Kövér László (Fidesz)

1996. május 13.

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Még egyszer köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy az elnök úr mondta, Pápa város javára nyújtottam be egy módosító indítványt az önkormányzatok 1996. évi új induló címzett támogatásáról szóló törvényjavaslathoz. Ennek az indoklását részben már egy azonnali kérdés formájában elmondtam, ezért most igazán nem kívánom hosszúra nyújtani az indoklást.Szeretnék viszont kapcsolódni ahhoz az indokláshoz, amelyet ebben az azonnali kérdésben Kuncze Gábor belügyminiszter úr mondott el saját válaszához. Ebben a következőkkel indokolta, hogy Pápa városa, szemben Veszprém városával, kedvezőtlen elbírálásban részesült a kormány oldaláról.

Miniszter úr szavait idézem: "Pápán és Pápakovácsiban 112-112 fős idősek szociális otthona van, Veszprémben 16 fős. Pápa a 112 főst kívánta 20 fővel bővíteni, Veszprém a 16 főset kívánta 74 fővel bővíteni. Veszprém 1996-ban visszautasítást kapott az igényére vonatkozóan, '97-ben azonban éppen azért, mert térségi feladatokat lát el, mert szovjet laktanya hasznosításáról van szó, mert jelenleg a feladat megoldatlan, és a város a saját erejéből nem tudja ezt megtenni, így elnyerte a támogatást. Így Pápa és térsége, ahol sokkal jobban megoldott a feladat, nem nyerte el."

Tisztelt Miniszter Úr! Problémáim ezzel az indoklással a következők:

Egyrészt azt gondolom, hogy az állami támogatások elosztását szabályozó törvény ott hibás s ebben persze mindannyian felelősek vagyunk, s a közeljövőben ezt felül kellene vizsgálni , hogy nem ír elő a kormány számára semmiféle indoklási kötelezettséget. Az az indoklás, amelyet én itt annak idején ebben a vitában talán emlékszik rá előadtam, arról szólt, és ezt a Népjóléti Minisztérium illetékesei hozták a város vezetőinek tudomására, hogy Pápa városa azért nem nyerte el az igényelt támogatást, mert úgymond a beruházás fajlagos költsége magas. Akkor én elmondtam, hogy ez most nem tudom pontosan idézni a számot 3 millió forint fölött van valamivel, szemben a veszprémi fajlagos költséggel, ami 5 millió forintot is meghalad. A módosító indítvány indoklásában egyébként részletes számadatok találhatók erről.

Erre miniszter úr kiegészítette az indoklást, amelyet természetesen Pápa város önkormányzatának vezetői is csak ebben a formában tudhattak meg, amely több szempont létezését tárja itt elő. Ha hirtelen összeszámolnám, a szovjet laktanya hasznosításától kezdve a térségben uralkodó állapotokon keresztül egy-két mutatót vagy legalábbis valamiféle szempontot tartalmazott.

Én azt gondolom, akkor lenne tisztességes egy ilyen elosztási rendszer s mondom, ezt nem a jelenlegi kormány felelősségeként kívánom felróni, hanem általában a rendszer hiányosságaként , ha az önkormányzatok, amelyek pályáznak, előre kiszámítható szempontok alapján tudnának pályázni, s valamiféle írásos, korrekt indoklást kapnának arra nézve, hogy a különböző, előre meghirdetett indokok alapján miért került elutasításra a pályázatuk, szemben egy másik város pályázatával.

Jelen pillanatban mint mondtam nem ez a helyzet. Ezt a hiányosságot véleményem szerint a jövőben orvosolni kellene.

Miniszter úrnak az indoklásából azonban igazándiból egy másik mondatával szeretnék vitatkozni, ami a következőről szól. A város mármint Veszprém városa saját erejéből nem tudja megoldani a térségellátás problémáját, szemben az olyan nagyon jó helyzetben levő Pápa városával, ahol lám, 112-112 férőhelyes szociális otthon működik a térségben. A bökkenő itt a következő: nem kell különösebben önkormányzati és önkormányzati gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakembernek lenni ahhoz, csupán az elmúlt évtizedekben kell valamelyest személyes tapasztalatok alapján jártasnak lenni, hogy világosan meg tudja különböztetni az ember, mondjuk, Pápa város valamikori tanácsának és jelenlegi önkormányzatának gazdasági lehetőségeit Veszprém város megyei jogú, pontosabban akkor megyeszékhely, ma megyei jogú város gazdasági lehetőségeivel.

Szót ejtettem ebben az azonnali kérdésben arról is s azt gondolom, ebben talán egyetértünk , hogy az előző, a tanácsi rendszer egy hierarchikus közigazgatási rendszert jelentett, amelyben bizony a felül lévők kizsákmányolták az alul lévőket. Ha erre miniszter úr kíváncsi, a közeljövőben szívesen állok rendelkezésére konkrét adatokkal, hogy példának okáért a Németh-kormány leköszönése előtt hány száz millió forintot adott ki egyébként a néhány héttel később hivatalba lépő Antall-kormány orra előtt a saját elvtársainak arra, hogy osztogassa szét az akkor még végnapjait élő tanácsrendszerben. Ebben a leosztásban példának okáért Veszprém városa egyedül többszörös támogatásban részesült, mint egész Veszprém megye összes települése együttvéve.

Az is világos, ehhez sem kell különösebben szakembernek lenni, hogy tudjuk azt, az elmúlt hat év tőkebeáramlása elsősorban a Dunántúl északi régióit érintette, ezen belül is néhány kiemelt megyei jogú nagyvárost, amelyben az infrastruktúra, az elmúlt évtizedek felhalmozása következtében meglévő befektetési előny további hozamokkal szolgált.

Ebben a helyzetben azt állítani, hogy egy megyei jogú város jelesül Veszprém nem képes egy feladatot önerőből megoldani, s hogy elmulasztotta az elmúlt négy évben, hogy ezeket a feladatokat megoldja, hozzákezdjen ezeknek a feladatoknak a megoldásához, előnyt jelent számára egy olyan várossal szemben, amely az előző négy évben már gondolt erre a problémára, és megpróbálta a saját, illetve a város környékén lévő időskorúak elhelyezését valamilyen formában megoldani, és ehhez a város több millió forinttal hozzájárult. Csak zárójelben jegyzem meg, mindeközben egyébiránt még a középiskoláit is a város egykori iskolaváros jellegére tekintettel nem adta át a megyének, noha a kormányzat mindent elkövetett annak érdekében, hogy a különböző városokat ebbe az irányba terelje.

Ezen közeli és távoli múlt figyelembevételével azt mondani, hogy azért részesül egy város előnyben, mert négy évig nem foglalkozott ezzel a problémával, szemben más városokkal, miközben a gazdasági lehetőségei össze nem mérhetők a másik városéval, azt gondolom, legalábbis kétségbe vonható, már ami ennek a válasznak a korrektségét illeti.

Természetesen nem miniszter úr személyes korrektségére, hanem egyáltalán ennek a városnak a politikai tartalmára vonatkozott a megjegyzésem.

Ezért kérem tisztelettel úgy a miniszter urat a kormány képviselőjeként, mint képviselőtársaimat, hogy ezekre a szerintem morális megalapozottságú érvekre tekintettel, támogassák ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm szépen.

(18.20)