Szájer József (Fidesz)
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz ezek után a szavak után egy másik témába belekezdeni. Szekeres Imrének sikerült ismét a helyzethez nem éppen méltó és a témához, az európai integrációhoz nem éppen méltó hozzászólást tennie. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden ország számára kulcsfontosságú kérdés az energiaellátása. Az az ország, amely energiahordozókban szegény, különösen vigyázzon arra, hogy energiaimportjánál ne kerüljön egyoldalú függőségbe. Éppen ezért Magyarország kormányának kínosan ügyelnie kell arra, hogy energiaimportunkat több térségből biztosítsuk, és ne kerüljön az ország függőségbe egyetlen energiahordozó és egyetlen ország esetében sem.
Ez alapigazság, mondhatni politikai egyszeregy. Azonban úgy látszik, a magyar kormány ezzel nincsen tisztában, akár tudatos politikából, akár csak alkalmatlanságból fakad ez a tény, az ország számára a kormány energiapolitikája életveszélyes. Miről is van szó?
A földgázrészesedése a Magyarországon felhasznált energiahordozókból 34 százalék, és az előrejelzések szerint ez az arány az ezredfordulóig csak növekedni fog. A földgáz viszonylag környezetbarát, a lakossági szolgáltatás bővülésével komoly sikereket érhet el a környezetvédelem és az energiahatékonyság terén. Azonban az energiahordozók kívánatos kiegyensúlyozott arányát a földgázrészesedése már most is eléri. Különösen kritikus a helyzet, ha arra gondolunk, hogy a földgáz mai beszerzési lehetősége az ország számára a hazai termelésen túl kizárólag Oroszország. Míg a többi energiahordozót több országból és térségből világpiaci versenyáron tudjuk vásárolni, a földgázt lényegében csak az oroszoktól.
Minden kormány elemi érdeke lenne, hogy ezt a függő helyzetet oldani tudja, és ez csak a jelenlegi kormány számára nem fontos kérdés. Úgy látszik, hogy az ország mai régi-új vezetői annyira hozzászoktak az orosz függőséghez, hogy enélkül a szociálliberális kormánynak már nem is megy. (Zaj a bal oldalon. Dr. Szabó Zoltán: Ez méltó!) Vagy mindenképpen lehetne magyarázni azt a tényt, hogy a kormány tétlenül tűri, hogy az orosz fél a magyar nemzeti olajvállalat, a Mol Részvénytársaság gáz-nagykereskedelmi jogosítványát akarja megszerezni, s mindezt úgy, hogy az orosz felet az ezt akadályozó magyar törvények egyáltalán nem is zavarják.
A történet a Panrusgáz Részvénytársaság megalakításával kezdődött. Ezt a céget a magyar kormány azért hozta létre a Molt kötelezve az alapításra , hogy a magyar gázimport ellentételezéseként magyar árukat lehessen Oroszországba szállítani. Jellemző, hogy a megalakuló cég már eleve orosz többségi tulajdonnal jött létre, és a Molnak nagyon sok pénzébe került, hogy az orosz részvények egy részének felvásárlásával a magyar fél elérje az 50 százalékot.
A Panrusgáztól veszi a Mol a gázt, azonban az ellentételezésből nem lett semmi. A Panrusgáz azóta a magyar kormány hallgatólagos részvételével eltulajdonította a Moltól azt a jamburgi gázvételi opciót is, ami a magyar felet illeti a jamburgi beruházás beszállításaiért.
Ennek a cégnek a vezetői kijelentették, hogy kívánatosnak tartanák a Panrus átalakítását úgy, hogy a magyar felet aranyrészvény illetné meg, ami fölöttébb meglepő, amikor a magyar fél 50 százalékos tulajdonos. A Panrus nyíltan a gáz-nagykereskedői jog megszerzésére törekszik, amely ma kizárólag a Molt illeti. Ha az orosz fél Magyarországon gáznagykereskedő lesz, ezzel Magyarország energetikai függősége végleges lesz a gáz esetében. Az orosz monopolvállalatnak, a Gaspromnak az orosz külpolitikára gyakorolt hatása közismert. Az orosz kormány politikai céljai elérése érdekében nem habozik a Gaspromot használni, a magyar politika és orientáció céljai ennek fényében teljesen átalakulhatnak.
A történetben különösen szomorú a kormány és a hozzá közel álló erők hallgatólagos cinkossága. A Mol belső stratégiai elemzései bizonyos vezető körök nyomására már eleve úgy készültek, hogy stratégiai célként fogalmazzák meg az arab világból érkező szállítmányok fogadására alkalmas vezetékrendszer építésének meghiúsulását; ahogy ezt például a Mol szegedi üzemigazgatóságának vezetőjétől olvashattuk.
Ahhoz, hogy a Panrusgáz gáznagykereskedő lehessen, szállítóvezetékkel és tárolókapacitással kell rendelkeznie. A szállítóvezeték megépítése napirenden van Olaszország és Szlovénia felé a Panrusgáz terveiben. Sem őket, sem a magyar kormányt nem zavarja, hogy a bányatörvény szerint erre vagy többségi állami tulajdonban lévő cégnek van lehetősége, vagy koncessziós pályázatot kell kiírni. Erre még nem történtek meg a lépések, miközben a sajtónyilatkozatok arról szólnak, hogy a gázvezeték építése elől már csak aprócska műszaki akadályokat kell elhárítani.
Tisztelt Képviselőtársak! Ma az a helyzet, hogy az orosz törekvések elől az utat az ÁPV Rt.-ben ülő, az ország érdekeivel szembeni moszkva-barát vezetés egyengeti, élén az igazgatótanács elnökével. (Zaj a bal oldalon.) Hathatós segítséget nyújt hozzá a Molban ülő volt moszkvai nagykövet és elvbarátai. A kormány pedig csendesen szemléli az eseményeket. Ha ez a helyzet változatlan marad, a történelem fogja ismételni önmagát. Azonban a szovjet megszállás óta sok víz lefolyt a Dunán, most nem a fegyvereké, hanem a gazdasági befolyásé és a monopolhelyzeté lesz a főszerep, de a statiszták... (Az elnök pohara kocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.).., a szocialista kormány és az orosz nagyhatalmi érdekek változatlanok. Ahogy változatlan a szenvedő fél is Magyarország. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)