Berregi István (FKGP)
BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Hölgyek, Urak! Egy régi mondás alapján: ki kétszer ad, az gyorsan ad..., (Derültség.) illetve ki gyorsan ad, az kétszer ad. Azt hiszem, a T/1367. számú törvényre sok mindent rá lehet fogni, de azt a legkevésbé, hogy gyorsan akar adni, hisz körülbelül hét hónapja van terítéken, és azóta hétről hétre, hónapról hónapra valamilyen szándék szerint mindig csúszott. De a lényeg az, hogy a mai naponta sikerült idehozni.
A magyar jogalkotás hajdanán jelentős sikerekkel, eredményekkel büszkélkedhetett Európában. A közraktározás jogintézménye ebből a szempontból különösen fontos és figyelemre méltó, mert nem úgy, mint Gombos elvtárs-urunk mondta nemcsak Európában, hanem a világon elsőként a kereskedelmi ügyletek egyik típusaként a magyar jog szabályozta 1875-ben. A közraktári ügylet lényege az volt, hogy a kereskedő a raktárban elhelyezett áruit árverés útján vagy az árujegy átruházásával eladhatta, a zálogjegy segítségével pedig kölcsönhöz juthatott. Az említett 1875. évi XXXVII. törvény rendelkezései a mai napig hatályosak. Egy ideig mint jogtörténeti emlékek éltek, mert alkalmazásukra a társadalmi-gazdasági viszonyok nem adtak lehetőséget.
(10.30)
A megtermelt és azonnal gazdasági vagy pénzügyi okokból nem értékesíthető áru raktározási lehetősége a piacgazdaságban nem nélkülözhető. Rendkívüli előnye abban áll, hogy egyidejűleg raktározási és értékesítési gondokat is megold. A jogi szabályozás áttekintése és modernizálása ezért időszerű. Megjegyezzük, hogy nemzetgazdasági szempontból előnyösebb volna, ha a javaslat megvitatására már korábban sor kerül.
A gazdaságtörténeti kutatások szerint a közraktározás intézményének gyökerei már az ókori kelet idején is felfedezhetők, sőt a Bibliában is nyomát találjuk.
Magyarországon 1880-81-ben épült föl az első fővárosi raktár; a századforduló idején már ötven, a második világháború előtt pedig kétszáz körül volt a közraktárak száma. 1945-től '60-ig a közraktározás az akkori gazdaságpolitikától és irányítási rendszertől idegen volt. Ismételt életre hívása 1960-tól számítható, amikor létrehozták az Áruraktározási Hivatalt. 1971-től pedig az Állami Termékgazdálkodási Igazgatóság irányította a közraktárakat. Az ÁVÜ döntése alapján '94-től az ÁTI Közraktározási Rt. hét közraktárral igyekszik kielégíteni az egyre növekvő igényeket. 1993-tól kifejezetten gabona-közraktározás céljából alakult meg a Concordia Rt.
A közraktározásra vonatkozó jogi szabályozás jelentős része a fent említett 1875. évi törvényben található, és még ma is hatályos vagyis 120 évig adott megfelelő jogi kereteket a közraktározási tevékenységnek. Jogos társadalmi igény az, hogy ez az Országgyűlés is olyan törvényeket fogadjon el, amelyek hosszabb ideig alkalmazhatók, ezért jogbiztonságot teremtenek.
Az elmúlt évtizedekben előbb működő piac hiányában nem volt igény a közraktári tevékenység iránt, majd pedig, a piacgazdaság fokozatos kialakulásával, nem követte szabályozás a gyakorlatban kialakult helyzetet. Ez azt eredményezte, hogy a közraktári ügylet egykori, a kor színvonalán álló szabályozása mára az élet által meghaladottá vált. A szabályozás fogyatékosságai hovatovább azt eredményezik, hogy a ma is működő közraktárak nem tudják betölteni funkciójukat. Mindez elodázhatatlanná teszi a közraktárak működési feltételeinek, valamint a közraktári ügyletnek a korszerű szabályozását.
A közraktárak a piacgazdaság elfogadott és sikeres intézményei közé tartoznak. A megtermelt és azonnal nem értékesíthető árukat raktározni kell, amire a termelőnek általában nincs lehetősége, illetve nem is kíván ilyen tevékenységgel foglalkozni. A később eladható, feldolgozható árut közraktárba lehet letenni, amely az áru tulajdonjogát, mennyiségét, minőségét dokumentálja, és az erről kiállított értékpapír, a közraktárjegy képes arra is, hogy az árut helyettesítő dologként maga is a kereskedelmi forgalom tárgya legyen.
A közraktári ügylethez fűződő legjelentősebb előny azonban az, hogy az áru, illetve az azt megtestesítő értékpapír a termelés finanszírozása szempontjából nélkülözhetetlen rövid lejáratú kölcsön nyújtásához jelent biztosítékot. A hitelviszonyok körében a meghatározó, alapvető feltétel a bizalom. A bizalom alapja a gazdasági stabilitás, vagyis olyan biztosítéki rendszer, amely a termelő, a raktározó és a hitelező számára is megfelelő garanciát jelent az áru megőrzésére, a raktározási díj kiegyenlítésére, a hitel visszafizetésére. Mindezekből következően a javaslat I. és II. fejezete szigorú kógens rendelkezéseket tartalmaz a közraktározás szervezeti és személyi feltételeire és a közraktárak állami felügyeletére.
A közraktározási szerződés és az ahhoz kapcsolódó különféle szerződések polgári jogi jellegű szerződések, ahol a szerződő felek egyenrangúak. Ezeket a szerződéseket az állam nem csupán elismeri, hanem a közraktárak létesítésének és működésének szigorú szabályozásával meg is erősíti.
A közraktár e javaslat szerint olyan speciális részvénytársaság lehet, amely a nála elhelyezett dolgok őrzésével, valamint közraktárjegy kibocsátásával foglalkozik. A fogalom érthető; azonban a "dolog" kifejezés használata kifogásolható, mert a dolgok egyik csoportosítása szerint meg kell különböztetni a forgalomképes és a forgalomképtelen dolgokat. Itt értelemszerűen csak forgalomképes dologról van szó, amit félre nem érthető, egyszerű kifejezéssel "áru"-nak kellene nevezni. Ez felelne meg egyébként a javaslat szövegezésében megtalálható általános szóhasználatnak is.
A közraktározás intézménye továbbfejlesztésének, működésének legfontosabb feltétele, a hitelezés legfontosabb garanciája az, hogy a közraktárak megfelelő, stabil gazdasági erővel rendelkezzenek. Közraktározást végző gazdálkodó szervezet csak részvénytársasági formában működhet, és az alapításkor, illetve átalakuláskor legalább 500 millió forint alaptőkével kell rendelkeznie, amely szemben a részvénytársaságra vonatkozó általános rendelkezésekkel az alapítást, illetve az engedélyezést követően sem csökkenthető. Eltérően más részvénytársaságoktól, a közraktári tevékenységet folytató részvénytársaságok által kibocsátott részvények csak névre szólóak lehetnek, amit a részvénykönyvben kell nyilvántartani. A javaslat szerint a részvénykönyv mellékleteként kell nyilvántartani a közvetett tulajdonnal rendelkező személyek cégjogi adatait is. Az indoklásból nem állapítható meg egyértelműen az, hogy mit kell pontosan "közvetett tulajdon" alatt érteni, és a "személyek" elnevezés mit takar. Helyesebb lett volna a "gazdálkodó szervezet" megjelölés.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Kiemelendőek a javaslat azon garanciális intézkedései, amelyek tiltják a közraktárak kezességvállalását, az ingatlan elzálogosítását, előírják a kötelező vagyonbiztosítást és kizárják az áru tulajdonjogának a raktár által történő megszerzését.
Az engedélyezés és a felügyelet ellátására a javaslat helyesen nem tervezi külön szervezet létrehozását, amint ez az előkészítés során felmerült, hanem azt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hatáskörébe utalja. Az engedélyezés iránti kérelem tartalmát és mellékleteit e javaslat pontosan meghatározza. Ha a kérelmet hiányosan nyújtják be, a kérelmezőt megfelelő határidővel hiánypótlásra kell felszólítani. A "megfelelő határidő" megállapítása a gyakorlatban gondot fog okozni, ezért célszerűbb lenne annak pontosabb meghatározása.
A javaslat biztosítani kívánja azt, hogy a közraktár működését minőségi szakemberek irányítsák. Erre figyelemmel az ügyvezető csak megfelelő szakképzettséggel rendelkező személy lehet. Az indoklásból sem állapítható meg, hogy mit kell érteni "megfelelő" alatt. Célszerű lenne a felsőfokú iskolai végzettség pontosabb meghatározása. Az ügyvezető személyéről a minisztert is tájékoztatni kell. Nincs válasz a javaslatban arra, hogy mi történik akkor, ha adott esetben a miniszter a személlyel nem ért egyet. A javaslat kizáró feltételt is tartalmaz: például nem lehet közraktárnál vezető, akinek állami tartozása van.
A személyi feltételekkel összefüggésben tartalmazza a javaslat azt a korlátozó rendelkezést, hogy a befolyásoló részesedést eredményező megállapodást a miniszternek előzetesen be kell jelenteni. A 8. § (3) bekezdése szerint a miniszter megtilthatja befolyásoló részesedés megszerzését, ha a szerző fél tevékenysége vagy a közraktárra gyakorolt befolyás veszélyezteti a biztonságos működést, illetve a raktározási kötelezettség teljesítését. E szövegezés alapján a miniszternek mindenképpen jóvá kell hagynia az ilyen mértékű részesedés megszerzését, ezért itt nem bejelentésről, hanem engedély iránti kérelemről kellett volna rendelkezni.
A jelenlegi törvénytervezet egyik hiányosságának tekinthető, hogy a törvénytervezet szövegezéséből nem állapítható meg egyértelműen, hogy a közraktár saját maga is végezhet saját kockázatára kölcsönnyújtási tevékenységet, mint ahogyan azt a korábbi törvényjavaslatok magukban is foglalták. Amennyiben a közraktár saját kockázatára e kölcsönnyújtási tevékenységet nem végezheti, valóban ledegradálódik az eredeti komplex közraktározási tevékenység a tervezetben megjelenő áruőrzési tevékenységre.
Ezt különösen azért kell hangsúlyozni, mert az előterjesztés által kívánatosnak tartott közbizalom helyreállításához vezető út megítélésem szerint nem a felügyeleti ellenőrzéssel válik járhatóvá, hanem a közraktárak saját kockázatukra történő kölcsönzési tevékenységével. E kölcsönzési tevékenységhez a jelen törvénytervezet szigorú feltételeket ír elő, mint például a pénzintézeti tevékenységet ellátó szervezetek ma érvényben lévő különböző megfelelési mutatóit.
Amennyiben a közraktár korlátozva van kereskedelmi és kölcsönnyújtási tevékenységében, úgy a tevékenysége a beszűkített őrzési funkcióra tekintettel előre deklaráltan csak veszteséges lehet. Így önmagában felveti azt a kérdést, hogy valóban olyan számban lesznek-e az országban közraktárak, mint ahogy azt a törvénytervezet feltételezi.
(10.40)
A törvénytervezet további hiányossága, hogy nem szabályozza körültekintően a művi tárolás intézményrendszerét, és a felelősséget kizárólag a közraktárra hárítja. A művi tárolás intézményrendszere nem újkeletű, csak a magyar gazdasági valóság megrendült szerződéses fegyelme miatt vált lényeges kockázati elemmé. És ahelyett, hogy a tervezet e szerződési fegyelem helyreállítása érdekében fogalmazná meg az előírásokat, a felelősség kérdését leegyszerűsítve, közvetlenül a közraktárra hárítja.
Indokolt lenne a 26. §-ban megfogalmazott üres forgatmány részletesebb definíciója, valamint annak előírása, hogy üres forgatás esetén a közraktár jogosult az üres forgatás mögött megtestesülő szerződés bekérésére és annak valódisága vizsgálatára.
Nem világos az, hogy az esetleges bűncselekményekből származó áruk közraktározási ügyletének folyamata során bekövetkezett jogerős kiadási kötelezettség esetén közraktárjeggyel fellépő követelés kártalanítása kire hárul.
A közraktárak részvénytársasági formában működhetnek. A részvénytársaságra vonatkozó jogi szabályok többsége diszpozitív, vagyis nem általánosan kötelező érvényű.
Ezzel szemben a közraktárakra mint részvénytársaságra vonatkozó speciális szabályok többsége olyan kógens szabály, amelytől eltérni nem lehet. Különösen vonatkozik ez a közraktárak megalakulására, felügyeletére és ellenőrzésére, mert az ezzel összefüggő hatósági jogosítványok miatt ezek a részvénytársaságok az illetékes miniszter alá rendelten működnek.
A miniszter felügyeleti jogának tartalma nem csupán törvényességi felügyeletet jelent, hanem azt amint azt az indoklás is hangsúlyozza , hogy folyamatos hatósági ellenőrzés, ami kiterjed a személyi és tárgyi feltételek meglétének, a közraktár tevékenységének, az általa kötött közraktári szerződéseknek, az értékpapírok formai feltételeknek való megfelelősége vizsgálatára. Sem a javaslat szövege, sem az ahhoz kapcsolódó indoklás nem utal arra, hogy a fenti felügyeleti ellenőrzési jogkör miként viszonyul a cégbíróságok törvényességi ellenőrzési jogköréhez. Feltétlen indokolt lenne a miniszteri törvényességi felügyeleti jog és a cégbíróságok felügyeleti jogának összehangolása.
A közraktári szerződés alapján a közraktár köteles a dolgot időlegesen megőrizni, és arról közraktári jegyet kiállítani. A letevő pedig köteles a közraktár-üzleti díjszabásban meghatározott díjat megfizetni.
A közraktári jegy két részből áll: árujegyből és zálogjegyből. Ezek értékpapíroknak minősülnek és váltóként forgathatók. Az értékpapírok élettartama a szerződések tartamához igazodva egy év. Legfontosabb gazdasági jelentőségük az, hogy a raktárban elhelyezett áru a fedezete a szerződés kapcsán felvett hiteleknek.
A javaslat megfelelőképpen szabályozza a közraktári szerződések megszűnésének eseteit, az áru kiadásának feltételeit, az áru értékesítését és a zálogjegy birtokosának visszkereseti jogát.
A javaslat egy év határidőt biztosít a jelenleg működő közraktári tevékenységet folytató szervezetek átalakulásához. Ezt követően közraktári tevékenységet csak a fentiekben meghatározott részvénytársaság folytathat.
Befejezésül: vannak bizonyos koherenciazavarok is e törvényjavaslatban, de bízunk az Igazságügyi Minisztériumban, hogy a jelenleg fennálló hibákat a törvénybe iktatás előtt még kijavítják. Így a Független Kisgazdapárt a közraktározásról szóló törvényjavaslatot, azokkal a módosításokkal, amelyekre a fentiekben utaltam, elfogadásra javasolja és meg fogja szavazni. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)