Demeter Ervin (MDF)
DEMETER ERVIN, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem elegendő a törvény átolvasása ahhoz, hogy arra a kérdésre választ kapjunk, hogy tulajdonképpen miről kell dönteni a tisztelt Háznak, amikor a helyi önkormányzatok 1996. évi új, induló címzett támogatásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja.
Megítélésünk szerint, amikor hozzákezdünk a vitához, négy fontos kérdésben kell véleményt nyilvánítanunk és döntenünk. Az első kérdés, hogy tulajdonképpen miről döntünk; másodsorban, hogy hogyan is változott ez a támogatási rendszer; harmadsorban, hogy hogyan működteti a jelenlegi szocialista-szabaddemokrata kormány ezt a támogatási rendszert; és negyedsorban a legfontosabb kérdésről: az egészséges ivóvízellátásról, mint legfontosabb feladatról.
Miről is döntünk? Döntünk mindenféleképpen az 1996-ban induló új címzett támogatásokról, amikor tulajdonképpen nemcsak arról az 1,5 milliárd forint sorsáról kell nekünk itt felelősen döntenünk, ami 1996-ban kerül felhasználásra, hanem ennek következményeiként a további évekre eső üteméről. Ennek összege összességében 17,8 milliárd forint, tehát 17,8 milliárd forintról döntünk.
Második kérdésként döntünk arról a kérdésről, hogy az 1996. évi költségvetésben a cél- és címzett támogatásokat hogyan osztjuk meg egymás között, és ezért talán célszerű lett volna egymáshoz közel, mint ahogy a képviselőtársam mondotta, vagy esetleg együttesen tárgyalni a cél- és címzett támogatási rendszert, hiszen akkor viszonyíthatók egymáshoz, akkor lehet felelősen döntést hozni, hogyha látjuk, hogy az egyik oldalról az elvétel a másik oldalon milyen hozadékot jelent.
Ennek az összege 12,7 milliárd forint, ami ennek megfelelően a céltámogatási rendszerre marad.
Nagyon sokszor elhangzott az az érv, hogy kevés és az előterjesztő miniszter úr is említette, hogy milyen kevés mind a címzett támogatásra fordítható összeg én melléteszem , mind a céltámogatásra fordítható összeg, ezért elkerülhetetlen, hogy megemlítsem, hogy a költségvetés vitájánál a Magyar Demokrata Fórum egy ötmilliárd forintos összeggel javasolta megemelni a cél- és címzett támogatások összegét. Egy olyan területfejlesztési feladatra felhasznált összegről volt szó, aminek a szabályozási elvei és a szabályozási rendszere mind a napig nem kialakított. Ezért utólagosan és most is azt tudom mondani, hogy sokkal helyesebben döntött volna a parlament akkor, hogyha ezt egy szabályozott keretek közé, a cél- és címzett támogatási rendszer közé teszi, nem pedig kontrollálhatatlan, szabályozatlan keretek közé.
Hogyan változott a cél- és címzett támogatási rendszer? Engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, a Magyar Demokrata Fórumnak édesgyermeke a cél- és címzett támogatási rendszer. Az önkormányzatok létrehozását követően fontos és a működtetés legelemibb és leghatékonyabb eszközének tartottuk és tartjuk a mai napig is, hiszen az igények mellé megköveteli az elképzelést a helyiektől, megköveteli a helyi cselekvőképességet, megköveteli a helyi saját forrást, és csak ezek fennállása esetén tudja a támogatást nyújtani, tehát cselekvőképes, anyagiakkal rendelkező önkormányzatokat és önszerveződő közösségeket támogat a Magyar Demokrata Fórum hagyományos konzervatív filozófiáját követve.
Ez a rendszer megváltozott az önök 1994-es kormányra kerülése következtében. A cél- és címzett támogatási rendszerben az alanyi jog megszűnt, az erre fordítható költségvetési összeg befagyasztása került. Nominál értéken ez azt jelenti, hogy reál értéken minden évben az infláció mértékével csökken, és ha a tisztelt kormány utolsó évi gazdasági teljesítményét tekintjük, akkor ez közel harmincszázalékos infláció révén közel harmincszázalékos csökkentését jelenti a cél- és címzett támogatási rendszernek.
Végül az 1994. évi LXVII. törvénnyel, nem sokkal kormányra kerülésük után, beépítették a szakminisztériumok vétójogát, aminek, úgy látszik, már e törvény tárgyalásakor is megmutatkoznak az eredményei.
Hogyan működteti a jelenlegi kormányzat a cél- és címzett támogatási rendszert? Ha erre választ akarunk kapni, bizony az előttünk levő előterjesztésből nem fogunk, hiszen ennek a törvényjavaslatnak, amit önök a képviselők elé tettek, az indoklási része szó szerint megegyezik az 1995. és az 1994. évben benyújtott törvényjavaslat indokolásával, kizárólag a számok változtak benne.
Nemcsak azért, mert az évek során illene valamit fejlődni és megfelelő érveket adni a képviselőknek, hanem azért is fontos lenne az indoklásban érdemi álláspontokat is kifejteni, mert, mint jeleztem, önök jelentősen változtattak ezen a cél- és címzett támogatási rendszeren, és önmagában kevés az a felsorolás, hogy nem elégíthető ki minden igény.
Megemlítik, hogy részben a pénzügyi lehetőségek szűkössége miatt, részben nem megfelelt a törvénynek az adott pályázat, részben a célokat tekintve nem illeszthető a támogatásba, azonban ez a törvényjavaslatból nem állapítható meg, és gondolom, hogy nem mindegy, hogy azért nem kapott egy önkormányzat címzett támogatást, mert a pénzügyi lehetőségek nem tették lehetővé, vagy pedig azért, mert alkalmatlan volt és magának a törvénynek sem felelt meg.
A régi rendszer kezelte legalább ezt a rendszert, a törvénynek megfelelt, alanyi jog révén a pályázat automatikusan a későbbi időkben is a érvényes maradt, ezt a tisztelt kormányzó koalíció megszüntette.
Végezetül a legfontosabb kérdésről ejtsünk szót: az egészséges ivóvízellátásról. Úgy ítéljük meg, hogy ez egy olyan alapvető önkormányzati jog, amit minden településnek és minden települési polgárnak biztosítani kell. Kormányzati kötelező, felelősségteljes feladat.
Az egészséges ivóvíz ellátása a céltámogatási rendszer keretei között működött az ez évi költségvetésig, mígnem az 1996-os évi költségvetés tárgyalásakor kikerült ebből a körből. Kikerült azzal az indokkal az előterjesztő véleménye szerint, hogy megoldódott az egészséges ivóvízellátás Magyarországon, és ezért nem szükséges ebben a támogatási rendszerben kezelni.
Ezzel a véleménnyel nemcsak a parlamenti ellenzék nem értett egyet, hanem az Állami Számvevőszék jelentése, amit a költségvetési törvényjavaslathoz készített, szintén tartalmazza, hogy nem valós ez az állítás, valótlanságot állít az előterjesztő, nagyon sok településen megoldatlan az egészséges ivóvízellátás, és ezt a továbbiakban is kezelni kell.
Az ez irányú módosító javaslatot a tisztelt kormányzó többség leszavazta. Tehát az álláspontjukban nem tévedtek, hanem tudatosan ragaszkodtak ahhoz a valótlan tényhez, amit mind az ellenzék, mind az Állami Számvevőszék cáfolt.
A jelenlegi előterjesztés elismeri ennek hiányát és úgy szól, hogy a címzett támogatás keretében próbálja rendezni. Azonban nem kapunk arra a kérdésre választ, hogy ez minden településre kiterjed-e vagy sem, és amire nem terjed ki, vajon milyen szempontok alapján, hisz ne feledjék el, önök megszüntették ebben az alanyi jogosultságot, ezért arra a kérdésre sem tudunk érdemi választ adni, hogy létezik-e még ilyen település azok közül, amelyek eddig nem rendelkeztek megfelelő egészséges ivóvízzel.
Összességében én úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat, amit önök elénk terjesztettek, nem alkalmas arra, hogy a parlament döntést hozzon. Nem ismertették azokat a szempontokat, mert talán nem merik vállalni azokat, amelyek alapján ezt a céltámogatási rendszert elkészítették. Ezért óhatatlanul fennáll a gyanú, ami az azonnali kérdések órájában és az előttem szóló képviselőknél is többször elhangzott, hogy valamilyen politikai és egyéb szempontokat próbálnak érvényre juttatni ebben a cél- és címzett támogatási rendszerben, ami meggyőződésem szerint elkerülhető, hogyha világosan megfogalmazzák, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni. Ezért, mivel nem lehet megfelelően erről dönteni, és félő, hogy politikai, öncélú kormánypárti érdekeket érvényesítenek, a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot nem tudja ebben a formájában támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)