Juhász Pál (SZDSZ)

1996. május 19.

JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ugye képviselőtársaim tudják, vagy ha érdeklődnek iránta, tudhatják, hogy Mészáros Bélával, Vargáné Kerékgyártó Ildikóval és Mayer Antallal együtt egy egész alternatív csomagot adtunk be. Nem akarok emellett végig érvelni. Egy nagyon fontos dolgot emelnék ki mégis a 14. § kapcsán, az ajánlás 14. pontja kapcsán. Arról van szó, hogy mi itt a vadgazdálkodási terület fogalmát óhajtjuk bevezetni a vadászterület fogalma helyett. Félreértés ne essék, a fogalomváltozás mögött az a meggyőződésünk van, hogy a törvénynek az egész fogalomrendje elhibázott, és csak egy más fogalmi rendben lehet értelmesen megközelíteni.

Erre kísérletet tettünk. Be kell vallani, hogy magamban szorongok, hogy lehetett-e akár a mi kísérletünkkel is hasznossá vagy mozgóképessé tenni a törvényt. Attól félek, hogy így is, úgy is menthetetlen, működésképtelen. Mi itten a megközelítésnek a lényege. Az, hogy mi tartozik jobban össze a vadászat és vadgazdálkodás, avagy a vadgazdálkodás és a gazdálkodás, avagy a másik oldalról mi az, amire a nagyterületi együttműködés feltétlenül előírandó, amire kötelezendő, ami anélkül nem megy. Szilárd meggyőződésünk, hogy a vadgazdálkodás, hogyha úgy tetszik a területhez kapcsolódó vadászati haszonvételre vonatkozó stratégia az része a területtel való gazdálkodásnak.

Másrészt pedig meggyőződésünk az is, ahol a kötelező területi együttműködés van, az éppen a vadgazdálkodás, nem pedig maga a vadászat. Ehhez képest a vadászat egy alkalmi, esetleges és nagyon sokféle formában lehetséges, további műfaj lehet. Igaziból nem is kell a törvénynek szabályozni. A törvénynek azt kell szabályoznia, hogy kinek van joga vadásztatni, és mit kell betartani vadászatnál. De ami igazán érdekes, hogy a vadgazdálkodás.

Attól félek, hogy itten az átnézett nyugati törvények félrevezettek bennünket. Mégpedig azért vezettek félre bennünket, mert a fordításban nagyon gyakran használják a vadásztársaság fogalmat. Van az elmúlt 40 évből örökölt vadásztársaság fogalmunk, azt hittük ugyanarról van szó. Csupán csak azt láttuk benne, hogy más minimumokat határoz meg, meg más együttműködési kötelezettségeket. Valójában nem erről van szó.

A legtöbb német állam törvényeiben a vadásztársaságokról akkor beszélünk, ha a vadászati jog közös hasznosítására kerül sor. Tehát a vadászati jog hasznosítását és így a vadgazdálkodás egy felelősséget viselő társulásról van szó, nem a vadászok társulásáról, mint ahogy mi hisszük fordítási hiba miatt.

Mindettől függetlenül, hol van a baj a törvény szerkezetében. Egy pontot emelek, de ez teljesen mindegy, mert mutatja. Ugye a baj ott van, hogy akkor, ha úgy gondoljuk, hogy a tulajdonosoktól a vadászati jog hasznosítása, hogy elválasztható és áttehető egy másik társasághoz, hogy közben a tulajdonosoknak maguknak nincs egy megformált intézménye, akkor valójában ez a dolog nem fog tudni működni. Nem az az érdekes, hogy kinek lesz jó vagy kinek lesz rossz. Arról van szó, hogy azt a szerződéses rendszert, ami a törvénykoncepció szerint a vadásztársaság és valamilyen módon a közösség közt megkötendő lenne, azt a szerződési rendszert nem lesz kivel megkötni a tulajdonosok formátlan közössége miatt és minden felmerülő probléma kezelhetetlenné, tisztázhatatlanná válik. Azért nem akarok tovább beszélni, mert a bizottsági vitában ezek különböző vonatkozásai bőven felmerültek. Azt szeretném csupán csak hangsúlyozni, és ha sikerülne egy más fogalmi alapra áttérni, tehát ahol a vadgazdálkodási körzet fogalmát helyezné középpontba, s annak megfelelően rendezné a dolgot, akkor két szempontból változna a törvény szellemisége:

Egyik oldalról elsődlegesen sugallná, hogy a vadgazdálkodás az az egyébként gazdálkodók társaságának legyen az elsődleges feladata, és csupán az lenne rendkívüli eset, amikor nem az övéké, szemben a mai törvénytervezettel, ami egy fordítottat sugalmaz. Másik oldalról pedig azt hangsúlyozná, hogy a gazdálkodás, de szélesebben véve a természet rendje az olyan hogy összefüggően kell kezelni és nem lehet egy fejezetét külön kiemelni. Köszönöm szépen a figyelmet.

(19.30)