Balsay István (Fidesz)

1996. május 13.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor még az elmúlt év őszén tanulmányoztam a közlekedéspolitikai koncepció háttéranyagául szolgáló összeállítást amely sokkal gazdagabb, mint a benyújtott határozati javaslat és annak indoklása , szomorú voltam, hogy a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény és a koncepció hiánya miatt háttérbe sorolódott és csak most kerül sor ennek az újratárgyalására.Azon is sokat gondolkodtam, mi lehet a célja parlamenti határozattal egy közlekedéspolitikai koncepció kiemelt feladatai meghatározásának. Végül is azt mondtam magamban, hogy fontos, hogy a parlament állást foglaljon, hiszen mint ahogy ez az anyag írja is a közlekedés a gazdaság egyik legerősebb autonóm alrendszere. Hosszú időn keresztül képes arra, hogy öntörvényűen, akár kormányzati közlekedéspolitika nélkül is fennmaradjon és fejlődjön. Ugyanakkor természetes monopóliumokkal is át van szőve; egyszerre szolgál egyéni, gazdasági és társadalmi érdekeket.

Sok mindenre gondoltam, hogy mi a célja az országgyűlési határozatnak. Nyilván az, hogy a kormányzatnak és a parlamentnek útmutatóul szolgáljon. Egyre nem gondoltam: hogy itt, a koncepcionális vita közepette kétéves, négyéves és rövid távú ciklusokon vitatkozik majd a magyar parlament, és azon, hogy melyik párt milyen időszakban hogyan szolgálja ennek a nagyon fontos, az európai modernizációt, a magyar társadalom és a gazdaság fejlődését is elősegítő ágazatnak az ügyét. És ez nemcsak az ágazat, hanem a társadalom egészét érintő kérdés.

Csodálattal hallgatom ezeket, és nem értem meg, hogy miről folyik a vita, amikor emberöltőket, fél évszázadot átívelő kérdésekről kellene a magyar parlamentnek vitatkozni, és egyetértek Latorcai János képviselőtársammal nemcsak ajánlásokat, hanem határozott rendelkezéseket adni nemcsak a kormány, hanem a magyar parlament számára is. Azt javaslom, hogy erről folytassunk vitát. (Taps.)