Pusztai Erzsébet (Néppárt-MDNP)

1996. május 7.

DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csodálkozva nézem és hallgatom kormánypárti képviselőtársaim reakcióit ebben a vitában. Csodálkozva hallgattam népjóléti miniszter úr előterjesztését, és azokat a kérdéseket, amelyekkel vitatkozva érvelt arról, hogy miért kell a nyugdíjrendszerben reform, és miért kellenek változások. Azért csodálkozom, mert ha a népjóléti miniszter úr a Szocialista Párt tagja volt az elmúlt négy évben is, akkor talán az elmúlt négy évben kellett volna vitatkozni azokkal, akik a Szocialista Párt nyugdíjpolitikáját ország-világ előtt képviselték. (Dr. Kövér László: Így van!)Én nem csodálkozom, tisztelt képviselőtársaim, a közvélemény-kutatási adatokon, és azon, hogy ezek az adatok ilyenek és ilyen arányúak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Olvassák el saját pártjuk elmúlt négy évi propagandáját: pontosan ezeket sulykolták az emberek fejébe akár nyugdíjkorhatárról van szó, akár a munkanélküliség és a nyugdíjrendszer összefüggéséről, akár a fiatalok munkába állásáról. (Taps a jobb oldalról. Dr. Szabad György: Így van!)

Nincs módom arra, hogy részletesen felolvassam önöknek a saját vezető politikusaik idézeteit mert kevés az idő , de nagyon sokat tudok hozni: Kósáné Kovács Magdától, Csehák Judittól, de még Békesi Lászlótól is.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Hol volt ez a hatalmas felelősségtudat önökben az elmúlt négy évben? (Dr. Kövér László: Ahol most!) Ahol most valóban így van. Hiszen miről szól ez a történet? Önök a hatalomra kerülés érdekében áltatták az országot egy csomó kérdésben, és a hatalomra kerülés után természetesen nem tehetnek mást, mint hogy elkezdik önmaguk érveit cáfolva az országot, az országgal megetetni mostani pálfordulásukat. Csak egyetlen idézet ez elég meghatározó: "1971 óta megvásároltuk a látszólagos politikai nyugalmat és az életszínvonalat, méghozzá külföldi forrásokból vásároltuk meg. És ennek az árát fizetjük meg most, és fizetjük meg az elkövetkező években."

(11.50)

1989-ben, az MSZMP Központi Bizottság ülésén Horn Gyula, jelenlegi miniszterelnök úr mondta (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Így van!), az az ember, aki most azt állítja, hogy ez az ország azért van nehéz helyzetben, mert az elmúlt négy évben rosszul döntött a kormány. (Moraj, közbeszólások a bal oldalon.) Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Figyeljenek jobban oda saját miniszterelnökük szövegére; mert akkor megtalálják ezeket az elemeket. (Helyeslés a jobb oldalon.) Egyébként pedig a nyugdíjrendszer átalakításáról 1991-ben született egy országgyűlési határozat, amelyet akkor a parlament több mint 83 százalékkal fogadott el, amelynek kidolgozásában egyöntetűen részt vettek az akkori kormánypárti és ellenzéki képviselők (Közbeszólás a jobb oldalon: Így van!), amelyik tartalmazza azt a háromelemes nyugdíjrendszert, amit itt most új reformként említenek önök. És amelynek elemeiben akkor, az akkori ellenzékben ülő szocialista és szabaddemokrata képviselők egyetértettek.

Természetesen akkor is felvetődött a tőkefedezeti rendszer mint alapgondolat. Természetesen akkor is felvetődtek ezek az érvek, mégis 82 százalékkal az akkori parlament azt a háromelemes nyugdíjrendszert fogadta el; és nyilván nem véletlenül.

Nagyon örülhetünk annak, hogy a kormány ebben a kérdésben most vitanapot kezdeményezett. Valóban rendkívül súlyos társadalmi kérdésről van szó. Viszont rendkívül szomorú, hogy csak a nyugdíjrendszer kérdésében. Hogy akkor, amikor a családtámogató rendszerek átalakításáról van szó, akkor, amikor a felnövekvő generációk kérdéséről van szó, akkor a kormány nemhogy nem kezdeményez vitanapot, hanem még előterjesztést sem szándékozik készíteni erre a vitanapra. Úgy látszik, a jövő generációinak kérdése nem olyan nagyon jelentős kérdés, mint a nyugdíjas generációké. Pedig nem szakíthatók el egymástól egy társadalomban a generációk, ha pedig megtörténik, akkor nagyon, nagyon rossz döntések születnek.

Azért sem örülök ennek a vitanapnak így, mert az az érzésem, hogy itt a nyugdíjrendszer átalakításának részletkérdéseivel próbálják meg elaltatni az országot és részben tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat is. Igen, hiszen a legfontosabb érvek nem hangzanak el. Nem hangzanak el azok az érvek, hogy vajon a mai magyar nyugdíjrendszer súlyos problémái annak a következményei-e, hogy itt az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer működik, vagy valami egész másnak.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Nem a felosztó-kirovó rendszer következménye az, ami itt van, hanem annak következménye, hogy ez nem így működött, hogy évtizedeken át hibás döntések sorozata történt a nyugdíjbiztosításban, hogy nem építették ki a megfelelő biztosítási rendszert, érdekeltségi rendszert és sorolhatom tovább. Vajon igaz-e, hogy egy tőkefedezeti rendszer mindezeket a kérdéseket kezelni tudja? Ezt nagyon szőrmentén kezelik, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim; az érveket nem mondják el. Hiszen az a rendszer is tud ugyanilyen rosszul működni. Sőt!

Miért biztos az, hogy az érdekeltséget csak egy tőkefedezeti rendszerben lehet megteremteni, kedves képviselőtársaim...? Ugyanúgy meg lehet teremteni egy jó felosztó-kirovó rendszerben, ha úgy építik fel a rendszert. Honnan veszik azt, hogy a tőkefedezeti rendszerre nem kell garancia? Arra is kell! Hiszen egy törvény által előírt, kötelező járulékfizetés után nem teheti meg az ország, hogy nem teremt garanciát. Ha pedig önök valóban azt tervezik, hogy kötelezően előírják a járulékfizetést egy tőkefedezeti rendszerben, majd utána csak a befizetett összegre akarnak garanciát vállalni, akkor generációkat fognak kiszolgáltatni a tőlük teljesen független gazdasági változásoknak.

Kedves Kormánypárti Képviselőtársaim! A felosztó-kirovó rendszerben generációk közötti szolidaritás működik, és a generációkat egy-egy gazdasági változás, akár recesszió, akár felemelkedés, egyformán érinti; hiszen a generációk közötti szolidaritásról van szó. Tény, hogy ennek a rendszernek legsúlyosabb gondja a demográfiai helyzet változása. Éppen ezért tartom rendkívül szomorúnak, hogy a kormány a családpolitikával, a demográfiai helyzettel nem tartja fontosnak foglalkozni. De amennyiben tőkefedezeti rendszert szándékoznak működtetni, akkor legyenek tisztában azzal, hogy ebben az esetben az egyént szolgáltatják ki tőle független gazdasági tényezőknek. Nem tudom, hogy miért lenne sokkal nagyobb érdekeltség befizetni egy ilyen rendszerbe akkor, amikor fogalma sincs, hogy mekkora hozadékkal számolhat. Hiszen a nyugati rendszerekben 10-15 százalékos hozadékot tudnak számolni erre a vagyonra. És elég egy recesszió, egy nagyobb inflációs időszak, és a tőkefedezeti rendszer a minimumot sem tudja garantálni.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A tőkefedezeti rendszer nem orákulum, ami mindent megold. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem is mondta ezt senki.)

És még valami, nagyon érdekes kérdés: miért olyan fontos most ez a tőkefedezeti rendszer? Miért olyan fontos most ez a rendkívül bizonytalan vállalkozás, amikor egy már beérett társadalombiztosítási rendszer mellett gyorsan, hirtelenjében létre akarnak hozni egy tőkefedezeti rendszert, amely ráadásul még azt a funkciót sem tölti be, amit önök rövid távon ettől várnak. Mert ha ezek a pénzek valóban a gazdaságban tőkeként mozoghatnának, akkor még igazuk lehetne, hogy Magyarországon a tőkemozgás felgyorsul és a gazdaság fejlődésnek indul. De, tisztelt képviselőtársaim, ezek a pénzek nem tudnak így működni még igen hosszú ideig, hiszen a meglévő nyugdíjas állomány nyugdíját valamiből ki kell fizetni. (Dr. Szabad György: Úgy van!) Tehát látszólagos, és valóban, a következő 10-15 évben, ha ezt önök létrehozzák, valóban csak azoknak jelent többletet, akik majd ezt a pénzügyi alapot kezelik. Mert sem a gazdaságnak, sem a társadalomnak nem tud többletet nyújtani a bizonytalansági tényező, amit ezzel beleviszünk a generációk közötti szolidaritásba. Az pedig óriási!

Hozzátartozik még az is bár ez Magyarországon kevéssé valószínű , de ha egy tisztán tőkefedezeti rendszert gondolnak végig, akkor a generációk közötti szolidaritás másképp is felborulhat. Úgyis felborulhat, hogy egy gazdasági növekedési időszakban jelentős járulékot fizető réteg nagyobb hozadékot könyvelhet el magának, és mikor nyugdíjba megy, akkor lényegesen magasabb nyugdíja lehet adott esetben, mint az akkori dolgozó generációk fizetése. Így is elszakadhat egymástól két generáció. És fordítva is! Hiszen, ha van olyan szerencsétlen valaki, hogy olyan időszakban fizeti a kötelező tőkefedezeti biztosítását, amikor a gazdaság éppen lefelé tart, akkor ennek a pénznek nincs meg a megfelelő hozadéka, és nyomorszintű nyugdíjas lesz, miközben a gazdaság, adott esetben, éppen felfelé emelkedik. Ez is felborítja a generációk közötti szolidaritást, tisztelt képviselőtársaim. (Dr. Szabad György: Így van!)

Érdekes dolog, hogy ma Magyarországon egy szocialista és liberális kormány olyan programot próbál meg az országnak eladni, amit a csikágói fiúk Pinochet diktatúrája alatt vezettek be Chilében. (Moraj a koalíciós képviselők padsoraiban.) Remélem, tisztában vannak a részletekkel és az eredménnyel, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hiszen az ottani tőkefedezeti biztosítók egyharmad része tönkrement. Szeretném, ha számolnának ezekkel a következményekkel is. (Közbeszólások mind a bal, mind a jobb oldalon.)

Természetesen tudom, nincs idő arra, hogy minden részletkérdését megtárgyaljuk. A legnagyobb baj az, hogy részletekkel olyan részletekkel, amelyeknek jelentős részét a társadalom nem ismeri elfedik azt, hogy nincs igazából jövőképük a magyar társadalom fejlődéséről. (Közbeszólás a jobb oldalon.) Az a kormány, amelyik a felnövekvő generációkon akarja megvenni a társadalmi stabilizációt és a most aktív korú generációkat az ezredforduló után ki akarja szolgáltatni egy bizonytalan helyzetnek, annak a kormánynak nincs jövőképe.

És most azt is elmondom képviselőtársaim, hogy mi lenne az igazi megoldás. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez az!) Pontosan erről van szó! Ha önök azt akarják, hogy Magyarországon ne valamikor 15 év múlva legyen gazdasági növekedés, hogy Magyarországon ne valami bizonytalan jövőben csökkenjen az infláció, hogy a járulékmérték ne majd 15 év múlva csökkenjen, akkor arra kell programot kidolgozni, hogy egy jelentős mértékű általános járulékcsökkentéshez találjanak fedezetet.

(12.00)

Van ilyen program, képviselőtársaim. (Közbeszólások: Létezik.) Létezik. Támogatottságot is lehet hozzá szerezni. Ebben az esetben nem tolódik el a bizonytalan jövőbe a gazdaság fölemelkedése, és nem az lesz a kérdés, hogy az a néhány, keservesen létrehozott tőkefedezeti biztosító hogyan fog működni, ki ad rá garanciát, és a generációk nyugdíjának egyharmadát honnan fogják összekaparni, ha ezek a biztosítók tönkremennek. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) Higgyék el nekem, hogy van erre program részletesen, és pénzügyminiszter úr, azt hiszem, nagyjából sejti, hogy miről beszélek. (Zaj a bal oldalon.)

Hiszen ha egy jelentős mértékű társadalombiztosítási járulékcsökkentést végrehajtanak, ehhez megteremtenek tőkebevonási támogatási lehetőséget, akkor ebben az országban ennek az eredménye minden ponton csak pozitív lehet. Csökken az infláció, növekszik a foglalkoztatás, a járulékbefizetés növekedik. Erre föl lehet fűzni egy olyan kemény járulékbehajtási rendszert, amit el is fogad a társadalom, megindulhat a gazdaság fölfelé, a költségvetési terhek csökkennek, mert onnan is kisebb a kiadás.

Vezessék végig a rendszeren, én már megtettem, és meg fogják látni, hogy ennek van egyedül rövid távon is olyan gazdaságélénkítő hatása, hogy növekednek a társadalombiztosítási befizetések, és nem omlanak össze azok a rendszerek, amelyek az emberért vannak. Mert a dolog lényege mégiscsak az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha a gazdasági stabilizáció címén önök egészségügyet, szociális ellátórendszert és nyugdíjrendszert tönkretesznek, akkor már teljesen fölösleges stabilizálni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)