Szabad György (Néppárt-MDNP)
DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Belügyi Államtitkár Úr mint a Kormány Képviselője! Kevés számú Képviselőtársam! Súlyos a mondanivalóm, de igen rövid leszek. Általános vitában vagyunk, csak néhány általános megjegyzést szeretnék tenni, egy konkrétumra építve.
Mindenekelőtt arra utalok s azért is szólalok fel, mert úgy gondolom , hogy az Országgyűlés a kormány előterjesztései nyomán nem jó irányban halad az önkormányzatok ügyeinek jogi szabályozása tekintetében. Csak emlékeztetni szeretnék az alig öt évvel ezelőtt hozott 1990. évi LXV. törvénycikkre, amelyik elvi vonatkozásban hangsúlyozta, hogy az Országgyűlés hatékonyan akar működni az önkormányzatok érdekében, utalva hazánk önkormányzati hagyományaira éppen úgy, mint az európai önkormányzati charta alapkövetelményeire. Nem tudom, hogy ma is elmondhatjuk-e, amit akkor a törvény bevezetője kiemelt, hogy "az Országgyűlés, támogatva a helyi közösségek önszervező önállóságát, segíti az önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtését, előmozdítja a közhatalom demokratikus decentralizációját". Szívesen időznék itt most el a történelmi előzményeknél, amelyek a demokrácia Magyarországon való meggyökeresítését összhangban lévőnek látták ha messzebb nem megyek: Kossuthtól Bibóig az önkormányzatok demokratikus bázisra helyezésével és következetes továbbfejlesztésével.
A Magyar Demokrata Néppárt vezérszónoka szólt arról, hogy a mostani törvényjavaslat által rendezni kívánt kérdésben, az önkormányzatok támogatásának kérdésében miért is olyan szűk az a keret, amellyel az adott törvényjavaslat építhet, rendelkezhet. Nagyon helyesen mutatott rá és mutathatott rá személyében is Tóth Tihamér hiszen annak idején a költségvetés tárgyalásakor is felhívta a figyelmet , hogy az önkormányzatok számára biztosítandónak javasolt keret rendkívül szűk, abból nem lehet nemcsak a kormány által jelzett célokat, hanem még kevésbé a tényleges önkormányzati szükségleteket fedezni.
Én most, e késői órán egyetlenegy, eddig még elő nem került viszonyító adattal szeretném felhívni a figyelmet nyilván közvetve arra, hogy milyen riasztó az a kép, ami elénk tárul. Nem egyszerűen arra végeztem kézenfekvő számításokat bár arra is , hogy az igényelt és a teljesíthetőnek ítélt összegek között milyen nagy az aránytalanság, hanem egy sokkal nagyobbra: arra, hogy mennyi időnek kell eltelni ahhoz, hogy minden magyar önkormányzat legalább egyszer juthasson ilyen jellegű támogatáshoz.
Most indokolt lenne módszertanilag felemlíteni, hogy milyen technikával jutottam el ehhez a számadathoz, de a késői órán ezzel nagyon fárasztani nem akarom önöket, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy nem egyszerűen a potenciális kérések számával dolgoztam, hanem pusztán és pőrén az önálló önkormányzatok számát hoztam viszonyba azzal, amit az 1996. évi új induló támogatások számával összhangba hozhattam, pontosabban azoknak az önkormányzatoknak a számával, amelyek ilyenben részesülni fognak. Azért hangsúlyozom ezt a különbséget, mert egyes önkormányzatok több sikertelen és néhány-több sikeres kéréssel is szerepelnek a mostani számsorban.
Summa summarum, az eredmény az, hogy ha az elkövetkezőkben minden önkormányzat csak egyetlenegyszer részesül ilyen támogatásban, biztosan 61-62 évet kell várnia a legutolsónak, hogy sorra kerüljön. De ez csak egy elvont szám, mert nyilvánvalóan lesznek önkormányzatok, amelyek a továbbiakban is sikeresebben indulnak, tehát ismételten sorra kerülnek, azaz a szám a legkedvezőbb fordulót jelenti, ha a jelenlegi ütemezésnél maradunk. Ez a 61-62 év, plusz kiszámíthatatlan további az előbb említett módszertani meggondolásból jelzi, hogy ezen az úton a Magyar Köztársaságnak az önkormányzatok támogatását kilátásba helyező politikája nem lehet eredményes. Ez nem akarok súlyos szavakkal élni inkább a fügefalevélnek a szerény terjedelmét jelzi, amellyel az önkormányzatoknak ilyen vonatkozásban a nyomorát elfedni lehet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)