VISSI FERENC, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Engedjék meg, hogy nagyon röviden, kizárólag szakmai-etikai alapállásból elmondjak néhány gondolatot, reagálva a Versenyhivatal beszámolójával kapcsolatban elhangzott képviselői megjegyzésekre. Először is szeretném megköszönni az Országgyűlésnek, hogy időt szentelt a Versenyhivatal beszámolójának. Ez nem elsősorban a Gazdasági Versenyhivatalnak fontos, hanem a verseny ügyének.

Másodszor: mintegy öt éve viszonylag állandósult, több-kevesebb sikerrel járó küzdelmet folytatunk a tekintetben, hogy mire való a versenytörvény és mire nem, és a küzdelem arra irányul, hogy megmagyarázzuk: mire nem való. E tekintetben szeretném megemlíteni önöknek azt, hogy az egyik ilyen laikus félreértés abból fakad, hogy azt hiszik, a Versenyhivatal és a versenytörvény teremti általában a versenyt. Nos, ez nem így van. A verseny elsősorban attól függ, hogy létezik-e a szabad tulajdonlás, a szabad befektetés és a szabad vállalkozás joga és lehetősége. A Versenyhivatal és a versenytörvény e téren csak olyan szerepet játszik, amely azt jelenti, hogy ha már létezik a verseny, és a magánérdek megkísérli a versenyt korlátozni, e korlátozások ellen fellép.

Ugyanilyen félreértés az és e tekintetben politikai jellegű harcot, küzdelmet szoktunk folytatni , amikor azt várják el a Versenyhivataltól, hogy korrigálja bizonyos kormánypolitikák következményeit. Nos, ezt sem tehetjük meg, a versenytörvény nem erre való, ez beavatkozás lenne más jogterületekre.

Ilyen tévedés az általános vitában elhangzott azon megítélés is, amely azt kéri számon a Versenyhivataltól és a versenytörvénytől, hogy lépjen fel a feketegazdaság ellen. Aki megfogalmazza a feketegazdaságot a tekintetben, hogy mitől tartja feketének, az pontosan látja, hogy az attól fekete, mert megsértik a vámtörvényt, az adótörvényt, a termékfelelősségi törvényt, a büntetőtörvényt és így tovább, de biztosan nem attól fekete, hogy megsértik a versenytörvényt. A Versenyhivatalnak csupán arra van kompetenciája, hogy a versenytörvény egy részében fellépjen, arra nincs kompetenciája, hogy más jogterületre vonatkozóan eljárást indítson, beavatkozzék. Ha ilyet tennénk, akkor a bíróság minden bizonnyal megszüntetné a hivatal minden ilyen irányú döntését. Úgy gondolom tehát, hogy a parlament többsége pontosan jól értette azt a fajta kiáltást, amit a beszámolónkban megfogalmaztunk, hogy más jogterületen kell aktívan fellépni a feketegazdaság ellen, s nem a versenytörvénytől várni ezt a fellépést. Ez az elvárás egyébként nincs összhangban a nemzetközi konvenciókkal.

A harmadik nagyon rövid megjegyzésem csupán az, hogy igen nehéz megítélni, vajon sok vagy kevés az eljárás a Versenyhivatalban. E tekintetben is hangzott el bizonyos értelmű kritika a hivatallal szemben. Nagyon röviden azt szeretném mondani: nagyon nehéz minősíteni azt, hogy sok vagy kevés az eljárás, de mindenképpen szeretném leszögezni, hogy a jogállamban a gazdasági versenyhivatalhoz hasonló úgynevezett szakmai intézmények nem élhetnek semmiféle politikai prekoncepcióval. Tehát nem élhetnek olyan prekoncepcióval, hogy akár a külföldi, akár a belföldi biztosan törvény- vagy jogellenesen működik, akár a nagyok, akár a kicsik valamelyike biztosan törvényellenesen működik tehát semmiféle politikai prekoncepcióval nem élhetünk.

Etikai kérdés is számunkra, hogy eljárást csak megalapozott gyanú alapján indítsunk, hiszen ellenkező esetben a tisztességes verseny ügyfeleinek hírnevét rontaná a Versenyhivatal, és azt hiszem, hogy e tekintetben túlterjeszkedne azon a kompetencián, amire a törvény a hivatalt felhatalmazza. Mindez azonban nem akadályozza meg a hivatalt abban, hogy indokolt esetekben eljárást kezdeményezzen és indítson.

Ehhez a témához tartozik az is, hogy különösen az utóbbi időben egyértelműen tapasztaljuk, hogy a cégek úgynevezett önkéntes jogkövető magatartást tanúsítanak, amely szintén annak a jele, hogy az eljárás sok vagy kevés mivoltát csak kellő megfontoltság esetén lehet értékelni.

(19.30)

A negyedik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy ki politizál a versenytörvény hátterében. Először is a parlament politizál akkor, amikor eldönti, hogy mi legyen a versenytörvény tartalma. Ezt a politikát hajtja végre a Versenyhivatal; a Versenyhivatal úgymond politizálása ezen a kereten nem terjedhet túl. Ezen a kereten belül viszont csak a szakmai érveknek van helyük, és semmi másnak nincs. A szakmai érvek területén pedig annak van jelentősége, hogy a Versenyhivatalt arra hatalmazza fel a törvény, hogy igenis, védje a versenyt, annak tisztességét és korlátozatlanságát.

Ha e tekintetben szélsőségesek vagyunk, akkor arra a törvény ad felhatalmazást, és nem a mi dolgunk annak megítélése, hogy a mi, bizonyos értelemben úgymond versenypárti megítélésünk vajon sérthet-e más közérdeket.

A beszámoló felhívja a figyelmet arra, hogy a versenypolitika e tekintetben relatív, és ha más közérdeket sért, akkor ezt a fajta politikai koordinációt a kormányzatnak, illetve a parlamentnek kell elrendeznie.

Végezetül arra szeretnék röviden utalni, hogy a Versenyhivatal munkájának lehet-e egyáltalán szakmai mércéje vagy milyen mércéje lehet. E tekintetben kétféle mércének van jelentősége; az egyik a szakmai mérce. Ma Magyarországon egyetlen szakmai fórum létezik, amely felhatalmazott arra, hogy kritikát mondjon a hivatal munkájáról: ez a szakmai fórum a bíróság. Úgy érzem, hogy e tekintetben a Versenyhivatal döntései kiállják a próbát; az a fajta jogalkalmazási harmónia, ami megjelenik, teljesen egyértelmű.

Másodszor: ugyanezen a téren számítunk arra, hogy mindazok, akik nem támadják meg a hivatal döntését a bíróságon, tehát egyetértenek vele, ez is egyfajta minősítés. Más szakmai fórum Magyarországon nincs, amely a hivatal munkáját jogosan minősítené.

A másik típusú minősítés politikai minősítés. Erre vonatkozóan itt van a parlament előtt a Versenyhivatal beszámolója, és amikor önök határoznak a beszámolóról, egyben politikai minősítést is tesznek és nyilvánítanak. Végezetül a politikai minősítéssel kapcsolatban arra kívánom felhívni a figyelmüket, hogy a magam részéről kétféle, két típusú kritikával nem tudok mit kezdeni.

Az egyik típusú kritika az, amely elvárja a hivataltól, hogy ott lépjen fel, amely területen nincs kompetenciája; a másik típusú kritika, amely úgy áll hozzá a hivatal működéséhez, hogy sem a hivatal döntéseinek, sem a bírósági döntéshozatalnak amennyiben megerősíti a hivatal döntését semmiféle realitást nem szán, és e tekintetben a hivatalt és a versenypolitikai kérdéseket úgy állítja be, mint amely egy szükségszerűen működő, felesleges intézmény.

Tehát ezzel a típusú kritikával a magam részéről nem tudok mit kezdeni, ezért hívtam fel az önök figyelmét arra, hogy a határozati javaslattal, annak elfogadásával önök politikai minősítésre hivatottak, és ezt fogják megtenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)