Dávid Ibolya (MDF)

1996. május 13.

DR. DÁVID IBOLYA, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Popper Péter "Belső utak" című könyve egy nagyon bölcs mondással kezdődik: mielőtt megszólalunk, gondoljuk végig, hogy mondandónk igaz, lényeges és jóindulatból fakad-e, és csak akkor szóljunk. Így, hatodik vezérszónokként felszólalva feltétlenül hozzá kellene tennem azt: és hogy csak olyanokról beszéljünk, amit előttünk még nem mondtak el. Ezért igen nehéz helyzetben vagyok hatodik felszólalóként, mert úgy tűnik, hogy ez egy jó törvényjavaslat, és mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők egyetértenek a koncepciójával, lényegi, tartalmi, elemi kérdéseivel, ezért én csak azokról a kérdésekről szeretnék beszélni, amelyeket még nem érintettek a felszólalók.A gazdasági és a szakmai kamarák a magyar jogrendszerben már egy egész valóságos láncolatot képeznek. Örömmel tapasztaljuk több év távlatából, hogy a kamarai törvényalkotás terén azok az alapok, amelyeket az Antall-kormány megteremtett, bizony, olyan értéknek minősültek, amely egy más szemléletű kormány által is folytatható. A törvényjavaslattal, annak céljaival és a célok eléréséhez szükséges megoldási technikákkal a Magyar Demokrata Fórum egyetért.

A törvényjavaslatnak az a fő jellemzője, hogy a mérnöki szakma keresi a helyét és a korábbinál sokkal jobb működési feltételeit. Azok a jogok és feladatok, amelyek a törvényjavaslat értelmében megilletik ezeket kamarákat, úgy hiszem, nem vitathatók. A törvényjavaslat kapcsán azonban felvetődik egy fontos elvi kérdés, amelyet legutóbb az igazságügyi szakértői kamarákról szóló törvénytervezet vitájában vetettem fel: meddig menjünk el a kamarák elismerésében?

A kamarákkal kapcsolatos új magyar jogi szabályozások kialakításának 1991-ben, a kezdeteknél, az Antall-kormány idején, az volt a lényege, hogy a szakmai kamarákat olyan szakmák esetében indokolt alapítani, amely szakmák gyakorlásánál a morális és az etikai szempontok hangsúlyos figyelembevétele fontos. Ehhez a kodifikációs elvhez képest mára már parttalanná vált a szakmai kamarákat létrehozó jogalkotás. E törvényjavaslat kapcsán is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy fogalmazza meg és tegye nyilvánossá a kormány azt, milyen elképzelései vannak további szakmai kamarák létrehozását illetően a jövőben. Foglaljon állást a kormány abban, hogy követi-e a korábbi kormányok által figyelembe vett szabályozási alapvonalat vagy attól el kíván térni, és ha el kíván térni, akkor szeretnénk, ha erről a szándékáról a törvényhozás jobb tervezhetősége érdekében időben megismerhetővé tenné elképzeléseit. Ha ez elmarad, akkor várhatóan annak leszünk tanúi, hogy a különböző szakmák és csoportosulások kemény és elvi alapon alig mederben tartható versenyt vívnak majd a kormánynál és nálunk, itt, a törvényhozásban, státusuk tisztázása és a kamarai tagságuk elnyerése érdekében. Már látható helyenként, hogy presztízsszempontok is erősítik a kamarai státus elnyerésével kapcsolatos igényeket. E konfliktushelyzetre időben fel kell készülni.

Visszatérve az előttünk lévő törvényjavaslathoz, a kamarai törvények programtörvények. Programtörvények olyan értelemben, hogy magukban foglalják új szervezetek egymásra épülő rendszerét, és az ezzel kapcsolatos új eljárásokat. Ilyen szempontból e törvényjavaslat nem fordít figyelmet annak az eljárásnak a szabályozására, hogy a területi kamarákból miként épül ki az országos kamara.

Ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése során az előkészítők megelégedtek azzal, hogy a területi kamarák és az országos kamarák státusáról, jogosítványairól, feladatairól egy vázlatot adjanak. Tematikailag is lehetne bővíteni a törvényjavaslatot. Arra gondolok, hogy a mérnöki munkával előidézett esetleges károk következményeinek fedezetére biztosítást kellene kötniük, és ebben vállalhatna fontos szerepet a kamara. Nem elég annak rögzítése, hogy képviselik és ezt a törvényből idézem tagjaiknak a szakmai felelősségbiztosítással kapcsolatos érdekeit. Emlékezzenek vissza, kedves képviselőtársaim, hogy az igazságügyi szakértői kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája kapcsán, majd pedig módosító indítvány formájában is felvetettem, hogy a kamara tevékenysége terjedjen ki a tagok biztosítási lehetőségeinek tervezésére. Akkor az alkotmányügyi bizottság és az Országgyűlés is első körben támogatta a javaslatomat, majd az igazságügy-miniszter úr közbenjárására a Ház később ellene szavazott. Örömmel látom, hogy az újabb szakmai kamarai törvényben a kormány hasznosítja ezt a korábbi gondolatot, azonban van egy aggályom: ez a megoldás félmegoldás, mert a mérnökök és építészek és megint idézőjelben mondom "felelősségbiztosítási érdekképviselete" a törvényjavaslatban ilyen formában nem más, mint egy üres szóhalmaz.

Összefoglalva, a kamarai rendszer: az ipari és kereskedelmi, a kézműves és az agrárkamara; majd jöttek az önálló szellemi tevékenységet folytatók: ügyvédi, közjegyzői, orvosi, gyógyszerészeti, szabadalmi ügyvivői, igazságügyi kamarák; jelenleg az építészeti és a mérnöki kamara köztestületként való létrehozása. Ennek következtében e hivatások gyakorlói sem a Kereskedelmi és Iparkamarának, sem a Kézműves Kamarának nem tagjai. A mai gazdasági szabályozók között nem ritka az olyan helyzet, hogy valamely szakterület értője egyidejűleg többirányú tevékenységet is folytathat. Ez már a gazdasági kamarák alakulásakor is probléma volt, mikor az ipari, kereskedelmi, kézműves és agrárkamarákba való felvételkor a több területhez tartozó vállalkozások, vállalkozók esetében a tevékenységük szempontjából meghatározó vagy elsődleges jelentőségű szervezetbe való felvételt írta elő a törvény azzal, hogy e mellett nyilván a másik területre eső tevékenységet is folytathatja. Ezt az 1994. évi XVI. törvény 10. §-a rögzítette. Ennek ellenére a gyakorlatban sok értelmezési probléma merült fel.

Az igazságügyi szakértői kamarákról szóló törvény is lehetőséget biztosít az adott tevékenységet végzők egy csoportjára a kötelező szakmai tagság alóli mentességre, amit az orvoskamarai tagsággal rendelkező szakértők kezdeményeztek. A különböző szakmai tevékenységet végzők esetében már eddig is felmerült a kettős vagy hármas kamarai tagság kérdése, ami nemcsak a tagdíjfizetéssel, de az adott tevékenységet végzők szakmai továbbképzésével, belső etikai kérdésekkel, de társadalmi szintű közfeladataival is összefüggő kérdések halmazát veti fel.

A kamarai szerveződések esetében tehát átfedések vannak, amelyek megoldását helytelen lenne az egyes kamarai törvényekre, illetve a kamarákra vagy a kamarai tagok saját döntéseire hagyni. Ezeket egy átfogó kamarai törvénynek kellene rendezni. Talán e törvényben lehetne a kettős, hármas kamarai tagságra, illetőleg a kamarák közötti kapcsolatrendszerre vonatkozó szabályokat előírni, így elkerülhetők lennének a joghézagok miatti visszásságok. Erre egyébként az alkotmányügyi bizottság figyelmét a Magyar Igazságügyi Szakértői Egyesületek Szövetsége és az Igazságügyi Szakértők Fővárosi és Pest Megyei Egyesületének szakvéleménye hívta fel.

A Magyar Demokrata Fórum több ponton módosító indítványt kíván benyújtani nem nagy, és nem a koncepcióját érintő kérdésekben, hanem olyan kisebb dolgokban, mint a kamarai szolgáltatás nyújtása. Túl általánosnak tartjuk azt, hogy "egyéb szolgáltatást" is végezhet, ezt pontosítani kellene, hogy milyen szolgáltatást végez. Vagy például a taggyűlés határozatképességénél szeretnénk elkerülni, hogy a szövetkezetekben megvalósuló rossz gyakorlat érvényesüljön, miszerint hogyha határozatképtelen a taggyűlés, utána egy fél órával vagy egy órával később össze lehet hívni, és akkor már a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes.

Tehát kisebb módosító indítványokat kívánunk beterjeszteni, de összességében a Magyar Demokrata Fórum egyetért ezzel a törvényjavaslattal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

(11.20)