Torgyán József (FKGP)

1996. május 7.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a most folyó nyugdíjvita kezdetén mindenképpen le kell szögezni: amellett, hogy tulajdonképpen a nyugdíjról, a nyugdíjasokról beszélünk, azért látni kell, hogy alapvetően az államháztartási reform érkezett el egy újabb rendkívül fontos állomásához, és ez határozza meg a kérdés lényegét. Itt tehát látni kell, hogy az államháztartási reform a nyugdíjrendszer átalakítását teszi szükségessé, ezért került a Ház elé ez a kérdés. Nagy csinnadratta kíséri ezt a nyugdíjrendszer-átalakítási kísérletet, hangzatosak a jelszavak, olyanokat lehet hallani, mint az egyéni felelősségre való utalás, vagy az időskorra való tudatos felkészülés ez egy másik kedves és hangzatos jelszava azoknak, akik ezeket a kérdéseket ilyen oldalról közelítik meg. Az egyéni érdekeltség a nagyobb nyugdíjjárulék befizetésével kapcsolatban is igen sokszor hangzik el mint érv. Úgy gondolom, nem kevésbé hangzatosak a kormányzati jelszavak sem, hiszen a kormányzati jelszavak között olyan kritikai megjegyzések hangzanak el mint amit például az előbb hallhattunk Gaál képviselőtársunktól a kormányzati oldalról , hogy a társadalom bizalmatlan a jelenlegi nyugdíjrendszer iránt, ezért van szükség az átalakítására, valamiféle új közmegegyezés van kialakulóban.

A jelentősebb érvek pedig a kormányzati oldalról akként fogalmazódtak meg, hogy finanszírozhatatlan a jelenlegi nyugdíjrendszer, kiszámíthatatlan, korai nyugdíjba menetre ösztönöz, és sajnálatos módon még olyan észrevételek sem ritkák kormányzati oldalról, miszerint ez a nyugdíjrendszer állítólag túl bőkezű a rokkantnyugdíjasokkal, az özvegyi nyugdíjasokkal és a korengedményes nyugdíjasokkal szemben.

A valóság ugyanakkor az, hogy általában rendkívül alacsony összegeket fizet a nyugdíjbiztosító. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy az új, javasolt rendszerrel ki jár jobban ez egy nagyon fontos kérdés , kinek előnyös ez az új nyugdíjrendszer. A válaszadást megnehezíti, hogy az ötletek tulajdonképpen kiérleletlenül, egy áttekinthetetlen konglomerátumban kerültek a tisztelt Ház elé. A következmények nagyon nehezen átláthatóak, ugyanis a szükséges számításokat nem végezték el. Ennek következtében nincs olyan hatásvizsgálat, amely eredménnyel áttekinthetővé tenné ezt az egész változtatást.

A változtatás egy eleme világos mindenki előtt: abban nincs kétség, hogy a nyugdíjkorhatár emelése meghirdetésre került, amiről, úgy gondolom, tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy általában nem a járulékfizetőknek kedvez. A szokásos, úgynevezett reformról van szó tehát, nem egy olyan, valóban új rendszerről, amely mindenképpen a társadalom számára lenne hasznos. Valójában tehát a szokásos elemek azt jelentik, hogy le kívánják faragni a nyugdíjakat, a központi finanszírozási gondok koncepciótlan enyhítésének szándéka ismerhető fel a kormányzati oldalról, illetőleg szabad tőkeforrások képzéséről van szó például az állami hiányok fedezéséhez , ráadásul úgy, hogy az összefüggéseket nagyvonalúan nem vizsgálják.

Természetesen a Független Kisgazdapárt nem tagadja, hogy a nyugdíjrendszerben sok minden valóban javításra szorul. Például szimpatikus a várományfedezet nagyobb szerepe, a kiegészítő nyugdíjak rendszerének a megteremtése az egyéni befizetéseket illetően. Azonban a változtatásokat alapos elemzéseknek, vizsgálatoknak kellene megelőzniük, hiszen a bonyolult hatások miatt ez elkerülhetetlen. Sajnos, amint az előbb már jeleztem, ez most sem történt meg.

Ennél is fontosabb azonban amit nem győzünk eléggé hangsúlyozni a helyes és értelmes sorrend felállítása. Az általános gazdasági helyzet és ez a dolog lényege ma sok tekintetben abnormálisnak tekinthető. Szerintünk tehát elfogadhatatlan, ha erre az abnormális gazdasági helyzetre alapítottan kívánnak változtatásokat eszközölni a jelenlegi gazdaságban. Szerintünk mindenekelőtt abból a tényből kellene kiindulni, hogy abnormális gazdasági helyzetre egy új nyugdíjrendszer megalapozottan nem telepíthető. Először tehát a helyzetet kellene megváltoztatni ahhoz, hogy egy új nyugdíjrendszer megalapozottan létrehozható legyen.

Így a Független Kisgazdapárt kiemelten hívja fel a figyelmet a következőkre ezek nélkül az új nyugdíjrendszer össze fog omlani, és az új nyugdíjrendszertől semmi jó nem várható. Ezek között első helyen említeném és emelném ki, hogy az infláció leszorítása nélkül nem lehet a szükséges finanszírozási rendszert kialakítani. Tavaly az áremelkedés 28,6 százalék volt, erre az évre a kormány 20 százalékot tervezett. Szeretném hangsúlyozni, hogy szerintünk a kormánynak ez az optimális tervezése nem fog megvalósulni, de induljunk ki abból, hogy ha ez tartható is lenne, akkor is irreálisan magas lenne az áremelkedés hiszen ez még mindig hét-nyolcszor olyan magas lenne, mint az európai országok átlaga.

Az infláció miatt állandóan felmerül a nyugdíjnövelés szükségessége. Felhívnám a figyelmüket arra az adatra, hogy 1994-ben 220 milliárd forinttal többet fizettek ki nyugdíjakra, mint 1990-ben. Igen ám, de ezt alapvetően nem a nyugdíjasaink élvezték, hanem ennek a hatalmas növekménynek a döntő része az infláció következménye. Ez nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül az új nyugdíjrendszer kialakításánál.

A másik igen fontos tényező, amire a Független Kisgazdapárt felhívja a figyelmet, hogy ki kell kerülni a gazdasági pangás állapotából, és érzékelhető gazdasági növekedésre van szükség. Amíg az infláció leszorítása mellett az érzékelhető gazdasági növekedés nem érhető el, az új nyugdíjrendszer hatékonyan nem alakítható ki. A gazdasági növekedés hozzájárulna a foglalkoztatottság színvonalának emeléséhez, a reálkeresetek növekedéséhez. Az infláció és a pangás együtt óriási finanszírozási problémákat okoz, ez semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül.

(10.10)

Az infláció miatt állandóan növelni kell a nyugdíjakat, a pangó gazdaságban ugyanakkor a járulékbefizetések ezzel semmiképpen sem tarthatnak lépést.

1990 és 1995 között 1,4 millió fővel csökkent a foglalkoztatottak száma. Ugyanebben az időben a reálkeresetek általában csökkentek. Rögtön zárójelben megjegyzem: egy év kivételével, nehogy bárki az adatokat így közelítse meg, bár az "általában" kifejezést használtam. 1995-ben pedig az 1950-es évekkel vetekedő mértékben összesen 12,2 százalékkal estek vissza a reálkeresetek. Ezt a számsort az új nyugdíjrendszer kialakításánál megállapításom szerint figyelmen kívül hagyni bűn. A restrikciós gazdaságpolitikának ez az egyik következménye, ezzel tehát mindenképpen számolni kell.

A harmadik terület amire a Független Kisgazdapárt az új nyugdíjrendszerrel kapcsolatban felhívja a figyelmet az a tény, hogy óriási a feketegazdaság súlya Magyarországon, amiből a járulékfizetők kisebb száma következik és a befizetések alacsony színvonala adódik. Ezzel a helyzettel nem lehet megbékülni. A Független Kisgazdapárt a megoldási javaslatait a feketegazdaság elleni politikai vitanapon már részletesen ismertette, így csak utalok arra, hogy a megoldás semmiképpen sem a miniszterelnök úr által javasolt magánhadsereg... (Zaj és derültség a kormánypártok soraiban.).., illetőleg miniszterelnöki nyomozóhivatal felállításában keresendő.

A negyedik igen fontos tényező, amelyre fel kívánom hívni a figyelmet, ami az új nyugdíjrendszer kialakításával ugyancsak igen szoros kapcsolatban áll, hogy tisztába kell jönni végre a társadalombiztosítás, ezen belül a nyugdíjbiztosítás pénzügyeivel. Amint azt már korábban javasoltuk, szakértők tucatjaival lebonyolított átvilágításra van szükség. Ma a nyilvántartás az óriási számítógépes költségek ellenére sem működik, az ÁSZ szerint nem valós a vagyonmérleg, nem lehet tudni, mennyi a kintlévőség. Hatalmasak a működési költségek, ezért legalábbis meglepő, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat ezt a rosszul működő szervezetet alkalmasnak tartja az új nyugdíjrendszer kiszolgálására is. Véleményünk szerint az átvilágítás után a nyugdíjönkormányzati birodalom szétdarabolására lenne szükség, enélkül ésszerűen megszervezni az új nyugdíjbiztosítást nem lehet.

A finanszírozási problémák enyhítése érdekében évek óta szó van a nyugdíjkorhatár emeléséről. Valóban ahogy a miniszter úr is jelezte 1993-ban, az előző ciklusban döntöttek már a női nyugdíjkorhatár emeléséről. Ezzel az akkori érvrendszer szerint elvileg nőne a befizetett járulékok összege és csökkennének a kifizetések, mivel az ellátás rövidebb időre terjedne ki. A Független Kisgazdapárt már akkor hangsúlyozta, most megismétlem, hogy ez az elv a gyakorlatban nem állja meg a helyét, mivel egészen más foglalkoztatási helyzet kellene ahhoz, hogy ez az elvi érvrendszer helyt foghasson. Éppen ezért a Független Kisgazdapárt nemcsak ellenezte már 1993-ban is a női nyugdíjkorhatár emelését, hanem kifejezetten felemelte az ellen tiltó szavát, mint ahogy jelenleg is felemeljük a szavunkat a nyugdíjkorhatár emelése ellen. Álláspontunk a mai napig is változatlan, hiszen a nyugdíjkorhatár emelése miatt a munkavállaló több lenne, de nem lehet több munkahelyre számítani. Ezt nagyon lényegesnek tartom, hiszen a munkahelyek száma amint azt az előbb jeleztem a felsorolásomban 1,4 millióval csökkent, ami önmagában meghatározza az egész kérdéskör elvi megvilágítását, hiszen ez a restrikciós politika következménye. Tehát a restrikciós politika egyenesen kizárja a megfelelő hatékonyságú új nyugdíjrendszer kialakítását.

Ezért a mai gazdasági helyzetben a Független Kisgazdapárt nemcsak értelmetlennek, hanem időszerűtlennek is tartja és nyilvánítja a nyugdíjkorhatár emelését, tehát 1996-ban a változatlanul rossz gazdasági feltételek miatt azt éppúgy ellenzi, mint ahogy ellenezte 1993-ban, és ezen éppúgy túlmegy '96-ban is, mint ahogy '93-ban is tette, tehát kifejezetten tiltakozik a nyugdíjkorhatár emelése miatt.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az elmúlt években több százezren a nyugdíjas létbe voltak kénytelenek menekülni azért, hogy el tudják kerülni a munkanélküliséget. Sokan korengedményes nyugdíjba kerültek, a rokkantnyugdíjasok száma pedig négy év alatt 170 ezerrel nőtt. Ugyanakkor jelentősen csökkent a foglalkoztatott nyugdíjasok száma, 384 ezerről 157 ezerre. Ma a munkanélküliségi ráta 11 százalék körül van. Ez nemzetközi összehasonlításban inkább magasnak tekinthető, hiszen például Ausztriában 6 százalék, a Cseh Köztársaságban 4 százalék, az Egyesült Államokban 6 százalék, Japánban 3 százalék. A 11 százalékos magyar adat sokkal magasabb lenne ez sem hagyható figyelmen kívül , ha a nyugdíjba menetel feltételei szigorúbbak lettek volna. A nyugdíjkorhatár emelése több százezer fővel növeli a munkaerő-kínálatot. Ez egy igen lényeges adat. Az érintett korosztályokban a nőknél összesen több mint 400 ezer, a férfiaknál csaknem 100 ezer fő pótlólagos munkavállalóval lehet számolni. Igaz, hogy ezek egy része előnytelen feltételek mellett is nyugdíjba kényszerülne, de nagy részük valódi munkaerőtöbbletként jelentkezne. Ezáltal a pályakezdő fiatalok ma is jelentkező megdöbbentő munkanélkülisége és elhelyezkedési nehézségei jelentősen tovább nőnének és általánossá válnának. A munkanélküliség pedig a társadalom számára is veszteséget jelent és óriási költségekkel jár együtt. Így tehát, amit nyernénk a réven a nyugdíjkorhatár emelésével, bőségesen elvesztenénk a vámon a munkanélküliség növekedésével és ezen belül amint jeleztem a legfájdalmasabb résszel, a pályakezdő fiatalok munkanélküliségének növekedésével.

A Független Kisgazdapárt igen lényegesnek tartja, hogy demográfiai okokból is rámutasson a nyugdíjkorhatár emelésének helytelenségére. Az előterjesztés egyetlen demográfiai tényt közöl: néhány év múlva nyugdíjba kerülnek az úgynevezett Ratkó-korosztályok. Ezek nagy száma miatt megugorhatnak a kifizetések, amint arra az előterjesztés utal.

(10.20)

Ezért is akarják a korhatárt emelni.

Ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, amire most a Független Kisgazdapárt nevében igen nagy nyomatékkal hívom fel a figyelmet, azt a demográfiai tényt ugyanis, hogy Magyarországon alacsony és csökkenő szintű az átlagos élettartam. 1994-ben a férfiak születéskor várható élettartama 64,8 év, a nőké 74,2 év volt. Ez 6-10 évvel kevesebb, mint az európai országok többségében. Az élettartam oldaláról tehát egyáltalán nem szükséges a nyugdíjkorhatár emelése. Ha már állandóan nemzetközi összehasonlításokat idéznek, erre az eltérésre illett volna a közvélemény figyelmét felhívnia a kormánynak.

Tegyük hozzá, hogy a magyar nyugdíjkorhatárhoz hasonló nyugdíjkorhatár ráadásul több fejlett országban is létezik így Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban. A Független Kisgazdapárt ismét felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy bármiféle nyugdíjátalakítás előfeltétele a gazdaság rendbetétele, az infláció leszorítása, a gazdasági növekedés elindítása, a feketegazdaság visszaszorítása, a nyugdíjbiztosító hatékony működésének megteremtése csak ennek alapján dolgozható ki egy olyan nyugdíjrendszer, ami többletet ad a társadalom számára. Egy igazságosabb és emberségesebb nyugdíjrendszer a Független Kisgazdapárt szerint is feltétlenül fontos lenne. Ennek feltételeit azonban meg kell teremteni, a kormány figyelmét pedig fel kell hívni arra, hogy ismét rossz úton jár. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)