Lezsák Sándor (MDF)
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak ellenzéki helyzetünk, hanem a nyugdíjasok méltatlan és szegényedő életsorsa mondatja ki az MDF-fel milliók keserű megállapítását: az Antall-kormányzat rendkívüli erőfeszítései, a nyugdíjak folyamatos emelése után az MSZP-SZDSZ-kormányzat becsapta a nyugdíjasokat, hangzatos ígéreteivel megtévesztette választóit. A valóság része, hogy a szocialista-liberális kormányzat immár két esztendeje kétharmados parlamenti többségével nem volt képes tervezhető jövőt, biztonságos nyugdíjrendszert kialakítani.A nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatos zaklató hírek aggodalommal, bizonytalansággal töltik el az embereket. Félnek, akik már nyugdíjban vannak, félnek, akik nyugdíjazás előtt állnak, de félnek azok is, akiknek még jó néhány évük van hátra a nyugdíjig. Félnek a kormány antiszociális politikája miatt, félnek a nyugdíjbiztosítás pénzügyi válságával kapcsolatos hírek miatt; félnek, mert megélték az egészségbiztosítási szolgáltatások átgondolatlan és hirtelen leépítését, a felelőtlen kormányzati rögtönzéseket, kísérleteket. Ha ugyanis az egészségbiztosításban a több évtizedes, jelentős összegű befizetések alapján szerzett jogokat egyik napról a másikra elvonta az MSZP-SZDSZ-kormányzat... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mit vont el?!).., akkor a nyugdíjasok joggal tartanak attól, hogy ezt a nyugdíjrendszer esetében is megteheti.
Miért nincs pénz a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartására? Miért nem folyik be elegendő összeg a nyugdíjbiztosítóhoz? Részben gazdasági, részben demográfiai okok miatt. A gazdasági okok között kell említeni a reáljövedelmek csökkenését, a magas munkanélküliséget és a feketegazdaságban foglalkoztatottak magas arányát. A demográfiai okok még lényegesebbek. A születések alacsony száma miatt a kereső-eltartott arány másfélszeres, vagyis két keresőre három eltartott jut. További demográfiai ok az aktív korban lévő népesség döbbenetesen magas halandósága. A középkorú férfiak halálozását tekintve Magyarország nem Európához, hanem a harmadik világhoz tartozik. A 40-60 éves férfiak halálozása jelenleg rosszabb, mint az 1920-as, '30-as években volt. Ez a tragikus helyzet azt is jelenti, hogy hiányoznak azok a befizetések, amelyek az idő előtt, aktív korban elhalálozottaktól származnának.
Fekete Gyula író félelmetes jóslatai a nemzet önpusztításáról, fogyatkozásáról, ennek következményeiről immár megrendítő valóság. A kormány elmúlt kétéves tevékenysége nem enyhítette, hanem erősítette ezt a válságot. Intézkedései a negatív jelenségek felerősödését eredményezték. A munkanélküliség nem csökkent, hanem növekedett. A feketegazdaságról csak klasszikus jelmondatok, szólamok hangzanak el az "ezt is rendbe tesszük" szintjén. Közben egyre többet hallani a bűnözés és a politika összefonódásáról. A születések számának növelése az ország jövője szempontjából, de a nyugdíjrendszer szempontjából is létkérdés. Ezzel szemben az SZDSZ és az MSZP olyan családellenes intézkedéseket szavazott meg, amelyek csökkenteni fogják a születések számát, mert a fiatal házasok számára szinte lehetetlenné teszik a gyermekvállalást, lehetetlenné teszik, hogy a nő keresőtevékenységét össze tudja egyeztetni anyai feladataival. Tudom, hogy ennek belátása hosszú távú gondolkodást, tervezhető jövőt igényel, ami azonban jelenleg erre a kormányzatra nem jellemző.
Mit tesz a kormány a lakosság katasztrofális egészségi állapotának javításáért? Emeli a gyógyszerek árát "ezt is rendbe kell tenni" , és csökkenti az egészségügy támogatását. Kiszolgáltatottá és bizonytalanná váltak az emberek, évtizedekig fizették a magas járulékot, s most, ha megbetegszenek, nem tudják, hogy milyen ellátást kapnak, mennyit kell majd fizetniük, miközben tartalékaik kimerültek.
(11.40)
És ez nem játék különösen nem válhat pilótajátékká.
A nyugdíjrendszer átalakítását a kormány szokásához híven fiskális oldalról közelíti meg: csak pénzügyi kérdésekről beszél, és nem esik szó az emberről, arról, hogy mit jelent, mit fog jelenteni a társadalom, egyes társadalmi csoportok és az egyén számára. Milliárdok repkednek az emberek feje felett, de szó sem esik olyan kérdésekről, mint a biztonság, a kiszámíthatóság, és kevés szó esik az állami szerepvállalásról, az állam kötelességéről és felelősségéről, arról, hogy az évtizedeken keresztül befizetett járulék fejében a lakosság joggal várja el, hogy nyugdíjas éveit emberhez méltó körülmények között élhesse le.
A nyugdíjrendszer átalakításának nagy vesztesei a nők lesznek. Nemcsak azért, mert esetükben a nyugdíjkorhatár nem kettő, hanem hét esztendővel lesz magasabb, de azért is, mert a tervezett nyugdíjrendszer magánbiztosítási részét nem fogják tudni fizetni. A magánbiztosítók ugyanis szigorúan kockázati tényezők alapján dolgozzák ki a biztosítási szerződéseket, és mivel a nők várható élettartama tíz évvel hosszabb, mint a férfiaké, a férfiakénál jóval magasabb biztosítási összegeket fognak esetükben kikötni. Ha figyelembe vesszük, hogy a nők átlagkeresete jóval alacsonyabb a férfiakénál, nyilvánvaló, hogy ezeket a magas költségeket csak nagyon kevesen tudják majd vállalni. Kérdés, hogy ezek a nők idősko-rukban hogyan fognak megélni a létminimum alatti nyugdíjukból.
Különösen súlyosan vetődik fel ez a gond az idős korban egyedül maradt nők esetében. Az előreszámítások szerint ugyanis 2010-re az egyedülállók száma eléri a 800 ezer főt akiknek túlnyomó többsége nő lesz.
Olyan társadalombiztosítási rendszert kell tehát létrehoznunk, ami finanszírozható, ami az állampolgárok számára megfelelő megélhetést és biztonságot nyújt, ami kiszámítható és ami hosszú távra rendezi ezt a kérdést.
A tb-járulék fizetésében a lakosságot érdekeltté kell tenni ma a bizonytalanságok miatt a fiatalok nem mutatnak érdeklődést , és a rendszerben figyelembe kell venni a korosztályok eddigi teljesítéseit és ebből eredő jogosultságait. A rendszerben nem szabad figyelembe venni olyan elemeket, amelyek költségeit a lakosság túlnyomó része képtelen vállalni. Ugyanakkor a tb-önkormányzat hatékonyságát, tőkegyarapodását, gazdálkodását kell javítani.
Az MDF szakmai javaslatairól egyébként Kis Gyula képviselőtársam a későbbiekben részletesen szólni fog.
A nyugdíj nemcsak szociálpolitikai kérdés, nem adomány, hanem munkával szerzett jog, és nem szabad az embereket átgondolatlan ötletekkel bizonytalanságban és feszültségben tartani. A nyugdíj ügye nem szűken vett szakmai kérdés. A történelmi megrázkódtatásokat vesztesként átélt nemzedékek számára a nyugdíjas lét megfelelő viszonyainak megteremtése a ma aktív és döntéseket hozó korosztály részéről elemi kötelesség.
A Magyar Demokrata Fórum meggyőződése, hogy a nyugdíjasoknak bármilyen nyugdíjváltozat kerül elfogadásra garanciát kell kapniuk; garanciákat, hogy nyugdíjalapjuk nem vész el, és garanciákat a nyugdíjak értékének megőrzésére. Nem fordulhat elő, amit a jelenlegi kormány intézkedései előidéztek, hogy 1995-ben 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke. Ezt a Magyar Demokrata Fórum történelmi bűnnek tekinti olyan pártok részéről, amelyek ma kormányt alakítottak, és a választási időszakban a nyugdíjasoknak az ellenkezőjét ígérték.
A Magyar Demokrata Fórum úgy véli, hogy a nyugdíjba menetel 55, illetve 60 éves korhatárát megváltoztatni nem időszerű. Sokszor elhangzik ellenünk az a vád, hogy korábban mi is fel akartuk emelni a nyugdíjkorhatárt. (Zaj a bal oldalon.) Az MDF-en belül azokhoz tartoztam, akik ezt a kormányzati időszakban is ellenezték... (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.).., és ma a Magyar Demokrata Fórum egységes és határozott abban, hogy a nyugdíjkorhatárt megemelni súlyos vétek volna. (Dr. Pusztai Erzsébet: Helyes!) Éppen ezért is támogattuk és támogatjuk a Kereszténydemokrata Néppárt népszavazásra irányuló kezdeményezését.
Önök, kormánypárti képviselőtársaim, kétharmados többségükkel a nyugdíjkorhatárt megváltoztathatják. Megtehetik. Amennyiben a következő választások után, 1998-ban, az MDF kormányképes erő lesz... (Derültség a bal oldalon.).., akkor koalíciós társaival együtt a nyugdíjkorhatárt visszaállítja 55, illetve 60 éves korra. (Taps a jobb oldalon. Zaj, közbeszólások a bal oldalról.)
Végezetül elismeréssel szólok mindazok százezrek és milliók áldozatos munkájáról, gondoskodó figyelméről, akik az önkormányzatokban, egyházakban, alapítványoknál, karitatív szervezetekben nyugdíjasklubokat, egyesületeket, otthonokat, közösségeket hoztak létre, működtetnek és támogatnak. Elismeréssel szólok mindazokról, akik a családi és társadalmi szolidaritás jegyében az idősek iránti megbecsüléssel és szeretettel, türelemmel teremtenek biztonságot, tisztességes környezetet, nyugalmat. Mert az önpusztító és vészjósló tünetek mellett jelen van a magyar társadalom öngyógyító képessége is. A család és a helyi társadalom, a közösséget szervező és megtartó erő, a társadalmi szolidaritás jelenthet fiatalok és idősek számára biztató reményt, jelentheti azt, hogy az MSZP-SZDSZ-t leváltó új kormányzat a közjó érdekében a magyar társadalom öngyógyító képességével együtt tervezhető jövőt, biztonságos nyugdíjrendszert teremt, fiataloknak, időseknek egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)