Orosz Sándor (MSZP)

1996. május 19.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Kristóf úr ügyrendi indítványa előtt számot adott arról, hogy az éppen most részletes vitával érintett módosító indítványokról az előterjesztő képviselője nem fogalmazott meg álláspontot a bizottsági üléseken. Egy indítvánnyal összefüggésben nevezetesen a 280. indítvánnyal összefüggésben azonban az ajánlás is azt tartalmazza, hogy azzal az előterjesztő képviselője nem ért egyet. Nem az örökös vita kedvéért, sokkal inkább azért, hogy ráirányítsam a képviselőtársaim figyelmét erre az indítványra, szeretném elmondani, hogy nem értem. Nem értem ezt az álláspontot.

Elsősorban azért nem értem, mert a 280. pontban megfogalmazott indítvány, amit Karakas János, Fodor Sándor és Solymosi József képviselőtársaim együttesen terjesztettek be, kísérletet tesz a vadkár fogalmi meghatározásának egy olyan szövegére, ami a lehetőségek határai között a leggazdagabban fejezi ki azokat a szempontokat, ami miatt egyáltalán vadkárra szükség van. Mert hogy a vadkár fogalmára azért van szükség, hogy az erdőgazdálkodásban, a mezőgazdálkodásban és amit korábbi indítványokból kimarad, a halászatban, és mindezen körben elsősorban e gazdálkodással érintett területek javainak a vadak által való kártételei rendezése dolgában a törvény tegyen egy mércét, tegyen egy mértéket, hogy mi az, ami annak az érdekkörébe tartozik, akiért elsősorban van a vad, és mi az, ami ezen a körön kívül esik.

Ugyanakkor ezen elvileg nagyon helyeselhető törekvés a leírt törvényjavaslatban meglehetős pontatlansággal került megfogalmazásra. Hiszen a 75. §, amelynek a hiányait igyekszik orvosolni többek között ez a 280-as indítvány is, gyakorlatilag leszűkíti azon vadak körét, amelyek esetében egyáltalán szóba kerülhet a vadkár. Ez azt is jelenti egyidejűleg, hogy függetlenül attól, hogy a miniszter, a földművelésügyi miniszter ugye jogosult lesz, hiszen a törvény első paragrafusainak egyike erre hatalmazza fel, jogosult lesz tehát meghatározni a vad fogalmát és a vadászható állatfajok körét, ettől függetlenül ebben a 75. §-ban eleve rögzítésre kerül, hogy mely ma ismert vadászható vadfajok kártételeinél élvezheti már bocsánat ezért, tízezerben értem élvezheti az ingatlan tulajdonosa és használója a vadkárrendezésből származható előnyöket.

Hiszen a vadkárrendezés egy egyszerűsített kárrendezési eljárás is egyidejűleg. Szűknek tűnik tehát, és elsősorban a vadkárral érintett ingatlanok használói szempontjából szűknek tűnik a vadkárt okozható állatfajok köre, szűknek tűnik az a tevékenységi kör, amelyik esetében egyáltalán a törvényhozó elismerni akarja a vadkár fogalmát, mezőgazdaságról, erdőgazdálkodásról beszél, már említettem egyszer, a halászatot szeretném ismételten megfogalmazni, hogy ennek a kihagyása teljesen indokolatlan, ugyanakkor mégis rendkívül tág, hiszen a leírt eredeti 75. § (1) bekezdése alapján a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban okozott kár fogalmába akár az is beleférhet, hogy egy mezőgazdasági tevékenység folytatása végett kint bóklászó, bocsánat, egyszerű alkalmazottnak a szarvas által való felöklelése is ebbe a kategóriába tartoznék.

Úgy gondolom, hogy ez nem volt célja, és a bizottsági viták alapján kiderült, hogy ez valóban nem volt célja, hogy ez is a vadkár kategóriájába essék. Éppen ezért, tehát méltánytalannak érzem, hogy mind ezen hiányosságok elismerése mellett a 280. pontban rögzített módosító indítvány, amelyik az én megítélésem szerint az összes e tárgyban benyújtottak közül talán a leginkább közelíti a kívánatosat, éppen e vonatkozásában az előterjesztő egyet nem értését tartalmazza az ajánlás. Én úgy gondolom, hogy fusson egyenrangúként a későbbi bizottsági megítélésben és majdan az Országgyűlés szavazásai során is kapjon azonos megítélést ez a 280. pont, mint akármelyik másik, amelyik ezt követi.

Én személyesen, hogy ha ma kerülne sor a dologban szavazásra, egyértelműen amellett érvelnék, hogy a 280. ajánlási pontot fogadja el az Országgyűlés. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)