Varga Lajos (MSZP)

1996. május 13.

VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Mint ahogy az elnök úr szavaiból hallhattuk, a magyar közlekedéspolitikáról és annak megvalósíthatóságáról szóló határozati javaslatról szól a vita a továbbiakban. Már túl vagyunk a vezérszónokok, illetve a bizottsági vélemények meghallgatásán.Amikor egy koncepcióról beszélünk, akkor alapvetően mindig felmerül a kérdés, hogy mit is tartalmazzon egy koncepció. Természetesen a közlekedéspolitikánál is egyértelműen előjött a hozzászólásokban ez a dilemma, és ebből kiindulva úgy gondolom, hogy én is elmondom, hogy erről mit gondolok.

Általánosságban az a vélemény, hogy egy koncepció lehetőleg az időbeni, tehát a mai időpontból kiindulva egy lehetséges választ fogalmazzon meg a fejlesztésekre és ez a lehetséges válasz igazodjon az adott időpont vagy időszak pénzügyi lehetőségeihez.

A másik válasz szintén az adott időpont feltételrendszereiből indul ki, ugyanakkor viszont azt mondja, hogy ne kössük magunkat minden áron a pénzügyi lehetőségekhez, hiszen ha a napi pénzügyi helyzetből indulunk ki, akkor igencsak földhöz ragadt elképzeléseket lehet letenni, megtervezni.

Talán nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy én inkább az utóbbi választ fogadom el, tehát azt, hogy egy hosszabb távra szóló koncepciónak nem a mai pénzügyi helyzetből kell kiindulnia, hanem igenis a mai állapotokból egy jövőképet kell megfogalmazni és a jövőképbe illesztve kell azokat a feladatokat konkretizálni, amelyeket meg kell valósítani 5-10-20 éven, tehát egy hosszabb időtávon belül, amit a közlekedéspolitikai koncepció megfogalmaz.

Természetesen lehet vitatni ezt a választ, és lehet azt mondani, hogy ilyen időtávra nem lehet tisztességes válaszokat adni, hiszen a körülmények elég gyorsan változnak, és bizony jósnak kell lennie annak, aki mondjuk húsz év távlatában akar megfogalmazni feladatokat. Én mégis azt mondom, hogy az elmúlt történelmi példáink is azt mutatják, hogy igenis lehet tisztességes, hosszú távú válaszokat adni. Többször elhangzott a Házban Széchenyi idézet, Széchenyi közlekedéspolitikáról szóló törvényjavaslata, amely, mint tudjuk, most már nyugodtan mondhatom, hogy tudjuk, hogy bizony egy igencsak hosszú időszakot ölelt át, és igencsak olyan állapotokból indult ki, amikor Magyarországon sem a vasút, sem a közút, sem pedig a hajózás nem volt olyan állapotban, ami feljogosította volna arra, hogy azokat a célokat tűzze ki, amely célokat kitűzött, és amely célokat az Országgyűlés és a király is elfogadott. Mint tudjuk, az utódoknak jutott az a feladat, hogy ezeket meg is valósítsák. A megvalósítás körülbelül a századfordulóra, az első világháború előtti időszakra tehető.

Tehát ha figyelembe vesszük, hogy 1848 és mondjuk a századforduló között 52 év telt el, akkor bizony nem mondhatjuk azt, hogy ez egy rövid adott időpontbani gazdasági helyzetből kiinduló koncepció volt, hanem igenis a fejlődés lehetőségeit tükröző, a fejlődést megjósoló koncepció volt.

A kérdés az, hogy a jelenlegi szakemberek képesek-e arra, hogy egy ilyen jövőbe látó, akár csak egy 10 vagy 20 évre szóló koncepciót meg tudjanak fogalmazni.

(11.40)

Itt az előző napirend a kamarákról, pontosabban az építészkamaráról szólt, de ennek kapcsán a hozzászóló vezérszónokok általában a mérnökkamarákat emlegették, és kivétel nélkül mindenki a jelenlegi mérnöki kamarákban tömörülőket úgy minősítette, hogy kiváló szakemberek, a saját érdekeiket és az ország érdekeit természetesen mindenkor szem előtt tartó, józan gondolkodású szakemberek. Nincs okunk tehát nekem személy szerint legalábbis nincs okom kételkedni abban, hogy tisztességes, normális jövőképet tudnak fölvázolni, és ebben a jövőképben megfelelő programokat tudnak a közlekedéspolitikával kapcsolatban is elmondani.

Természetesen a következő probléma az, hogy a nemzetközi körülmények is igen gyorsan változnak, tehát bármennyire is feltételezzük azt, hogy megfelelő válaszokat tudunk adni, a nemzetközi körülmények ezeket időnként igencsak drasztikusan befolyásolhatják, mint ahogy például a déli szomszédunknál éveken keresztül folyó háború bizony igencsak meghatározta ennek a térségnek a közlekedését, és így természetesen a közlekedéspolitikáját is.

Úgy gondolom, hogy mindenkor lehetnek ilyen kivételek, ugyanakkor nekünk nem a kivételeket kell elsősorban hangsúlyozni, hanem azokat a tendenciákat kell felismernünk és azok alapján kell terveznünk, amely tendenciák elsősorban az Európai Unió ajánlásaiban, közlekedéspolitikájában megfogalmazott célok; és természetesen rendszeresen egyeztetnek az európai közlekedési miniszterek is. Talán nem árulok el titkot, miniszter úr, ha elmondom, hogy május végén éppen itt, Budapesten lesz egy ilyen tanácskozás, az európai közlekedési miniszterek tanácskozása. Gondolom, ezek a tanácskozások is kiválóan alkalmasak arra, hogy azokat a közlekedéspolitikai elképzeléseket össze lehessen hangolni, amelyek alapján ön és a kollégái, a szakemberek véleményére alapozva azt mondták, hogy a nemzetközi integrációt úgy kell megvalósítani a közlekedéspolitikában, ahogy ezt az előterjesztésben leírták, ahogy az előterjesztésben ön ezt elmondta.

Az előterjesztés természetesen igen sok konkrét feladatot fogalmaz meg, és ennek mindegyikét itt nincs módomban idő hiányában elemezni, ezért engedjék meg, hogy szakmámhoz közelállóan én a vasút többi közlekedési alágazathoz kapcsolódó helyzetét próbáljam egypár szóval megvilágítani.

Azt ma már mindenki elfogadja, hogy a folyami vagy a vízi közlekedés után a vasút az a közlekedési alágazat, amely környezetbarátibb, mint az összes többi, ezen kívül biztonság szempontjából is lényegesen előbbre van, mint a közúti közlekedés. Nem szakmai sovinizmus mondatja velem, hogy ezért is fontosnak tartom a közlekedéspolitikai előterjesztésben, hogy a vasút távlati fejlesztése megfelelő súllyal szerepel ebben az anyagban. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni azt is, hogy ebben az anyagban megfelelő hangsúllyal szerepel az is, hogy a vasutat természetesen nem lehet önállóan, a többi ágazattól elszigetelve, hanem azokkal együtt kell fejleszteni, és minden alágazatot integrálva, a lehető legjobb hatásfokkal kell működtetni a magyar közlekedést.

Én ilyen szempontból kívánom, hogy fejlődjön a magyar vasút, ezen belül fejlődjön a kombinált fuvarozás, ezen belül vagy ehhez kapcsolódva épüljenek ki azok a centrumok, azok a logisztikai központok, amelyek a megfelelő fuvarozási technikákat, technológiákat össze tudják hangolni, és a legeredményesebben viszik el azokat az árukat, amelyeket egyrészt a magyar termelők előállítanak, másrészt pedig Magyarországon keresztül akarnak szállítani különböző fuvarozók.

Itt kell megemlítenem azt, hogy van ennek az előterjesztésnek egy olyan pontja, amelyet a szakmai közvélemény is egy kicsit kritikával illet, a környezetvédők erősen támadnak: ez a Rijeka-Kijev autópálya-koncepció. Ismereteim szerint valószínűleg miniszter úrnak is vannak ilyen ismeretei tulajdonképpen a szlovének sem igazán lelkesednek érte, hogy rajtuk keresztül egy autópályát építsenek, illetve nekik egy autópályát kelljen építeni, hiszen amennyiben mi kiépítjük ezt az autópályát, akkor természetesen, ha azt akarják, hogy a határukon ne álljon meg ez a forgalom, akkor nekik is ki kell építeni. Tehát ők sem igazán lelkesednek, ők is inkább úgy gondolják, hogy ezt az áruforgalmat mert itt elsősorban azért áruforgalomról van szó inkább kombinált fuvarozással, vasúton kellene megvalósítani.

Ezt már természetesen korábban is elmondtam, miniszter úr akkor azt mondta, természetesen ez nem egy kőbe vésett valami, hogy ennek így kell lenni, és természetesen az összes gazdasági körülményt, az összes környezetvédelmi szempontot figyelembe véve ezt felül lehet vizsgálni. Úgy gondolom, erre szükség is van.

Itt szeretném felhívni miniszter úrnak a figyelmét arra bár nem tartozik szorosan ehhez a koncepcióhoz , hogy tavaly, amikor a gazdasági bizottságban ezt az anyagot tárgyaltuk, akkor szóba került az, hogy ma már Európában és természetesen elsősorban Nyugat-Európában hétvégeken egyértelműen megtiltják az országutakon a kamionok közlekedését, akkor ön azt mondta és ne haragudjon, ha most emlékeztetem az ígéretére a nyár elején ezt a problémát meg fogja oldani a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium apparátusa. Szeretném figyelmeztetni, hogy vészesen közeledik ez az időpont, a nyár eleje, és nem lenne jó, ha az amúgy is zsúfolt utakon, a hétvégek csúcsforgalmában a kamionok is részt vennének, s még zsúfoltabbá, még balesetveszélyesebbé tennék az útjainkat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy pár vezérszónoki hozzászólásra is reagáljak. Általánosságban azt kell mondanom, hogy a vezérszónokok nagy többsége igen korrekt, bár pártállásából adódóan természetesen kellően fricskázó hozzászólást engedett el, s úgy gondolom, hogy ebben nincsen semmi kivetnivaló, sőt például messzemenőkig egyet tudok érteni Latorcai János képviselőtársammal, aki azt fogalmazta meg vezérszónoklatában, hogy sokkal szigorúbban kellene az egyes pontoknál a határozati javaslatokat megfogalmazni, hiszen nem egyetértünk, hanem elfogadjuk adott esetben azt a határozati javaslatot, nem javasoljuk, hanem kötelezzük a kormányt és így tovább a vezérszónoklatból ezt vissza lehet olvasni.

Én is úgy gondolom, hogyha egy ilyen közlekedéspolitikát megfogalmazunk, akkor tényleg jobb talán, ha határozott álláspontot alakít ki az Országgyűlés, hogy ezekkel az elképzelésekkel egyetért, ezeket jónak tartja, vagy urambocsá', ha nem így van, akkor természetesen azt kell megfogalmazni.

(11.50)

Ugyanakkor volt két olyan hozzászólás, amellyel messzemenőkig nem tudtam egyetérteni. Az egyik Schamschula György képviselőtársunknak a hozzászólása volt. Azt még csak el tudom fogadni, hogy nosztalgiája van a régi szép csinnadrattás, ünnepélyes átadások ügyében, és ezt szóvá is tette a vezérszónoklatában, hogy mi nem tudunk ilyen szép ünnepségeket rendezni. Istenem, való igaz, hogyha nézem, a Lágymányosi híd avatását, akkor messze nem volt olyan látványos, mint, mondjuk a győri elkerülőútnak az átadása. De nem ez volt a lényeges dolog.

Énnekem az a problémám alapvetően, hogy Schamschula úr mint volt közlekedési miniszter, talán jó lenne, hogyha a szakmai becsületére is adna annyit, hogy valótlanságokat nem állít. Tudniillik messzemenőkig valótlanság például az, hogy az 5-ös autópályának a továbbépítésével a mai napig nem történt semmi. Ugye, április 30-ai dátum ez a mai nap, ha jól emlékszem. Ugyanakkor a tavalyi évben elkezdődött ennek az autópályának a továbbépítése, és ahogy a fagyok elmúltak, mondhatom, hogy gőzerővel folyik ott az építkezés. Hát enyhén szólva is, amit Schamschula úr ez ügyben állított, az nem felel meg a valóságnak.

Mint ahogy az is nélkülöz minden alapot, hogy a MÁV egyetlen kamionszállító kocsit sem rendelt meg, bár a közlekedéspolitikában arról beszélünk, hogy a Rola-forgalmat támogatjuk. Kérem, a MÁV 50 db ilyen kocsit rendelt meg három évvel ezelőtt, igaz, hogy ebből még hiányzik egypár darab, amit le kellett volna már szállítani a szállítónak, de ez attól még, hogy nem szállított a szállító időben, meg lett rendelve, és úgy gondolom, hogy ez is egy abszolút valótlan állítás.

A másik ilyen hozzászólás Torgyán úrnak a hozzászólása volt, aki enyhén szólva is bombasztikus jelzőkkel próbálta a témában való járatlanságát leplezni (Derültség a bal oldalon.), és mintegy Háry János-i idézetekkel próbált olyan dolgokat elhitetni velünk, amelyek szintén nem felelnek meg a valóságnak.

Az egyik ilyen tétel körülbelül úgy hangzott, hogy ez az előterjesztés hasonló a korábbi évek, évtizedek közlekedéspolitikájához, amikor is kifejtésre kerültek különböző jókívánságok, a jókívánságok jókívánságok maradtak, azokból semmi sem valósult meg. Most, miután az elmúlt évtizedekben azt hiszem, túl sok közlekedéspolitikai koncepció nem volt, valószínű, hogy a '68-asra gondolhatott Torgyán úr. Én úgy gondolom, hogy jókívánságnak biztos, hogy nem tekintik az ebben a törvényben foglaltakat azok, akik ennek hatására a vasút visszafejlesztését kénytelenek voltak elszenvedni a Hegyközben vagy éppen Vas megyében.

Ugyanakkor viszont ténylegesen történtek olyan dolgok is, amelyek adott esetben igenis a vasút, a közút, a tömegközlekedés jelentős fejlődését eredményezték. Hogy csak egy példát mondjak a saját területemről, '68-ban még 50 százaléknál magasabb volt a gőzvontatás aránya az összvontatáson belül, a mai napra ez teljes egészében megszűnt, hogy csak nosztalgiavonatokat vontatnak ma már gőzmozdonnyal.

De ugyanígy mondhatnám, hogy alapvetően '68 után valósult meg, alakult ki az a fővárosi metróhálózat, amely nélkül, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ma már a főváros közlekedése teljesen összeomlana. (Közbeszólás.) Ez mind igaz volt, Schamschula úr. Mivel az elmúlt években, mivel az elmúlt évtizedekben ezenkívül is még sok minden megvalósult, én úgy gondolom, hogy az az állítás, hogy semmi nem valósult meg ebből a közlekedéspolitikából, ebből a közlekedéspolitikai koncepcióból, nélkülöz minden igazságtartalmat.

Természetesen énnekem nem azzal van a problémám, hogy Torgyán úr nem mond igazat, ez az ő magánügye. Énnekem alapvetően azzal van problémám, és ezt szeretném itt elmondani, hogy elsősorban azoknak az embereknek az értékteremtését, az elmúlt évtizedekben megteremtett alkotásait mondja semminek, amelyekre ezek az emberek méltán lehetnek büszkék. És úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek az érzelmeibe belegázolni nem szerencsés dolog. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)