Salamon László (független)
DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Bevezetőben magam is szeretnék emlékeztetni arra, hogy a nyugdíjrendszer reformjának kérdése és ennek keretében a nyugdíjkorhatár emelésének ügye már az Antall-, illetve a Boross-kormányzat idején is felmerült. Az akkori elképzelések szerint a nők nyugdíjkorhatárát fokozatosan a férfiakéhoz igazítottuk volna, majd az ezredforduló után, ugyancsak fokozatosan további nyugdíjkorhatár emelésére került volna sor. Az ekkor elfogadott törvényjavaslat e reform kezdő lépéseként már rendelkezést tartalmazott a nők nyugdíjkorhatárának emelésére, amit az érintettek által önként választhatóvá tettünk.
Akkor a most kormányon levő pártok, az akkori ellenzék, ez ellen a javaslat ellen éles támadásokat indítottak és szociális érzéketlenséggel vádolták meg az Antall-, illetve Boross-kormányzatot. Most ugyanezek a pártok, kormányra jutva, sokkal keményebb nyugdíjkorhatár-emelési intézkedéseket fontolgatnak és akarnak a mai ellenzékkel és az országgal elfogadtatni. A politikai tisztesség mindenképpen megkívánná, hogy a mostani kemény intézkedéseket tervező kormánykoalíció elismerné a korábbi kormányzat ez irányú kritikájának igaztalan, álságos voltát, de minimálisan legalább annyit, hogy korábban tévedtek. Hiteltelenné válik ugyanis az a kormánypolitika, mely szemrebbenés nélkül változtatja meg az ellenzéki korában hangoztatott nézeteit. És ez egyébként fordítva is igaz: hiteltelen az az ellenzéki politika is, mely könnyedén megfeledkezik arról a politikáról, melyet kormányzati felelősség mellett magáénak vallott.
A nyugdíjrendszer működésével kapcsolatban az elmúlt hat év során érzékelt gondokat és nehézségeket látva nem tagadhatjuk: ezek a nehézségek, ezek a problémák rendkívül nagyok, olyanok, melyek hosszabb távon a nyugdíjrendszer működésének ellehetetlenülésével fenyegetnek. Ezért látnunk kell, anélkül, hogy önmagában még a felmerült konkrét intézkedésekkel egyetértenénk vagy azokat támogatnánk, hogy egy kormány sincs könnyű helyzetben, és ha kellemetlen, népszerűtlen intézkedéseket mérlegel, azt nem jókedvéből teszi.
A nehézségek kényszere arra szorít minket, hogy nyitottan gondoljunk végig minden lehetséges intézkedést, mely a nyugdíjrendszer eredményes, hatékony átalakítását, egy jól működő új nyugdíjrendszer kialakítását szolgálja.
Ugyanakkor nem lehet kétséges: a nyugdíjreform nem járhat olyan úton, mely a nyugdíjasok életviszonyainak további romlását eredményezi, vagy amelyik nincs tekintettel a nyugdíjközeli lakosság tényleges viszonyaira és méltányos érdekeire.
Tisztelt Ház! A továbbiakban nyugdíjrendszerünk ellehetetlenülését fenyegető objektív bajok és nehézségek közül eggyel szeretnék kiemelten foglalkozni, a demográfiai viszonyaink kedvezőtlen alakulásának kérdésével. Úgy vélem és őszintén remélem, hogy ez a vita alkalmas annak érzékeltetésére, hogy azok a politikai erők, amelyek már régóta vészharangot kongatnak népességi mozgalmi viszonyaink kedvezőtlen alakulása miatt, nagyon is reális, feszítő gondokra igyekeztek a társadalom figyelmét felhívni.
Remélem, hogy e vita is érzékelteti azt, hogy amikor a keresztény értékek jegyében a gyermekvállalás, a család fontosságáról szólunk, ha aggódunk az abortuszok számának alakulása miatt, akkor nem egyszerűen ideológiai vitát indukálunk. E problémakör tükrében aligha vitatható, hogy azok az értékek, melyeket mi itt nem kevesen, természetesen alapvetően filozófiai, erkölcsi jelentőségűnek ítélünk, e jelentőségén messze túlhaladóan olyan kézzelfogható, gyakorlati, gazdasági-társadalmi kihatással bírnak, melyek háttérbe szorulása vagy perifériára kerülése a társadalom egészére katasztrofális következménnyel járna.
Mire utalok közelebbről? Ma Magyarországon 2 700 000 nyugdíjas van, és 4 millió állampolgár képezi a lakosság aktív, keresőfoglalkozást űző részét. Miután az önálló társadalombiztosítási rendszerek, mint amilyenek az OTI, a MABI és még sorolhatnék másokat voltak, a háború után tönkrementek, illetve államosításra kerültek, s miután az Antall-kormányzat alatt kialakított Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat már csak vagyon híján is fényévnyi messzeségben van attól, hogy önellátó nyugdíjrendszer bázisát képezze, miként az elmúlt évtizedekben, ma is az a gyakorlati helyzet, hogy a mindenkori nyugellátás alapját és fedezetét az aktív népesség produktuma utáni járulék képezi. Ezt tudjuk. Valójában a nyugdíjak összességét régóta nem tudja fedezni, ezért a nyugdíjrendszer a nyugdíjjárulékok mellett rendszeres költségvetési támogatásban is részesül.
Azt hiszem, nem nehéz belátni, még ha rendkívül leegyszerűsített is ez a közelítés, hogyha ma élne és koránál fogva a jelenlegi aktív népességet növelné az a sokak szerint 5 millió meg nem született állampolgár, akiket a demográfiai viszonyaink miatt szót emelők oly sokszor szóba hoznak, vagyis ha 4 millió helyett 9 millió ember produktuma utáni járulék állna rendelkezésünkre, akkor egyfelől ma az egyes aktív embert, de a magyar gazdaság egészét is egyrészt sokkal kisebb összegű járulékfizetés terhelné, másfelől a nyugdíjasok nyugdíjellátásának biztosítása sokkal bőkezűbben, magasabb színvonalon valósulhatna meg.
A XX. század végén mégiscsak be kell látnunk, hiába van törvényben előírt általános, kötelező biztosítási rendszer, egy társadalom igazi biztosítása megfelelő számú aktív népesség létezésében rejlik. Mint ahogy századokon át, most is a gyermekvállalás, a gyermekáldás az igazi biztosítéka az ember jövőjének.
A keresztény értékek szóhasználatát, most a mindenki számára való közérthetőség érdekében hátrahagyva, kimondom: egy nemzet, egy társadalom elöregedése létezésünk, jövőnk húsba-vérbe vágó kérdésévé válik. Mert igen tisztelt képviselőtársaim, a mai 2 700 000 nyugdíjast még megnyugtathatjuk, hogy ma még, ha nehezen is, ha keserves, és egyes érdekeket hátrányosan érintő nyugdíjreformmal összekötött intézkedések árán is, tudnunk kell biztosítani a nyugdíjas társadalom méltányos nyugellátását amire, én is hadd tegyem hozzá zárójelben: megpróbáltatással terhelt munkás életmódjával ez a nyugdíjas társadalom messzemenően rászolgált , de az önök, a 40 évesek nyugdíja alapjainak megteremtése tekintetében már nem vagyok ennyire nyugodt.
(12.10)
Ha nem lesz elegendő utód, ha nem lesz elegendő nagyságú aktív lakosság, akkor ki fogja azt a járulékot megtermelni és biztosítani, amiből a mi nyugdíjunkat majd biztosítani lehet.
Tisztelt Ház! A gyermekvállalást érintő szociálpolitikai kérdések az előbbiek okából szorosan összefüggnek demográfiai viszonyaink alakulásának következményével, és ez, még egyszer mondom, nem egyszerűen ideológiai, nem egyszerűen erkölcsi, hanem egyben gazdasági, hosszabb távon túlzás nélkül állítható létkérdés. Ezért is küzdöttünk oly keményen a Bokros-csomag gyermekvállalási hajlandóságot csökkentő intézkedései ellen, jóllehet ha a lelkiismeret tükrébe nézünk a gyermekvállalás kérdése nemcsak a Bokros-csomag, nemcsak a szociálpolitika kérdése. Politikai szinten kétségtelenül elsődlegesen az, de látnunk kell az egész nyugati civilizációban és a magyar társadalomban is eluralkodott értékvesztés romboló hatását.
Szem elől vesztettük értékeinket és ezért legalábbis ezen a területen társadalmunk létalapjainak vészes lesoványodásával, következményeiben pedig a társadalom nagy részének testi-lelki és egyben anyagi elnyomorodásával kell keserves árat fizetni.
Felszólalásomat azzal a gondolattal zárom, hogy ha problémáinkat le akarjuk küzdeni, ha a nemzet és a társadalom részére valóban nyugodt jövőt kívánunk biztosítani, akkor a nemzeti sorskérdéseket így például az olyan súlyú ügyet, mint a demográfiai viszonyunk alakulása vagy az ennek alakulásától elszakíthatatlan nyugdíjreform problematikáját nem szabad pártcsatározások kicsinyes szempontjainak alárendelni. Olyan kérdésekről van szó, amelyek mint alapvető nemzetstratégiai kérdések a legszélesebb nemzeti összefogást, együttműködést igénylik emberhez méltó viszonyaink, jövőnk biztosítása érdekében.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)