Barsiné Pataky Etelka (Néppárt-MDNP)
BARSINÉ PATAKY ETELKA, a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kérem, engedje meg a tisztelt Ház, hogy mielőtt a mérnökség szempontjából olyan fontos törvényjavaslat taglalására rátérnék, kifejezzem jókívánságaimat azoknak a mérnök-kollégáknak és műszaki kollégáknak, akik ugyan egyenruhában, de a boszniai békeküldetésben hídépítéssel öregbítik a magyar mérnökök jó hírét a világban. És akkor most lássuk a törvényt!A mérnök- és építésztársadalom jelentős része régen várta ezt a törvényt. Tavaly magam is interpelláltam a miniszterhez, hogy a kormány terjessze a parlament elé az építészekre és szakértő és tervezőmérnökökre vonatkozó kamarai törvényt. Örülök, hogy ezt végre tárgyaljuk.
Tekintve, hogy tanult szakmám építőmérnök, nagy örömmel beszélek erről a törvényről, és három témakörrel szeretnék foglalkozni.
Az első, hogy miért van szükség erre a törvényre? A második: mi az, amivel a benyújtott törvényjavaslatban egyetértünk, és mi az, amivel nem? És végül harmadsorban pedig, hogy mi a Néppárt részéről a javaslatunk?
Most lássuk az elsőt: miért van szükség a törvényre? A műszaki értelmiség egy hatalmas erőforrást hordoz magában. Ez egy belső erőforrás, és az egyébként erőforrásokban oly szegény Magyarországon ez így azután sokszorosan felértékelődik. Ehhez képest azonban a mérnökök és építészek széles köre még ma is valahol takaréklángon fejti ki a tevékenységét, mert a társadalom nem teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a mérnök és az építész jó hatásfokkal használja szellemi alkotó tevékenységét.
A Társadalmi Szemlében jelent meg egy cikk, az a címe, hogy "Bumeráng-effektus", és ott látott napvilágot a következő megállapítás: "Társadalmunk egyik legnyugtalanítóbb jelensége idézem , hogy a hetvenes, nyolcvanas években a szakértelmiség nagy tömbjei lesüllyedtek." A rendszerváltoztatás előtti ideológia ugyanis a mérnököt mintegy csak szakemberként fogadta el, akinek tevékenysége arra korlátozódott, hogy a központi tervutasításos rendszer utasításait hajtsa végre. Az építész- és mérnöktársadalom azonban kilépett ebből a szerepből azzal, hogy öntevékenyen megszervezte saját sorait, és létrehozta a Mérnökegyletet hét évvel ezelőtt és ennek feladatául tűzte ki, hogy szorgalmazza a mérnök- és építészkamarai törvényt.
Úgy gondoljuk, ez a törvény lehet az alapja annak, hogy az építész és mérnök vállalkozó és alkotó szakember lehessen. Éppen ezért a Néppárt az építészeknek és a mérnököknek ezt a törekvését nevezetesen, hogy vállalkozó és alkotó szakemberek legyenek elismeri és támogatja.
Szükség van a törvényre azért is, mert az építész- és mérnökkamarák saját területükön, civil eszközökkel, jelentékeny részt tudnak vállalni a korrupció, a feketegazdaság felszámolásában és felügyelni tudják a verseny tisztaságát. A Néppárt nagyon bízik abban, hogy a törvény elfogadása után az építészek és a mérnökök saját tevékenységi körükben ebben a kérdésben hatékonyan el fognak járni, és éppen ezért ezt a törekvést is támogatja.
A Mérnökegylet sok ezer tagja képviseletében az elmúlt hétéves tevékenysége alatt, törvényi felhatalmazás nélkül bár, de saját erejére támaszkodva, egy egész sor kérdésben állást foglalt. Ezekkel az állásfoglalásokkal is segítette az építészek és a mérnökök piacgazdaságra való átállását. Ezeket az állásfoglalásokat a Mérnökegylet rendszerezte és kiadta, egyelőre ajánlások formájában. Hadd említsek néhány példát ebből! Ilyen például a versenytárgyalási eljárás vagy a mérnöki létesítmények munkáinak szerződéses feltételei, vagy talán az egyik legfontosabb az építészek és mérnökök etikai kódexe.
Akkor, amikor a műszaki értelmiség felújította a nagy múltú mérnökkamarai hagyományokat, támaszkodott az 1923. évi XVII. mérnöki rendtartásról szóló törvénycikk paragrafusaira és szellemére. Ennek 4. §-a úgy szól idézem: "A mérnökök erkölcsi és anyagi érdekének a közérdekkel összhangzásban való oltalma és előmozdítása céljából mérnöki kamara szerveztetik." Nos, úgy hiszem, ezek az alapelvek ma is aktuálisak. Csak az 1989 márciusában megalakított Mérnöki Kamara egyesület és Építészkamara tevékenységét valóban ezekhez az alapelvekhez mérte, de gyakorlatias módon, hét éve tartó tevékenységében a mai mérnöki társadalmat érdeklő és érintő dolgokkal foglalkozott. Ilyen például az említett versenytárgyalási eljárásokra vonatkozó ajánlás vagy a mérnöki munka szerződéses feltételeinek kimunkálásában való részvétel, ahol a Mérnöki Kamara és Építészkamara mindenféle állami felkérés nélkül érvényesítette természetesen érvényesítette az európai normákat.
A kamara egyesület magáévá tette a konzultáns mérnökök nemzetközi szervezetének, a FIDIC-nek azt a célját is ismét idézek , hogy "a tagságot támogassa abban a törekvésében, hogy alkalmazkodni tudjanak a gyorsan változó piaci feltételekhez". Nos, ez egy nagyon lényeges momentum, ezt a legmesszebbmenőkig támogatni lehet, hiszen így lesz képes a magyar építész és a magyar mérnök arra, hogy felvegye ezen a területen is a versenyt a külföldi kollégáival.
Lássuk azt, hogy mi az, amivel a benyújtott törvényjavaslatban egyetértünk és mi az, amivel nem. Egyetértünk azzal, hogy a mérnöki kamarai tagság mentesítse a tervező- és szakértő mérnököket és építészeket a ma kötelező kereskedelmi és iparkamarai tagság alól. Másodszor: fontosnak tartjuk, hogy a törvénytervezet rögzíti a kamara önrendelkezési jogát az etikai kódex megalkotására. A közéletünkben ugyanis egy szakmai etikai rendezetlenség van. A kamarák feladata, hogy megalkossák és betartassák az etikai normákat; ezzel is támogatva a polgári társadalom kiépítését.
Egyetértünk továbbá azzal, hogy a kamara véleményezési jogot kapjon felsőoktatási kérdésekben. Nem tartjuk helyesnek, de tudomásul vesszük, hogy az építésztársadalomnak van egy olyan igénye, hogy önálló, a mérnököktől független kamarát kíván felállítani. És erre mi is találtunk számtalan példát: például Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Spanyolországban, Svájcban hogy néhány ilyen országot említsek. Ezt tehát tudomásul vesszük. Azonban nem értünk egyet azzal, hogy a törvénytervezet ajánlott mérnöki szolgáltatások díjszabásáról beszél.
A Néppártnak az a véleménye, hogy az ajánlott díj helyett minimáldíjat kellene megállapítani. Mi a különbség? Az ajánlott díj esetében sokszor előfordul és ez már gyakorlat , hogy a szolgáltatási díjat versenyeztetik a megbízók, és másodlagossá válik mind a tartalom, mind a színvonal. Nézzük ezzel szemben a minimáldíjat! A minimáldíj általában az a díj, amelynél alacsonyabb ár már semmiféle garanciát és fedezetet nem nyújt a munka elfogadható elvégzésére. A minimáldíj tehát a megrendelőt is tájékoztatja.
Tudjuk, hogy a minimáldíj nem teljesen felel meg az Európai Unió előírásainak, hanem annak inkább az ajánlott díj felel meg.
(11.30)
Mégis javasoljuk, hogy néhány évre, mintegy átmeneti szabályozásként kerüljön a minimálbér bevezetésre. Itt ugyanis arról van szó, hogy mind a megrendelőt, mind az építész- és mérnöktársadalmat hozzá kell szoktatni, meg kell hogy szokják, hogy a díj nem szakadhat el a tartalomtól és a minőségtől. Úgy hiszem, hogy egy minimáldíj a megrendelőt is védeni tudja. Mi a részletes vitában ki fogunk erre külön térni, javaslatot teszünk erre, és azt is felvázoljuk, hogy hogyan hozható ez összhangba a tisztességtelen piaci magatartásról szóló versenytörvénnyel.
A Néppárt értetlenül áll az előtt, hogy miközben a Reálértelmiségi Egyeztető Tanács véleményt alkotott a törvényről, azt kisebb módosításokkal támogatta, miért nem kapták meg a képviselők a Reálértelmiségi Tanács véleményét és módosító javaslatait. A Reálértelmiségi Tanács ugyanis összefogja mindazokat a mérnöki és építész szakmai szervezeteket, amelyeknek most is és a jövőben is kell hogy szavuk legyen a mérnökséget érintő kérdésekben és a jövőben együtt kell hogy dolgozzanak a mérnöki kamarával.
A Reálértelmiségi Tanács tagja az a mérnökkamarai és építészkamarai egylet, amelyik a későbbiekben továbbvivője és hordozója lesz a kamaráknak.
Az a véleményünk, ha ők ott közös nevezőre tudtak jutni, akkor ezt a közös nevezőt a parlamentnek is figyelembe kell vennie. Ez annál inkább fontos, mert közben kézhez kaptuk a Reálértelmiségi Tanács egyik tagszervezetének, a METESZ egyik bizottságának a különvéleményét, amely teljesen ellentétben áll azzal, amit a METESZ a Reálértelmiségi Tanácsban képvisel. Szeretnék a Néppárt részéről ebben a kérdésben állást foglalni.
Mi mindenesetre a Reálértelmiségi Tanács véleményét tartjuk mértékadónak, azt fogadjuk el, és hibának tartunk, hibásnak tartunk minden olyan törekvést, amely vagy lassítani, vagy meggátolni törekszik a mérnökkamarai törvényt, amelyet mi az államháztartási reform egyik fontos elemének tartunk.
A Néppártnak az a véleménye, hogy a kormány általában késlekedik a kamarák megfelelő jogszabályi támogatottságával. Ez problémákat vet fel a gazdaságban, különösen a reálgazdaság területén. Ennek voltunk tanúi most például a gazdasági kamarák vonatkozásában.
Mi úgy látjuk, hogy ez a törvény egy jó törvény, bár a közfunkciók átadását illetően még csak a kezdet. De annak érdekében, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, módosító javaslatokkal jobbítva támogatjuk az építész- és mérnökkamarai törvény elfogadását. Köszönöm. (Taps.)