Tamássy István (SZDSZ)
TAMÁSSY ISTVÁN, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A napokban baráti körben beszélgettem az Országgyűlés törvényhozói munkájáról. Nehezményezték, hogy olyan relatíve kis kört érintő törvényekkel is foglalkozunk, mint például a mérnökök és építészek kamaráiról szólók. Vélekedésük szerint időnket más fontosabb, nagyobb társadalmi csoportokat érintő törvényekkel kellene hasznosan és értelmesen eltöltenünk.Elgondolkodtatott ez az álláspont, mivel véleményem szerint egy törvényhozói kör munkájának hasznosságát valóban hatékonyságán lehet lemérni. Mi az oka tehát, hogy most mégis maximum 5-6000 ember munkavégzési feltételeinek kialakításán dolgozunk? Hatékonyak vagyunk-e? Mi indokolja e kör közjogi testületeinek életre hívását, munkavégzési körülményeinek és feltételeinek önigazgatási keretek közé helyezését?
A kérdésre többféle választ adhatunk. A hivatkozó típusú válaszban rá kell mutatni arra a precedens értékű tényre, hogy az elmúlt parlamenti ciklusban már több szakmai, így az orvosi, a gyógyszerészi és ügyvédi kamara is létrejött.
A realisztikus hangvételű válaszban rámutathatunk, hogy létszámtól függetlenül, azok a szakmák, melyek évente százmilliárd nagyságrendben döntenek a nemzeti vagyon alakulásáról, nem lehetnek, nem működhetnek kellő szabályozás nélkül. Ezt a luxust a magyar állam egyszerűen nem engedheti meg magának.
A törvénytervezet részletes elemzésében a feltett kérdésekre további válaszokat tudok adni. Ezt megelőzően azonban szükségesnek látom az egész kérdéskört röviden, történelmi összefüggésében is bemutatni.
A jelenlegi mérnök- és építészszervezetek elődjeinek a céhszervezetek tekinthetők. 1866-ban alakult meg a Magyar Technikusok Egyesülete, majd 1867-ben Magyar Mérnökegylet jött létre, míg 1871-ben az építészek súlyát elismerve, Magyar Mérnök- és Építészegylet alakult. 1872-ben az első ipartörvény megszületésével a céhek hivatalosan is megszűntek. Ezt követően a többszöri kormányzati és egyesületi küzdelem végén, 1923-ban alakult csak meg a Magyar Építész Kamara.
A kamarák mint közismert kétféle típusúak lehetnek: gazdasági kamarák, mint kereskedelmi és iparkamarák, kézműves és agrárkamarák, valamint szakmai kamarák.
Az első kamarát, amely már a jelenlegi kamarák célja és felépítése alapján működött, 1599-ben hozták létre Marseillaise-ben. A Conseil de Commerce kereskedelmi és iparkamarai jelleggel működött. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a szervezet számára olyan szabályozó és ellenőrző tevékenységet is el tud látni, amelyet állami szervek végeztek. Ez a szervezet 1700-tól a kormány felhatalmazásával közjogi testületként működhetett. Tagsága kötelező volt, jövedelmét adók módjára behajtott illetékek képezték.
Szólni kell egy másfajta, az úgynevezett angolszász típusú kamaráról is, mely angolszász, illetve angolszász befolyás alatti területeken terjedt el. Ebben a kamaratípusban nem volt kötelező tagság. A belépés önkéntes jelentkezés alapján történt. A szervezet ilyen formában is hatékony volt, melyet az állam elismert és szolgáltatásait igénybe vette.
A korábbi kereskedelmi és iparkamaráktól eltérően alakult a szakmai kamarák helyzete. Ezek a kamarák nem a gazdasági típusú kamarákból váltak ki, hanem a foglalkozásuk sajátosságainak megfelelő érdekképviseletet hoztak létre.
A kétféle kamaratípust a nemzetközi gyakorlat szerint négyféle ismérv alapján határolják el egymástól: a szakmához való viszonyuk, a termék-előállító és vásárló, ügyfélközti kapcsolati viszony, a szakma-teljesítményérték és a gazdaságosság mérése, valamint a szolgáltatás jellege alapján.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a két kamaratípus alapvető, különböző tevékenységi formát, kategóriát foglal magában, melyek nem csereszabatosak. Hangsúlyozandó viszont, hogy mind a két típusú megoldásra szükség van.
A szakmai kamarák tehát az önálló értelmiségi szabadfoglalkozásúak vállalkozói tevékenységének keretei, melyhez képzettséget, gyakorlatot és jogosultságot kell igazolni és a tevékenységet szakmai és szakmaetikai szabályoknak megfelelően gyakorolni.
Tisztelt Ház! Az eddigiekben a törvénytervezet létrejöttének okaira és előzményeire igyekeztem vázlatszerűen rámutatni. A továbbiakban magával a tervezettel, annak néhány vonatkozásával foglalkozom.
Általánosságban leszögezhető, hogy a mérnökszakmák művelőinek döntő része egyetért e törvény létrejöttével.
Nem kerülhető meg a törvény időszerűségének kérdése. Ez a törvény jelen időpontban körülbelül hat év késésben van. Nem lenne ugyanakkor ildomos e késedelmet teljesen az előző kormány nyakába varrni, vagy a jelenlegit felelősségre vonni, hogy miért fennállásának félidejében nyújtja csak be a törvény tervezetét.
A helyzet ugyanis az, hogy a rendszerváltás katarzisában elsősorban a létfontosságú törvények meghozatalára volt szükség. Nézőpont és ízlés dolga persze, ki mit, illetve melyeket tart annak. A mérnöki szakmák szakmagyakorlási feltételei időközben teljes mértékben megváltoztak. A korábbi centralizált, hatalmas tervezőintézetek és kivitelező vállalatok szétbomlottak, megszűntek. Jelenleg az építésügy, beleértve minden ágazatát, szinte majdnem teljes mértékben privatizált, magántulajdonban áll.
Ez a hatalmas szerkezeti átalakulás egyidejűleg történt a megrendelői kör változásával, illetve az állami önkormányzati megrendelések döntően az infrastrukturális területek felé fordulásával, a lakásépítés volumenének negyedére való csökkenésével.
Súlyosbította a nehézségeket a vonatkozó törvényi kör gyors avulása, valamint a korábbi hatósági ellenőrzés megszüntetése. Talán egyesek emlékeznek még az Alkotmánybíróság határozatára, melyben egy fontos ellenőrző pontot szüntetett meg, az ÉSZB-t, az Építéstervezési Szakértő Bizottságot, amely magántervező jogosítvánnyal készülő tervek szakmai ellenőrzését végezte. A döntés kétségkívül törvényes volt, de a szakma gyakorlása szempontjából utat nyitott a legriasztóbb tendenciáknak, melyek városok, falvak utcaképeinek minőségi romlásához vezetett.
Remélhető tehát, hogy a kamarai törvény létrehozza az olyan, a piacgazdaság feltételeihez igazodó szakmai szempontok vezette köztestület megszületését, mely a tervező- és szakértői tevékenység gyakorlásának engedélyezését és felügyeletét megfelelő szinten, önkormányzati felelősséggel látja el.
Az időszerűség kérdésköre szorosan kapcsolódik a megfelelő törvényi háttér- és kapcsolatrendszerhez.
A környezetvédelmi bizottság véleményének tolmácsolása során említettem a kamarai és versenytörvényt, melyekkel való megfelelést megvizsgáltuk. Ugyanakkor véleményünk szerint a törvénytervezet egy jól megalkotott építési törvény, pontos nevén az épített környezet alakításáról és védelméről szóló szakmai törvény szakmai háttere nélkül nem tud hatékonyan működni.
Itt kell elmondani természetesen, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium törvényalkotói programjának sarokpontja a tavaly elfogadott környezetvédelmi törvény volt, amelyhez a már említett épített környezet alakításáról szóló törvény csatlakozik. E tekintetben viszont visszatérve a késedelemre másfél-két éve egy logikusan felépített törvényalkotói folyamat lebonyolításához indokoltan szükséges időnek tekinthető.
Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, és a tisztelt Ház figyelmét nyomatékkal felhívni arra a tényre, hogy a kamarai törvény hatékony érvényesüléséhez az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényre feltétlenül szükség van. Szükség van továbbá egy ennek nyomán megfelelően kialakított országos építésügyi szabályzatra is.
A törvényi megfelelés kérdésében tehát hangsúlyozni kell az egymással összefüggő, az egymást kiegészítő rendszerek létrehozásának szükségességét.
(10.20)
A törvénytervezet Európai Unióban alkalmazott hasonló törvényekkel való megfelelését már többször elmondták. A megfelelés úgy hiszem, igaz, a tervezet minden tekintetben európai színvonalúnak tekinthető. E vélekedést megerősíti a brüsszeli székhelyű Építészek Európa Kamarája ACE elnökének, Jean-Marie Fauconaier úrnak a Magyar Építészek Kamarája és Szövetsége elnökéhez, Böhönyei János úrhoz e tárgyban intézett levele. Idő hiányában sajnos most nem tudok idézni ebből a levélből.
A kamarák mellett, avval párhuzamosan létezik egy másik szervezeti típus: a szövetség. Ha van kamara, a szövetség nem foglalkozik a szakmagyakorlás körülményeivel és feltételeivel, hanem a szakma feladataival. Ellátja a hivatalos kormányzat szakmapolitikájának koncepcionális társadalmi bírálatát és azt saját koncepciótervezetekkel is támogathatja. Ezt a tevékenységet nem lehet kodifikálni, a társadalmi- technikai fejlődés során előálló problémák mérnöki és építészeti vonatkozású válaszait keresik nemzeti és nemzetközi szinten. Az vonatkozhat metodikai kérdésekre, változó építményfunkciók, területi települési funkciók megoldásának felvetésére, az építészeti kifejezés problémakörére, a mérnök- és építészképzés tartalmi vonatkozásaira. Foglalkozik az emberi környezettel, a természetivel és az építettel, a természeti környezet védelmével, a megtarthatóság kérdésével, a társadalmi és technikai körülmények ollója fokozódó nyitódásának hatásával, a legkülönbözőbb katasztrófahelyzetekkel.
A kamara és szövetség együttműködésének alapjaként szem előtt kell tartani, hogy mindkét szervezet ugyanarra a szakmára épül; mindegyik célja a magyar építés és építészek, valamint a társadalom érdekeinek védelme; jellemzően ugyanazok a tagjai a szövetségnek, akik a kamarának is tagjai.
Úgy is felfogható, hogy a szakmájukban kiemelkedő eredményeket elért kamarai tagok lesznek a szövetségnek is tagjai, olyanok, akik a magyar építésügyet szakmai, szakmapolitikai, kulturális, szociális szempontból képviselni tudják hazai és nemzetközi szinten egyaránt.
Míg a kamara a tervezőknek érdekvédelmet ad, a szövetség társadalmi munkát igényel a tagjai részéről, melynek azonban a szakmával kapcsolatban messzemenő hatása van, így ez joggal igényli úgy a szakma, mint a társadalom és a kormány támogatását.
Ezek az érintett társadalmi szervezetek csak felsorolásszerűen: a Magyar Építészek Szövetsége, A Mérnök Egylet, a Magyar Urbanisztikai Társaság és az Építéstudományi Egyesület.
Összefoglalva: a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényre a magyar mérnök és építész társadalomnak, tágabban a magyar építésügynek, végül is az egész magyar társadalomnak feltétlenül szüksége van.
Az SZDSZ nevében a törvény elfogadását maximálisan támogatom, ugyanezt kérem tisztelt képviselőtársaimtól is.
Köszönöm. (Taps.)