Kiss Péter (MSZP)

1996. május 7.

KISS PÉTER munkaügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, a nyugdíjrendszer és a foglalkoztatáspolitika egymásrautaltságát nem kell hosszasan bizonygatnom. A piacgazdaságba való átmenet társadalmi feszültségeinek mérséklésében az elmúlt években a társadalombiztosítás igen nagy terheket vállalt. Egyre többen éltek az idő előtti nyugdíjba vonulás lehetőségével, amelyet a foglalkoztatáspolitika tett lehetővé. A korhatár előtti nyugdíjazásoknak jelentős szerepük volt abban, hogy a gazdasági rendszerváltás munkaerőpiaci veszteségei kezelhetők maradtak, ugyanakkor ezek a nyugdíjasok jelentős számban keresnek munkalehetőséget a legális és a feketemunka piacán. A számítások azt mutatják, hogy a foglalkoztatás és a nyugdíjbiztosítás kialakult szereposztása már középtávon sem tartható. Veszélyezteti ugyanis a nyugdíjrendszer biztonságát, mert azzal kell számolni, hogy tovább romlik a keresők és a nyugdíjasok aránya. A jelenlegi rendszer feszültsége nemcsak abból ered, hogy csökken a járulékfizetők száma és ezek is alacsony jövedelem után fizetnek nyugdíjjárulékot , hanem abból is, hogy ez az összeg kell hogy fedezze a munkaerőpiacról kiszoruló, növekvő számú, korhatár alatti nyugdíjas ellátását is. Felbomlott a korábbi gazdasági és ezzel együtt a foglalkoztatási és járulékfizetői szerkezet is. A kormányzati munkaügyi politikában a munkanélküliség kezelése és mérséklése mellett a foglalkoztatottak biztonságérzete is fontos szempont, és ebben a nyugdíjrendszer nem kis szerepet tölt be.

Mindezeket mérlegelve a nyugdíjrendszer reformjának szükségességét, a rugalmas nyugdíjba vonulás, a nyugdíjba vonulási korcentrum emelésének a szándékát el kell fogadni akkor is, ha a jelenlegi munkaerőpiaci helyzet, a munkanélküliség méretei és jellemzői nem teremtenek ehhez optimális hátteret. Meglehet, a nyugdíjkorhatár emeléséhez kapcsolódó várható munkanélküliség növekedése nem jelentős, lehetséges kezelése mégis speciális szabályokat tesz indokolttá. A veszélyeztetett csoportok közül új eszközökkel támogathatjuk a pályakezdő fiatalok munkatapasztalat-szerzését, és további példaként említem, hogy a tartós munkanélküliek foglalkoztatására ad további esélyt a nemrég megalakult közmunkatanács.

A nyugdíjrendszerben elhatározott intézkedések munkaerőpiaci hatásainak körében a nyugdíj előtt állók továbbfoglalkoztatását és a pályakezdők foglalkoztatási lehetőségét szokás szembeállítani. A feszültségek véleményem szerint nem itt jelentkeznek. A fiatalok magasabb képzettsége, alacsonyabb bérszínvonala nem áll szemben az idősebb munkavállalók nagy munkatapasztalatával és begyakorlottságával, ugyanakkor rugalmasabb terhelhetőségük esetenként előnyösebb foglalkoztatási pozíciót is biztosíthat számukra.

A munkaerőpiac egyensúlya szempontjából éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a reformlépések olyan rugalmas átmenettel valósuljanak meg, amely a különböző foglalkoztatási helyzetben lévők számára döntési lehetőséget nyújt, és lehetővé teszi, hogy az emelt korhatár előtt is nyugdíjba mehessenek.

(14.20)

A nyugdíjrendszer reformjának társadalmi elfogadtatásához széles körű vitára, érdekegyeztetésre van szükség. Ennek sikere nagymértékben függ attól, hogy a szociális partnerek összhangot tudnak-e teremteni a munkaerőpiaci és a nyugdíjbiztosítási érdekérvényesítés között, valamint hogy sikerül-e konszenzusra jutni a napi és hosszabb távú érdekek között. Úgy gondolom tehát, ahhoz, hogy a reform által elérni kívánt célok teljesüljenek, legalább olyan fontos az érdekegyeztetésben résztvevők véleménye, mint az, hogy a változó társadalmi környezethez nem vagy alig alkalmazkodni tudó korosztályok számára biztosíthassuk a szükséges átmenet megfelelő feltételeit. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)