Kelemen András (MDF)

1996. május 6.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Előttem egy képviselőtársam megkérdezte, hogyan dolgozik ez a kormány. Így! Egy korábbi interpellációt ismétlek meg: amikor az első eset volt, akkor a választ a kormány tagja megtagadta. Nem kért harminc nap halasztást, nem olvasta fel a miniszterelnöki válaszfogalmazványt megtagadta a választ.

Mik voltak a kellemetlen tények, amelyek ezt kiváltották? Egyrészt az, hogy emlékeztettem arra a tisztelt kormányt, hogy a köztársasági elnök 1995. március 12-én, tehát a Bokros-csomag napján aláírt 120 állam- és kormányfő jelenlétében egy olyan nyilatkozatot, amely alapvető szociális programok költségvetési csökkentéstől való védelmét tartalmazta.

Folytattam azzal, hogy köztársasági elnökünk akkor ment az Arab-öbölbe látogatni, amikor előtte bejelentettük abu-dhabi nagykövetségünk bezárását, ami ugyan azóta elmaradt, de ez egy másik történet. Ilyen eset volt, amikor Milosevic úr feleségét fogadta az elnök, és a külügyek államtitkára arra hivatkozott, hogy ez nem volt egyeztetve mármint az, hogy a köztársasági elnök fogadja, és a külügyek másként ítélik meg a helyzetet.

(14.50)

De ezzel nincs vége a sornak, nem is volt vége. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium anyagi okokra hivatkozva eldöntötte a kairói, a delhi és a szófiai kulturális intézet bezárását és egyszemélyes tanácsosokkal való pótlását. Göncz Árpád köztársasági elnök úr bulgáriai útján szemére is hányták ezt a bolgár tárgyaló partnerek, sőt petíciót is kapott, tehát egy kellemetlen közjáték zavarta meg a különben rendkívül fontos utat. Ezek után következett az elnök kairói útja, ugyanilyen kellemetlen helyzetben.

A kérdésem tehát az volt, amit most megismétlek, hogy törekszik-e a kormány a köztársasági elnök lejáratására, vagy egyszerűen csak fejetlenül és szakszerűtlenül működik. Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.)