Czoma Kálmán (FKGP)

1996. május 6.

CZOMA KÁLMÁN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mivel miniszter úr nincsen itt, azt hiszem, az államtitkár úr fog válaszolni.

Elmondanám az interpellációmat... habár nem számítottam rá. Februárban, amikor beadtam ezt az interpellációt, akkor jött meg először a híre annak, hogy gyógyszerár-emelés lesz. Ezt a gyógyszerár-emelést április 1-jére tervezték. Olyan jó volt a kormány a betegekhez, a gyógyszerfogyasztókhoz, hogy egy hónappal elhalasztotta, május 1-jével vezették be a gyógyszerár-emelést. Ezzel nagy szívességet tettek szegény betegeknek. Nem tudom, hogy mit jelent ez: egy kis félrevezetést akart-e jelenteni, de sokat nem ért mindenesetre az embereknek.

Május 1-jétől átlagosan 35 százalékkal emelkedtek a gyógyszerárak. A sokak számára létfontosságú készítményekre, amelyeket már eddig sem tudtak megvásárolni, a kormány megint kompenzációt ígért, mint a tüzelőolaj-utalványok megszüntetésekor. A kompenzálás csak azokra a krónikus betegségekben szenvedőkre vonatkozik, akiknek családjában az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot, ami jelenleg 9600 forint, illetve ezek a betegek kapnak közgyógyellátási igazolványt. Ezenkívül eseti támogatásban részesülnek azok, akiket az önkormányzatok rászorultnak ítélnek meg. Ezek szerint: ahol nem lesz kegyes az önkormányzat, a beteg nehéz helyzetbe kerül. Kórházakat szüntettek meg, a kórházi ágyak számát már csökkentették, még 10 ezerrel akarják csökkenteni, gyógyszerár-emelést hajt végre a kormány, az egészségügy teljesen a padlón van.

Felmerül a kérdés: mit ér az emberi élet ebben az országban, ha annak megmentésére, gyógyítására nem adnak lehetőséget. Az alacsony béreket, jövedelmeket évtizedeken keresztül azzal indokolták, hogy ingyenes egészségügyi ellátást, kedvezményes gyógyszerellátást és kedvezményes utazást kapnak a dolgozók. Ebből már semmi sem igaz, csupán annyi, hogy a jövedelem alacsony maradt, a szolgáltatási díjak pedig sokszorosukra emelkedtek.

Az önök nagy elődei, államtitkár úr, azt harsogták: az ember a legfőbb érték ebben az országban. Én nem ezt tapasztalom. Ezért teszem fel önnek a kérdést: mit ér az ember, ha magyar, ebben az országban? Várom elfogadható válaszát. (Taps az FKGP padsoraiban.)