Tóth Tihamér (Néppárt-MDNP)
DR. TÓTH TIHAMÉR, a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzatok 1996. évi induló címzett támogatásáról a vezérszónoki körben utolsóként szólni nem egy hálás feladat, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban elmondható kifogások nagy része már elhangzott.
Azzal szeretném kezdeni a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja álláspontjának kifejtését, hogy szeretnék visszautalni a törvényjavaslat beterjesztésének körülményeire. Elsőként arra, hogy a kivételes eljárást nemcsak azért nem tartottuk indokoltnak az adott ügyben, nehogy úgy járjon ez a törvényjavaslat, mint az ezt megelőzően tárgyalt közraktározásról szóló törvényjavaslat amely a kivételes tárgyalás ellenére lassan már egy éve a parlament előtt van , hanem egyszerűen azért, mert ilyen fontos kérdésről, mint az önkormányzatok támogatása, az Országgyűlés plenáris ülésén kell elmondani minden képviselőcsoportnak a véleményét, és kell tájékoztatni az önkormányzatokat, az ország közvéleményét arról, hogy tulajdonképpen mire is számíthatnak ezen támogatási rendszer keretében.
Miniszter úr expozéjának körülbelül egyharmadában arról beszélt, hogy milyen döntési mechanizmus mentén lehet a támogatásokat odaítélni, illetve milyen eljárási szabályokat kell figyelembe venni addig, amíg egy ilyen előterjesztés megszületik. Tulajdonképpen egy kicsit furcsa, ha az expozé ilyen terjedelemben eljárási szabályokkal foglalkozik, de érthető. Érthető akkor, amikor tartalmilag sajnos nagyon kevésről tud az előterjesztő miniszter beszámolni, tekintettel arra, hogy ez a másfél milliárd alig valamivel több mint fele annak az összegnek, amelyet például az előző évben megszavazott a parlament ugyanerre a célra.
Sajnos, a támogatási összeg ilyen mérvű csökkentésének üzenete van, és félő, hogy az önkormányzatok részére ez az üzenet többet fog mondani, mint amit esetleg az előterjesztők fel tudtak mérni. Egyszerűen bizonytalanságot jelent az önkormányzatok számára, nem tudnak tervezni a teljesen jogos és szükségszerű beruházásaikat illetően. Az a körülmény, hogy a most benyújtott 395 pályázatból mindössze kettő volt olyan, amely alakilag nem felelt meg a pályázattal szembeni követelményeknek, azt mutatja, hogy igenis felelősségteljesen álltak az önkormányzatok ehhez a témához. Az pedig, hogy ebből a 393 pályázatból csak 58 lett eredményes, több mint szomorú. Ugyanis nem tudni, mit lehet mondani annak a 338 pályázónak, akinek egy nagyon szűk, nyúlfarknyi indokolás jut csak elutasításképpen, és egyszerűen nem tudni, hogy ezek az önkormányzatok az elutasított igényükkel mit fognak csinálni, mit fognak kezdeni a jövőben. Be fogják-e nyújtani újra a pályázatot, lesz-e újra energiájuk és pénzük arra, hogy újra kidolgozzák az új feltételeknek megfelelően a pályázatot, és milyen biztonsággal számíthatnak esetleg a következő évben vagy netán az azt követő évben a támogatás odaítélésére?
Ugyancsak az expozéban hangzott el többször is visszautalva az 1996. évi költségvetés számaira , hogy sajnos a költségvetés csak ilyen összegben teszi lehetővé a támogatások odaítélését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés nem valamelyik földöntúli bolygóról kerül ide elénk, hanem itt, ebben a Házban született, ebben a Házban alakultak ki a törvényjavaslat tárgyalásánál azok a számok, amelyekre most hivatkoznak. Igyekeztünk már akkor is elmondani, hogy az ezen címek kielégítésére fordított és jelzett összegek, amelyek a Belügyminisztériumnál ezen fejezetben szerepeltek, nem lesznek elegendőek e meghatározott célokra.
Sajnos akkor nem vették figyelembe az ellenzéki oldalról megfogalmazott kritikát, most pedig adott a helyzet: visszahivatkozni a költségvetésre, és azt mondani, nagyon sajnáljuk, mindösszesen másfél milliárd áll rendelkezésre 1996-ra.
Éppen ezért szeretnénk kérni részben utalva arra, amit már előttem szóló két képviselőtársam is megtett , hogy az önkormányzatok finanszírozási, támogatási rendszere valahogy térben és időben közelítve egymáshoz kerüljön itt, a parlamentben tárgyalásra. Különben megint bele fogunk esni abba a hibába, hogy az egyik törvényjavaslat tárgyalásánál visszahivatkozunk a másikra, és soha nem találkoznak az érveink egymással. Legfeljebb azt fogjuk mondani, hogy ebben a törvényben alkottuk meg azokat a gátakat, amelyeket most már nem tudunk feloldani. Az önkormányzatok támogatási rendszere sokkal fontosabb annál, mint hogy így lehessen kezelni őket a jövőben.
Az 58 sikeres pályázattal kapcsolatban három nagy téma van.
A vízgazdálkodás kérdéseinek a megoldásával kapcsolatos pályázatok köre az egyik. Szeretném jelezni, hogy a támogatott pályázatok köre a benyújtott pályázatoknak a 8 százalékát éri el, s az erre a célra fordítható összeg mindösszesen 200 millió forint. Ahogyan az előttem szóló képviselőtársam is említette, az önkormányzatok egyik legfontosabb feladata a települések egészséges ivóvízzel történő ellátása.
Ilyen önkormányzati feladatkiemelés mellett azt kell mondani, hogy a benyújtott igényeknek mindösszesen 8 százalékát tudjuk teljesíteni, tudjuk támogatni, és van rá összesen 200 millió forint.
Valamelyest jobb a helyzet az egészségügyi és szociális ellátás vonatkozásában benyújtott pályázatokkal kapcsolatban: itt már 12 százalékot ér el a benyújtott pályázatokon belül a díjazott pályázatok aránya, 800 millió forintos teljesítéssel.
Ha a számszerűséget nézzük csak, akkor a legjobb a helyzet az oktatási és a kulturális szolgáltatások vonatkozásában, mert a 205 értékelhető pályázatból 38-nak a támogatásáról szól a törvényjavaslat. Ez ugyan egy olyan 19 százalékos arányt jelent, de sajnos nem ilyen jó a helyzet, ha a mögötte levő pénzösszegeknek az odaítélését is megnézzük. Akkor ugyanis kiderül, hogy mindösszesen az igényelt támogatási összegeknek a 7 százalékát javasolja csak ez a törvényjavaslat kielégíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy május közepe felé haladunk, és az 1996-os induló céltámogatásról most tárgyal a parlament, mindenféleképpen indokolja, hogy a törvényjavaslat elfogadásáról mielőbb döntenie kell a Háznak, egyszerűen azért, mert még az az 58 pályázat is veszélybe kerül egy esetleges késői elfogadás esetén, amelynek odaítéléséről szól az előterjesztés.
Szeretném jelezni, hogy általában az elmúlt időszakban vagy április hónap vége felé, vagy május hónap elején már kihirdetett törvények voltak. Minél később szereznek tudomást az önkormányzatok a pályázati eredményekről, annál nehezebb helyzetük lesz az induló évben.
Éppen ezért és különös tekintettel hivatkozva a miniszteri expozéra szeretnénk jelezni, hogy nem látunk semmi esélyt arra, hogy módosító indítványokkal ezt a törvényjavaslatot valamelyest is meg lehetne változtatni. Egyszerűen azért nem, mert a végösszeg, a másfél milliárd adott. Csak arra kell hivatkozni, hogy tessék megjelölni a forrást a módosító indítvány teljesítéséhez, forrást pedig csak akkor lehet megjelölni, ha valamelyik önkormányzat igényére azt mondom, hogy az kevésbé fontos, mint amit egy másik oldalról lehetne javasolni.
Éppen ezért szeretném jelezni, hogy a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja nem fog semmiféle módosító javaslatot előterjeszteni, egyszerűen azért, mert elfogadására sincs remény, és semmi remény nincs arra, hogy ezt a törvényjavaslatot jobbítsa. De szeretnénk, ha minél előbb elfogadásra kerülne, legalább azért, hogy azok a települések megkapják pénzüket és elkezdhessék beruházásaikat, amelyeknek a pályázatát eredményesen bírálták el.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDNP padsoraiban.)