Matyi László (SZDSZ)

1996. május 7.

DR. MATYI LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én Kis Gyula mondandójára szeretnék röviden reflektálni. Abban egyetértünk, hogy Magyarországon a társadalombiztosítás közel 100 éves, és gondolom, abban is egyetértünk, hogy a jelenlegi formájában hosszú távon nem tartható fenn.

Azzal az állításával, hogy itt bizonyos elképzelések szerint a közös kockázatvállalást, a szolidaritást teljesen le kívánjuk söpörni és helyette a rideg önállóságra, az öngondoskodásra kívánjuk átterelni a nyugdíjrendszert, ez egyszerűen ténybelileg nem igaz.

A közös kockázatvállalás fennmarad a nyugdíjrendszerben, és ezt egészíti ki egy öngondoskodás és a gondoskodás nemcsak saját magáról, hanem a családjáról, a közvetlen hozzátartozóiról.

(14.40)

Az én személyes tudatomban az öngondoskodás és a családról való gondoskodás legalább ugyanolyan fontos érték, mint a szolidaritás és nem "vagy-vagy" a célja egy leendő nyugdíjrendszernek, hanem mind a két elemnek a megvalósulása. Azt hiszem, nem megalapozatlan az a remény, hogy ebben a rendszerben egy jobban működő, kiszámíthatóbb nyugdíjrendszert hozhatunk létre. Már csak azért is, mert ma Magyarországon közös kockázatvállalásról enyhén szólva illuzórikus beszélni, amikor a járulék-kikerülés olyan méreteket öltött, amilyen méreteket öltött ma Magyarországon. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)