Lakos László (MSZP)
DR. LAKOS LÁSZLÓ földművelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megnyugtató, hogy végre a határozathozatalhoz érkezett a közraktározásról szóló törvényjavaslat, mely sajátos utat tett meg.
Az alapos szakmai előkészítés, majd a tárcaegyeztetést követő pártközi egyeztetések azt vetítették előre, hogy nemcsak a szakmai közvélemény, hanem a különböző érdekcsoportok részéről is támogatásra számíthat a koalíciós és az ellenzéki pártok által egyaránt támogatott törvényjavaslat, a kivételes eljárás pedig a törvényjavaslat gyors elfogadását eredményezi.
Nem ez történt, és a törvényjavaslat tárgyalása során jelentek meg újabb törekvések, elképzelések, amelyek egy része a kormány döntésével ellentétes szándékot tükrözött.
(10.00)
Például a zálogkölcsönnyújtás kérdésében, az általánostól eltérő áfa-szabályok ügyében. Másik része pedig jóval részletezőbb szabályozást látott szükségesnek.
Meggyőződésem, hogy végül is a képviselők és a kormányzati oldal között lefolytatott egyeztetések, szakmai viták eredményeként kialakított, legtöbb esetben kompromisszumot jelentő megoldások, amelyek a gazdasági bizottság módosító javaslataiban öltenek testet, azt jelentik, hogyha a tisztelt Ház ezeket elfogadja, színvonalas, jó törvény születik a közraktározásról.
Ami a törvényjavaslat érdemét illeti: a közraktár fontos szereplője a piacnak és akár a múltra, akár a jelenlegi fejlett piacgazdaságokra teszünk kitekintést, azt látjuk, hogy a gazdaság elfogadott és sikeres intézményei közé tartoznak a közraktárak. A termelő nem kénytelen maga a raktározással foglalkozni, vagy ehelyett áruját esetleg a neki nem kedvező időpontban piacra dobni. Másrészt a közraktározáshoz kapcsolódó sajátos értékpapír, a közraktári jegy, maga is forgalom tárgya lehet. A közraktározáshoz fűződő legjelentősebb előny az, hogy a közraktárban elhelyezett áru alapja az úgynevezett lombard-hitelezésnek, vagyis az zálogfedezetül szolgál a közraktár vagy a pénzintézet által nyújtott kölcsönhöz. A termelés finanszírozása szempontjából rendkívüli jelentősége van ennek.
Közraktárak már jó ideje működnek nálunk, de a szabályozás fogyatékosságai miatt nem alakult ki tevékenységük iránt az a közbizalom, amely szükséges ahhoz, hogy a közraktározás, a közraktári jegy forgalma, valamint a zálogkölcsönnyújtás elfogadott és rendszeres jelensége legyen a gazdasági életnek. Ezt a közbizalmat kívánja megteremteni és erősíteni a közraktározásról szóló törvényjavaslat rendszere.
A közraktározással csak tőkeerős részvénytársaságok foglalkozhatnak majd. A pénzintézetekéhez sokban hasonló feltételeket állít a javaslat a közraktári működéshez, továbbá szoros állami felügyelet alá is helyezi őket. Sok vita után a felügyeletet az ipari és kereskedelmi miniszter látja el, de a zálogkölcsönnyújtás tekintetében az Állami Bankfelügyelet szakhatóságként jár el.
A bizottsági módosító javaslatokban végül az az álláspont fogalmazódott meg, hogy a közraktárban levő áru ne csak pénzintézetek által nyújtott kölcsön fedezete lehessen, hanem kölcsönnyújtással a közraktár is foglalkozhassék.
Mindez szükségessé tette, hogy a törvényjavaslatba megfelelő garanciális szabályok épüljenek be, amelyek a kölcsönnyújtó-tevékenység biztonságát szolgálják. Így például a közraktárnak erre vonatkozóan belső szabályzattal kell rendelkeznie, a felügyeletnek rendszeresen ellenőriznie kell a kölcsönnyújtás gyakorlatát, és a kölcsön nem haladhatja meg a letett áru értékének kétharmadát.
A bizottsági módosító javaslatok között megfogalmazódott az is, hogy az összes kölcsön ne lehessen több, mint a közraktár saját tőkéjének ötszöröse. A zálogkölcsönnel kapcsolatos módosító javaslatok közül ez utóbbival a kormány nem ért egyet, mivel a határt a saját tőke összegében kívánta megjelölni. Mindenesetre a közraktárak zálogkölcsönnyújtó tevékenységének lehetővé tétele jobbá teszi a törvényjavaslatot és remélhetőleg azzal a következménnyel jár, hogy bővül a rövid lejáratú kölcsönök kínálata.
Módosult a közraktári jegy jellege. Lényege, hogy a közraktári jegy, illetve annak árujegy-része nem minősül majd dologhelyettesítő értékpapírnak, és így átruházásuk nem jelenti az áru értékesítését. A jegy átruházása ezáltal nem von maga után általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget. Ezzel a kompromisszumos javaslattal utat kapott az a törekvés, hogy a közraktári jegy forgatása ne legyen adóköteles. Másfelől viszont elkerülhetővé tette az áfatörvény módosítását, amely megbontotta volna ennek az adónemnek a rendszerét.
Megváltoztak az óvás, valamint a közraktárak által lefolytatandó árverés szabályai. Az ilyen jellegű módosító javaslatok kidolgozása során azt kellett szem előtt tartani, hogy ne okozzon értelmezési problémát, illetve ebből eredő jogbizonytalanságot a szabályozás. Másfelől el kellett kerülni, hogy a túlságosan is részletező szabályok leszűkítsék a gazdasági élet szereplőinek a mozgásterét.
Tisztelt Országgyűlés! Összegezésként: a hosszas egyeztetések eredményeként megfogalmazott szokatlanul nagy számú, a kormány által is támogatott módosító javaslatokkal sikerült a különböző, egymásnak sokszor ellentmondó koncepciókat úgy összehangolni, hogy közben a törvényjavaslat szabályozási elve, szerkezete alapjaiban nem változott meg, s a jövőre nézve megnyugtató helyzetet teremt a közraktárak és a velük kapcsolatba kerülő termelők számára.
Javasolom az Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot a kormány által is támogatott módosító javaslatokkal együtt fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)