Soós Károly Attila (SZDSZ)

1996. május 6.

SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég nagy meglepetéssel hallottam Latorcai képviselő úrnak az expóhoz kapcsolódó vidéki rendezvényekről elmondott szavait. Azt hiszem, az ismert, többször elhangzott e Házban is, hogy az előző kormány, miközben 45 milliárd forintot ruházott volna még be Budapesten, a vidéki rendezvények támogatására 300 millió forintot szánt. Azt ez a kormány emelte fel 1,7 milliárd forintra. Erre én nem szeretnék nagyon büszke lenni, mert tudjuk, hogy ez sem egy olyan nagyon nagy összeg, de azért majdnem hatszor annyi, mint amennyit az előző kormány erre szánt!

Egyszerűen cinikusnak tartom azt a megközelítést, amikor valaki úgy állítja be egy, a fővárosra koncentrált rendezvénynek az eredményeit, hogy ott fog a vidék fölvirágozni, miközben a vidéki rendezvények támogatásáról egyszerűen megfeledkezik. (Dr. Szabad György: De akkor az önkormányzatokat támogatták!) Egyszerűen nem szeretem ezt a szembeállítást, és furcsának is tartom. Meg kell mondani, hogy akkor egyszerűen nem volt pénz a világkiállítás megrendezésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne feledkezzenek meg arról, hogy Magyarország fizetőképességéről akkor mit írtak a nemzetközi lapok! Én akkor ezt nem mondtam volna el itt a parlamentben, de most már nyugodtan mondhatom, mert ez a helyzet megváltozott. Hitelből kellett volna az expót megcsinálni! És nagyon kétséges, hogy akkor lehetett volna-e hitelt felvennie az országnak köszönhetően annak a nagyszerű gazdaságpolitikának, amellyel önök hatalmas fizetésimérleg-hiányt hagytak erre a kormányra. Egyszerűen nem volt lehetőség! Kérem, erre emlékezzenek! Emlékezzenek arra, hogy milyen katasztrofális helyzetben hagyták itt az ország fizetési mérlegét, költségvetését. (Közbekiáltások a jobb oldalról. Gyimóthy Géza: De ti helyrehoztátok, ugye?!) Azóta jelentősen csökkent a nettó adósság, és az ország hitelképessége megjavult.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ha felelevenítjük az akkori vitát, akkor annak minden részletére emlékezni kellene.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)