Szili Katalin (MSZP)
DR. SZILI KATALIN, környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló, önök előtt fekvő T/2064. számú törvényjavaslat a műszaki és minőségszabályozás nagyon fontos területe, melynek szabályozását a szakmai közvélemény is nagyon várja. A javaslat ahhoz a jogalkotási folyamathoz kapcsolódik, amelyik az egyes hivatások gyakorlása feltételeinek szabályozását a piacgazdaság követelményeihez igazítja, és a szakmai önkormányzatoknak, a szakmai önigazgatási szerveknek a korábbiaknál lényegesen fontosabb szerepet szán. A törvényjavaslat illeszkedik a hazai jogalkotási folyamatokhoz, tapasztalatokhoz, a nemzetközi gyakorlathoz, és fontos társadalmi-szakmai igényt elégít ki.
A mérnöki és az építész szakmai kamarákról szóló törvény kormányzati előkészítése még az előző parlamenti időszakban megkezdődött, a törvény tervezetét a korábbi kormány is tárgyalta és támogatta, parlamenti benyújtásra azonban már nem került. A szakmai kamarák létrehozását szükségessé tevő indokok azonban továbbra is fennállnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Talán kevesen gondolnak önök közül a következő tényekre: Magyarországon körülbelül 4 millió épület és számos, az infrastruktúrához tartozó műtárgy, berendezés található.
(10.00)
Csak az épületvagyon értéke hozzávetőlegesen 10 ezer milliárd forint. Hatalmas érték, a nemzeti vagyon meghatározó eleme. Ennek a hatalmas értéknek megteremtéséhez és megőrzéséhez igen jelentős mértékben járultak és járulnak hozzá ma is a műszaki élet vezető képviselői: a mérnökök és az építészek. A szabályozatlanság az elmúlt évek során számos szakmai, sőt anyagi veszteség okozója is lett morálisan leértékelte magát a szakmát is. Az építészeti és a mérnöki tevékenység szabályozott formában, pontos műszaki, szakmai, szakmaetikai követelmények között zajlik. Az elmúlt évtizedek tervezővállalati rendszere ezt többé-kevésbé biztosította a hivatali elvű szabályozással, ez a rendszer azonban a nyolcvanas évek folyamán felbomlott: számos kisebb-nagyobb önálló tervezőiroda jött létre. Ez strukturálisan megfelelő, azonban a meglévő állami elvű szabályozás már nem alkalmazható rá.
A piacgazdaság gyors betörése ezen a fontos szakmai területen anarchikus állapotokat eredményezett a szakmai színvonalban, a tervezői piac védelmében, a szerzői jogok érvényesítésében, a közérdek és a közpénzek védelmében. Nem lehetséges és nem kívánatos ezen ellenőrző-szabályozó funkciókat állami feladatként meghatározni. A feladatokat a szakma önigazgatásának kell megoldani. Ez a nyugati országok gyakorlata, és hazánkban is több szakterület gondolok itt az egészségügy vagy akár az igazságügy területére szabályozza és ellenőrzi önnön szakmai tevékenységét ezen a módon. Az erre alkalmas köztestület a szakmai kamara, amely a közösség érdekében biztosítja és felügyeli a személyhez kötött szakmagyakorlási feltételek meglétét ez a közjogi funkciójuk lényege.
A mérnöki és az építészeti tevékenység önmagában rendkívül összetett és sokrétű tevékenységfajtát jelöl. Ide tartozik egyebek mellett a kutatás, a fejlesztés, az üzemtechnológiai irányítás, az oktatás, a tervezés, a mérnöki tanácsadás és szakértés is. Ezek közül elsősorban a tervezés és a szakértés olyanok, amelyekre a szakmai kamarákra vonatkozó említett ismérvek elsősorban jellemzőek, s amelyeket hátrányos jogszabályaink ma is külön szakmai feltételekhez, egyéni jogosultságokhoz kötnek.
A szakmai nyilvántartásokat örökségként egyes esetekben a megyei városok önkormányzati hivatalai, más esetben valamelyik szaktárca valamely egysége végzi. Ez a rendszer fölöslegesen terheli a közigazgatást, nem megfelelő eredményességgel működik. A jogalkotó szerveknek gyakorlatilag semmilyen eszközük nincs a szakmai és szakmaetikai kérdések érdemi befolyásolására. Hangsúlyozni kell: ez csak a szakmai önigazgatás, a hatósági jogkörrel felruházott szakmai köztestület, a kamara feladata és jogköre lehet. Ebben a mérnök- és építészszakma teljesen egységes ma.
A kormányzat az itt röviden vázolt helyzetet is rendezni kívánja a közigazgatás megkezdett korszerűsítésével. Ennek fontos eleme, hogy a nem feltétlenül állami keretekben elvégezhető közigazgatási feladatok közül a szakszerűségre, a kompetenciára, az etikus magatartásra vonatkozó feladatokat a szakmai kamarákra kell bízni. Ugyanilyen feladatuk van a vállalkozói, gazdálkodói szférában a gazdasági kamaráknak. A kétféle kamaratípus hasznosan kiegészíti egymást, amint ezt a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény idevonatkozó 1. § (2) bekezdése is megerősíti.
A két önálló szakmai kamara létrehozása több éves, széles körű egyeztetés alapján, alapvetően szakmai közmegegyezés formájában alakult ki. Figyelembe veszi az építészeti és a mérnöki tevékenység eltérő jellegét, a különböző felelősségi, irányítói és koordinatív szerepkört, valamint a nemzetközi szakmai tagozódást és kamarai gyakorlatot. Az egyetlen törvény keretében történő szabályozás ugyanakkor azért volt lehetséges, mert a két kamara általános szabályai sok vonatkozásban megegyezőek. Ez a megoldás megfelelő lehetőséget és természetesen garanciát is biztosít arra, hogy az egységes jogalkotói célkitűzések a valóságos és demokratikus szakmai önigazgatás, tényleges hatáskörű köztestület, konkrét közfeladatok ellátása a gyakorlatban is érvényre jussanak.
A mérnök és építész szakmai kamarák feladatköre kapcsolódik más szakmai szervezetek, tudományos és műszaki egyesületek tevékenységéhez is, hasznosan kiegészíti és a törvényben biztosított hatósági jogkör birtokában egyértelműen erősíti a szakmai közéletet.
Bár megjegyzem: míg a kamara meghatározott hatósági és szakmai ellenőrzési, felügyeleti feladatokat lát el, törvényben meghatározott és létrehozott köztestület formájában, addig az egyesület önként vállalt szakmai feladatokat ellátó szervezet, a szakmai közélet fóruma.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat célja, hogy a mérnöki és építészeti tervező és szakértői tevékenység gyakorlásának engedélyezését és felügyeletét az államigazgatásból a szakmai önkormányzatával működő és a polgári törvénykönyv 65. § alapján álló köztestülethez telepítse. Olyan szakmai kamarák létrehozását biztosítja, amelyek mint kötelező tagsággal és meghatározott feladat- és hatáskörrel rendelkező köztestületek egyidejűleg teljesíteni tudják a megbízó érdekeinek közvetlen védelmét és a szakmát gyakorló mérnökök és építészek szakmai érdekeit is.
A jelen törvényjavaslat mint ahogy az a preambulumából is kitűnik illeszkedik a tavaly elfogadott környezetvédelmi törvény végrehajtásához, a közelmúltban elfogadott területfejlesztési és területrendezési törvényhez, illetőleg az épített környezet alakításáról és védelméről, valamint a műemlékvédelemről szóló és a beterjesztés küszöbén álló törvényekhez azok fontos szakmai feltételrendszerét és hátterét biztosítván.
A mérnök és építész szakmai kamarák létrehozásának az említetteken túlmenően is komoly, európai integrációs folyamatot segítő szerepe is van. Azokban az országokban, ahol szakmai kamarák léteznek és ilyen az európai országok többsége , a mérnöki és az építész kamarák is mindenütt jelen vannak.
A kamarák létrehozásának szakmai indokai megalapozottak, az integráció folyamatába illeszkednek, a kormányzati célokat a gazdaság folyamataiban egyértelműen és jelentős mértékben segítik, közfeladatokat vesznek át.
Végül, tisztelt képviselőtársaim, a kormány nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormányzati célkitűzéseket és az egyértelmű szakmai önigazgatási törekvéseket figyelembe véve tárgyalja meg a tervező- és szakértő mérnökök és építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslatot, és döntésével segítse elő e fontos közérdekű feladatkör mielőbbi magas színvonalú ellátását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)