Homoki János (FKGP)
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Közismert, hogy az úgynevezett rendszerváltás óta másfél millió munkahely szűnt meg. A nyilvántartott munkanélküliek száma a hivatalos információk szerint 523 ezer körül van, 400 ezer körüli a leszázalékolt vagy rokkantnyugdíjasok száma, akik közül sokan menekültek az utóbbi években ezen státusba, a megélhetésért való rettegés következtében. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásának mértéke, illetve annak összege függ az önkormányzatok megkurtított lehetőségeitől, így a négyezertől hétezer forintig terjedő támogatás egy szoba-konyhás nyomorszintű lakás folyton emelkedő energia-, lakbér-, víz-, csatorna- és szemétdíjának kifizetésére sem elegendő. A kifizetés elmaradása a családok százezreit fogja elnyomoríttatni, hajléktalanná tenni. A folyamat még nem ért véget, mert hamarosan újabb ezrekkel gyarapodik a szomorú statisztika: a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók seregével.Az iskolából kikerült diákoknak esélyük sincs a munkához. Életüket az utcán kezdik és jó, ha nem az út szélén. A legszomorúbb, hogy minden harmadik munkanélküli pályakezdő fiatal.
A foglalkoztatási törvény értelmében az számít pályakezdő fiatalnak, aki legfeljebb másfél éve végzett valamilyen felső- vagy középfokú végzettséget adó intézményben. Ők azok, akik még ez év közepéig jogosultak a pályakezdők munkanélküli-segélyére, ami jelenleg 6720 forint. A fiatalok közé számítanak a pályakezdőkön kívül azok a munkavállalási korban lévők, akik még nincsenek 30 évesek. Az ő munkaerőpiaci esélyük az elhelyezkedésre az elmúlt években folyamatosan romlott. A fiatal munkanélküliek között legnagyobb a szakmunkások és az érettségizettek aránya. A középfokú végzettséggel nem rendelkezők eddig sem számíthattak munkanélküli-segélyre, így nem volt érdekük, hogy nyilvántartásba vetessék magukat a munkaügyi irodáknál.
Ebben az ördögi körben minél tovább parkírozik munkanélküliként a fiatal, annál kevesebb esélye van az elhelyezkedésre, annál számkivetettebbnek érzi magát.
A legrosszabb helyzetben a csak általános iskolát végzettek vannak: ők teszik ki egy-egy évjárat 25-30 százalékát. Át- vagy továbbképzésre szintén alkalmatlanok, így végképp lemaradnak. Ezt igazolja, hogy az aktív munkaerőpiaci programokban mint az átképzés vagy a közhasznú munka a munkanélküli fiataloknak alig egyötöde vesz részt.
A segély a fiatalokat passzivitásra, várakozásra ösztönzi, éppen akkor, amikor a legaktívabban kellene állást keresniük és dolgozniuk. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez év második felétől a pályakezdők munkanélküli-segélyének intézménye megszűnik.
Kérdezem miniszter úrtól:
Mit tesz a tárca annak érdekében, hogy a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyei javuljanak mivel úgy tűnik, hogy esélyeik egyre romlanak a nyugdíjkorhatár küszöbön álló emelésével, a családtámogatási rendszer drasztikus megváltoztatásával, valamint a sorkatonák létszámának csökkentésével.
Várom miniszter úr válaszát. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)