Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Kádár Béla képviselőtársunk egy gyönyörű álom szertefoszlásáról beszélt. Ez valóban egy álom volt egyesek részére álom, mások részére viszont kemény kötelezettség vállalása és teljesítése lett volna. Én visszaemlékszem ebben a végeláthatatlan expóvitában, amit itt a parlament évek óta folytat a remény legkisebb esélye nélkül, hogy valaha ebben közös álláspontra tudnánk jutni , visszaemlékszem egy gazdasági bizottsági vitára, amely talán az első volt az expó ügyében.
Nagyon sokan vettek részt, tele volt a terem, különféle érdekképviseletek és különféle intézmények megbízottai hallatták ott a hangjukat, véleményüket, szavukat. Nagyon jól kettéválasztható volt a két csoport, amelyik egymással vitatkozott.
Az egyik csoport képviselte az expót akarók táborát, azok, akik reméltek: reméltek kapni valamit az expó megrendezésétől. Egyértelműen ezek közé tartozott a Szállodaszövetség, a szállodákat képviselő érdekképviselet, amelyek reméltek kapni sok vendéget, sok fizető vendéget. Ezek közé tartoztak a különféle vállalkozói érdekképviseletek, amelyek szintén reméltek kapni eszük ágában nem volt saját pénzzel beszállni, hanem biztos megrendeléseket reméltek kapni az expótól. És ide tartoztak a különféle tanulmányokat készítő intézmények, amik szintén reméltek kapni: feasibility studyk megrendelését, jól fizető tanulmányok elkészítését.
A másik oldalon volt a reálszféra, az, akinek ezt biztosítani kellett volna. Igen, ide tartozott a Pénzügyminisztérium, amely keményen ellenezte, és azért ellenezte, mert valakinek a pénzt minderre biztosítani kellett volna. Ide tartozott az Állami Számvevőszék és ide tartozott, igen, a főváros is. Tehát jól elválasztható volt, hogy nagyon akarták az expót akik kapni akartak, és bizony kemény fenntartásokat hangoztattak azok, akikre mindez kötelezettségeket hárított volna. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)