Lányi Zsolt (FKGP)

1996. május 6.

LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mostani hozzászólásomban szeretnék arra utalni, hogy előttem szóló képviselőtársam, Kádár Béla, feltehetően arra gondolt mint gazdasági szakember, hogy a privatizációs lehetőségek egy expó megrendezése esetén esetleg fölértékelték volna azokat az objektumokat, értékeket, amiket ebben az országban lehet találni, és akkor talán nem kellett volna elég alacsony áron hogy úgy mondjam elkótyavetyélni az államnak a még meglévő kis vagyonkáját, mint ahogy ez történt az elmúlt évben.

Aztán itt a hozzászólással kapcsolatban Kádár képviselőtársam arról is beszélt, hogy bizony, ha vállalkozóbarát lett volna ez a kormány, akkor figyelmet fordított volna arra, hogy mit jelentett volna a kisvállalkozóknak, mit jelentett volna a kisebb lehetőségekkel és kisebb tőkével működő, de igen sok helyen megjelenő turizmusban az értékesítési lehetőség, a gazdálkodás stabilitása, esetleg föllendítése. Tehát egy vállalkozásbarát kormánynak elsődleges feladata lett volna, hogy az expót támogassa, és azt ne utasítsa el.

Nem beszélek a művészvilágról, nem beszélek az előadóművészekről, nem beszélek azokról a kulturális vállalkozásokról és reményekről, amelyeket ezek a kultúrában szereplő színészek, művészek vártak az expótól, várták, hogy Magyarország megmutathassa magát a világnak.

Utoljára még azt szeretném megemlíteni, hogy Kádár képviselőtársamnak a magyar álomról mondott dolga az igenis komoly dolog. Az első felszólalásomban is említettem: vissza kéne adni a magyaroknak az önbizalmát, az önbecsülését. Mert meg kell jegyeznem, hogy a millecentenárium 1100 éve Magyarország ünnepe, és nem Európa ünnepe elsősorban, mert 1100 éve mi jöttünk ide, mi foglaltuk el ezt az országot. A millecentenáriumi ünnepségek nagy része pedig inkább Európát ünnepli, és nem minket magyarokat, akik ide bejöttünk a Kárpát-medencébe. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)