Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A javaslatnak ez az utolsó pontja az egyik legtalányosabb az egész talányos, de ez aztán különösen. Mert mintha Zeusz fejéből hirtelen előpattanna Pallasz Athéné. Ez úgy a semmiből elkezd egyszerűen arról beszélni, hogy felszólítja az Országgyűlés a kormányt, hogy mindenféle ilyen dokumentáltság és ügyirat-kezelési megerősítésére intézkedéseket tegyen. Teszi ezt ahelyett, hogy megállapítaná: a bizottság súlyos ügyirat-kezelési, dokumentáltsági hiányosságokat állapított meg. Meg kell mondani, a munkának, ennek az egész folyamatnak akár az előkészítő szakaszában, akár bármelyik szakaszában nem volt írásbeliség. Különféle határozatok születtek, amelyeknek nem volt előzményük, nem volt alátámasztásuk, legalábbis írásbeliséggel. Szegény, megboldogult III. Béla királyunk, ha látná, hogy az írásbeliség az ő kora óta milyen keveset fejlődött a magyar államigazgatás csúcsain, akkor azt hiszem, forogna a sírjában!
Tehát ennyiben nem felel meg a tényeknek ez a határozati javaslat. Nem állapítja meg ugyanis a súlyos dokumentáltsági és ügyirat-kezelési hiányosságokat, ehelyett csak egyszerűen jó tanácsot ad a kormánynak, hogy ezt a kormányzati munka hatékonyságának és a parlamenti ellenőrzésnek e fontos feltételét jelentő dokumentáltsági rendet teremtse meg.
Meg kell mondanom, ez annál érthetetlenebb, mert minden kormánynak ennek a kormánynak csakúgy, mint az előzőnek nagy érdeke lett volna , és ott sem történt meg, az előző kormányok esetében sem és most sem , hogy egy olyan szilárd dokumentációs és ügyirat-kezelési rend alakuljon ki az államigazgatás felső csúcsain, amely beláthatóvá tenné a folyamatokat; a megalapozás írásban történne meg, és írásban kerülne rögzítésre. S ez az egész a homályba vész.
Ismétlem: ennek a kormánynak is, de a következőnek is alapvető érdeke lenne, hogy egy valóban komoly, megalapozott dokumentáltsági rend és ennek megfelelő iratkezelés, az iratoknak okmányszerű kezelése alakulna ki. Köszönöm a figyelmüket.
(17.50)