Balsay István (Fidesz)

1996. május 19.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! "A magyar közlekedéspolitikáról, és a megvalósításhoz szükséges fontosabb feladatokról" című anyagot a megalapozó anyaggal együtt a Fidesz közlekedéspolitikai kabinetje áttekintette. Már korábban hiszen ez évek óta érlelődő anyag javasoltuk, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére, és sajnálattal, bár logikailag megértéssel fogadtuk azt, hogy a területfejlesztési törvény vitája kapcsán a gazdasági bizottság egyetértő javaslatát követően a környezetvédelmi és területfejlesztési bizottság indítványára a határozati javaslatot elnapoltuk, és csak most jutott ismételten a tisztelt Ház elé.

Fontosnak tartjuk, hiszen minden párt, minden önkormányzat akár területi, akár helyi, falusi és városi önkormányzat minden fórumán szerepelnek a közlekedéspolitikai kérdések, az interpellációknak nagy része is a közlekedési hálózat fejlesztésével, annak védelmével, megtartásával vagy üzemeltetési hiányosságaival kapcsolatban érkezik a miniszter úrhoz, államtitkár úrhoz. Fontosnak tartjuk azért is, mert mint ahogy ez az anyag indoklásában is, a kiegészítő anyag indoklásában is szerepel, a közlekedéspolitika és annak alkalmazott tudományai elég öntörvényű dolgok, és ha a parlament nem hoz határozatot, akkor is működnek, a kormány vagy a kormányfő közlekedéspolitikája akkor is hatást gyakorol az ország fejlődésére, hogyha abban a parlament nem hoz határozatot. Ezért tehát fontos, hogy a parlament által ellenőrzött és a parlament által meghatározott közlekedéspolitika érvényesüljön, és ne helyi, ne lokális érdekek törjenek utat és előzzék meg az egész nemzet érdekeit és értékeit, vagy még annál is kiterjesztettebb értelmezésben az európai értékeket és érdekeket.

Úgy gondoljuk ebből az anyagból is, hogy bizonyos mértékben a területfejlesztési törvényben megfogalmazottak, és főleg annak végrehajtására a regionális területfejlesztési vagy megyei területfejlesztési tanácsokra vonatkozó és várható kormányhatározat és miniszteri rendelet, és annak megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló előterjesztés bizonyos mértékben rivalizál egymással. Ez a rivalizálás nem lenne káros, hogyha ez jó irányban hatna. Megfigyelhető, és a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az a megállapítása, hogy a kormányzati munka korszerűsítésénél és az egyes feladatok és hatáskörök átvilágításánál továbbra is a Fidesz által korábban is javasolt irányban kell ezt a munkát vinni és fejleszteni. Ez pedig az egységes magyar infrastrukturális hálózat fejlesztése, mint meghatározó és megalapozó cél. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy ezen előterjesztésen túl, a többi infrastruktúrát, illetve az infrastruktúrát kiterjesztettebb értelmezésben készüljön anyag és előterjesztés, amely a többi infrastrukturális elemet is magába foglalja és koncepcionális összefüggéseket is tartalmaz.

Kiemelten foglalkozik ez az anyag is és fontosnak tartjuk az európai integráció szabta követelményekkel, hiszen egy ilyen közlekedéshálózat, amilyennel ma a Magyar Köztársaság rendelkezik, az az európai integrációban való részvételünk esetén a közösségtől indokolatlanul nagy és aránytalan támogatásokat követelne, ami a csatlakozásunkat hátráltathatja. És azért is indokoltnak tartjuk ezen anyag beterjesztését, mert a környezet védelme és a természet védelme érdekében egyre inkább olyan mozgalmak és törvényi keretek indultak el, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül a magyar közlekedéspolitika és megvalósításának legszükségesebb feladatai körében. Milyen helyzetben került most ez a törvény, ez a határozati javaslat a tisztelt Ház elé? Úgy ítéljük meg, hogy akkor került ez elénk, amikor a vasúti áruszállítás remélhetőleg elérte a mélypontját, és innen már csak egy fellendülő szakasz következhet be. Amikor megakadt a vasúthálózat villamosítása, amikor a vasúti átjárók közbiztonsága, közlekedésbiztonsága sok kívánnivalót hagy maga után, amikor vita folyt, és remélhetőleg lezáródott, a mellékszárny-vonalak megszüntetéséről illetve racionalizálásáról, akkor a vasúti szállítások biztonsága érdekében a jelenlegi állapotokhoz képest sokkal nagyobb odafigyelés és gondoskodás szükséges. Akkor került ez elénk, ez a határozati javaslat, amikor a személyforgalmi teljesítmények közül főleg a közúti közlekedésben az egyéni közlekedés nyert teret minden erőfeszítés ellenére , amely nem környezetkímélő, és amelynek a hatékonysága nem az európai irányvonalat követi. Feltétlen fontos tehát, hogy főleg a városi, elővárosi közlekedésekben az úgynevezett tömegközlekedés nagyobb teret kapjon. Olyan időszakban került ez elénk, amikor Magyarországon, miniszter úr szóhasználatával élve, nem összefüggő autópálya- és autóút-hálózat van, hanem autópálya-szakaszok és -darabok, amikor vita folyik társadalmi méretekben is a fizető autópályák igazságosságáról és az autópályadíj-fizetési módszerekről, azaz, hogy egy felfüggeszthető kiragasztható matrica vagy autópálya kapu oldja meg ezt.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt a hatékonyabb, a kevesebb terhet és kevesebb költséget jelentő módszer mellett tört a lándzsát. Egyetértünk a koncessziós autópálya-fejlesztés beindításával; a koncessziónak Közép-Európában a kelet-európai országok közül szinte egyedül Magyarország tudott eleget tenni, ennek a megszakadása, finanszírozási vagy politikai megfontolások miatti megszakadása újabb tíz évre halaszthatná el az autópálya-hálózat fejlesztését. Ezért tehát fontosnak tartjuk a jól megtervezett és a kellő időre, és a kellő használati díj fejében meghatározott koncessziók tovább folytatását.

(20.40)

A benyújtott javaslat olyan időszakban került elénk, amikor erőfeszítések ellenére mind a közúti, mind a vasúti közlekedési hálózatok sugaras hálózatán kevés, nem elegendő módosítás született. Így még mindig Budapest-centrikus és Budapestet túlterhelő, Budapestet rendkívüli környezeti és egyéb károkkal terhelő a magyar úthálózat, amely Trianonban alakult ki. Ennek az oldása feltétlen szükséges, hogy a közlekedéspolitikai koncepció szerves része legyen. Még akkor is, hogyha Budapestnek a megítélésünk szerint túlhajszolt közúti és vasúti híd fejlesztésekben betöltött szerepét, a Duna alsóbb szakaszán fel kell hogy váltsa újabb közúti és vasúti hidaknak az építése, határozottabban, így Dunaújváros és Szekszárd térségében, ami sokat segíthet a budapesti túlterhelt közlekedésen is.

Feltétlen fontos fejezete kell, hogy legyen mint ahogy a határozati javaslatok között is ez szerepel a helyi és a helyközi tömegközlekedési, szállítási igények kielégítése. Nem maradhatnak az önkormányzatok magukra a helyi közlekedés megoldásában, nagyobb szerepet kell kapni a privatizációnak. E privatizációba mint ahogy többször interpelláltunk e témában az önkormányzatoknak és a helyi közösségeknek nagyobb szerepet kell kapniuk. Félő, hogy a helyközi közlekedés támogatásának hiányában több kistelepülés, több zsákutcán élő polgár kaphat alacsonyabb szintű szolgáltatást a közlekedési költségek növekedésével. Nem kapott kellő hangsúlyt a közlekedéspolitikában, de ipari miniszteri államtitkár úr jelenléte is arra inspirál és minden hozzászólásomban ezt szóvá teszem , hogy nagyobb védelmet kell hogy kapjon a hazai gépjárműgyártás, amely a 24. órában van, ha az Ikarust, de ha a vasúti gurulóállományt veszem figyelembe.

Rendkívül fontos, hogy ez a tradicionális és korábban húzó ágazatnak számító iparág megmaradjon, és nemcsak magyar, hanem egész Közép-Európában is keresett árucikk legyen a későbbiekben is. Mi előbbre sorolnánk a prioritás bocsánat a stratégiai szempontok között az élet- és vagyonbiztonságot mind a közúti, mind a vasúti közlekedésben. Akkor is, hogyha igen komoly erőfeszítések történtek: elkerülő utak, autópályák építésével, kijelölt gyalogos-átkelőhelyek létesítésével, és a vasúti átjárók biztonságának a javításával a forgalombiztonsági területen. Nem engedhető meg még ha javulás is van , hogy Magyarországon egy kisebb vagy egy közepes falu lakossága pusztuljon el közúti és vasúti járműbalesetben. Nem engedhető meg, hogy közel százezer vagy annál is több állampolgár szenvedjen maradandó sérülést, és több tízmilliárdos nagyságrendű legyen az a kár, amely a közlekedés rendszabályait nem betartók miatt, illetve a nem megfelelő és szakaszosan eltérő viszonyokat hozó közúti és vasúti pályák állapotából következik be. Ez egy sziszifuszi munka, mégis az egyik legfontosabb és az európai közlekedési hálózatba való kapcsolódásunknak és a turizmusba való kapcsolódásunknak is záloga lehet e területen való még határozottabb előrejutás.

Miniszter úrral együtt részt vehettem az ezredik kilométer kerékpárhálózat megépítésénél, és egy olyan megyében, ahol a századik kilométer is megépült. Biztos vagyok benne, hogy a közlekedéspolitikai koncepcióban is kiemelten kell kezelni a környezetbarát és az egyéni teljesítményeket is jobban figyelembe vevő kerékpárhálózat fejlesztését.

Így nagyon fontosnak tartanám, ha a Duna menti kerékpárút, valamint a nagy üdülőközpontok és a főváros így a Balaton és Budapest, Velencei-tó és Budapest, de a Tisza-tó és Budapest kerékpárút-hálózatának a kialakítására is az önkormányzatokkal együtt fokozottabb ütemben kerülhetne sor.

Mi is kiemelt fontosságúnak tartjuk a vízi közlekedési hálózat fejlesztését. Ami itt megfogalmazódik, az évek óta egy fájó seb, egy égő seb a magyar közlekedéspolitikában, hiszen a Duna időszakos és nagyon rövid időszakú hajózhatósága az európai integrációnknak egyik veszélyeztetője is lehet, és itt több párt érdekes módon ismét és ismét a Duna hajózhatóságát összefüggésbe hozza a bős-nagymarosi vízerőműnek a megépítésével, illetve annak elmaradásával. Egy biztos, hogy a Duna hajózhatóvá tétele a magyar gazdaság számára rendkívül fontos, és az európai csatlakozásunk megítélésének egyik pontja lehet.

Kevés szó esik az előkészítő anyagban is, ebben az összefoglaló anyagban a csővezetékes szállításoknak a szükségességéről és a fontosságáról. Mi azt támogatjuk, hogy a csővezetékes szállítás kapjon nagyobb szerepet és az ország függősége, egyoldalú függősége oldódjon. Azt viszont nem tartanánk helyesnek, hogyha az ország területén más nemzetek, más hatalmak, más gazdasági és monopolhelyzetben lévő közösségek használhatnák ki ezt a nagy állami bevételt és nagy biztonságot adó szállítási formát. A magyar gazdaság, a magyar politika érett ahhoz, hogy ennek fontosságát felismerje.

Nem tartjuk elégségesnek azt, ami a repülés területén kialakult, bár tudjuk, hogy a kormány a mindenkori kormány jelentős erőfeszítéseket tett meg, hogy Ferihegy Közép-Európa és Európa egyik fontos légiforgalmi központja maradjon. Ennek a fejlődését, fejlesztését azonban még ebben a ciklusban tovább kell folytatni. Ugyanígy nagyon felemás helyzetet teremt az, hogy Európában egyedül Ferihegy reptere gyorsforgalmi vasúttal nem bekötött az ország fővárosába. Ezen is változtatni szükséges.

Nem részletkérdés, de nagyon fontos terület, amelyet mi kiemelten kezelünk, hogy az útépítő és útfenntartó szakma az átalakulást követően is veszélyes helyzetbe került, hiszen monopolhelyzetbe kerültek és külföldi többségi tőkés társaságok monopolhelyzetét jelzik a kőbányák. Ma már Magyarországon egy aszfalt, egy cég tulajdonába kerültek az aszfaltkeverő telepek, amelyeknek száma 40-ről 20-ra csökkenhet, és így miniszter úr elé rövidesen, illetve a beruházók elé rövidesen 60-80%os áremeléssel érkeznek majd a javaslatok amiatt, hogy nem figyeltünk eléggé sem a kőbányák, sem az aszfaltkeverő telepek tulajdoni viszonyainak az alakulására. Ezt a hibát nagyon nehéz lesz korrigálni.

Úgy gondoljuk, s ezzel szeretném zárni a gondolataimat, hogy a határozatformánál annak haszna érdekében határozottabb meghatározások szükségesek. Az Országgyűlés ne csak tudomásul vegye, hanem a modernizációs programjának egyik kulcskérdésének tartsa a közlekedéspolitika megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló határozatot, és törekedjen: az éves költségvetésben ezek az elvek határozottan részt is kapjanak. A fő irányokból eredő célok közül előbbre sorolandónak tartjuk bár tudom, hogy ez nem rangsort jelent, mégis a környezetvédelmi szempontokat és ezen belül is főleg az emberi életek és vagyontárgyak szempontjából fontos célok megfogalmazását előbbre kívánjuk sorolni és az idegenforgalmi, a turizmussal összefüggő célokat is javasoljuk, hogy miniszter úr vegye előrébb. A tranzitáramlatok, a fő tranzitáramlatok irányába teendő feladatok közül én úgy gondolom, és Fidesz-Magyar Polgári Párt osztja ezt a véleményemet , hogy kicsi és szegény ország vagyunk ahhoz, hogy a tranzit- és a helyi forgalomnak egy jelentős elszeparálása lehetséges legyen, ezért ennek az átmenő forgalomnak és a belső regionális fejlődést is segítő autópályáknak az összehangolása a helyi érdekekkel rendkívül fontos. A vasútvonalaknál szeretném kihangsúlyozni a biztonságot, és itt társadalmi összefogásra is szükség van. Ma van olyan megye, ahol egy évben, egy fél évben 1600-nál több közúti jelzőtáblát tulajdonítanak el, és visznek el színesfém-feldolgozókhoz, és nap mint nap látni azt, hogy vasutasok és az ott közlekedők biztonságát akadályozó kábellopások és rongálások történnek. Ez nem tartható.

(20.50)

Egyetértünk a logisztikai központoknak, és a kombinált fuvarozás hálózatának a kialakításával, amelyekben mi nemcsak a hatékonyságnövekedést, hanem jelentős környezeti, Ausztriához hasonlóan környezeti javulást is eredményesnek tarthatunk. A helyközi bocsánat a helyi és a belföldi személyszállítási közszolgáltatásoknál ismételten hadd hívjam fel miniszter úr figyelmét a privatizáció fontosságára, a helyi önkormányzatok bevonására.

A személygépkocsi-forgalommal, azok korlátozásával kapcsolatosan, továbbá az indokolt dunai és tiszai víziközlekedésnél mi határozottabban fogalmaznánk, programot kell kidolgozni, mind a korlátozásokra, mind pedig a g) pontban megfogalmazott dunai és tiszai víziközlekedésre. Ezek a megfogalmazások, ezek minden programban vissza-visszatérők, és nagyon kevés az az eredmény, amelyet fel tudunk mutatni. Határozottabb, a fejlesztés és a fenntartás arányát még határozottabban megfogalmazó fenntartható fejlesztést tűzzünk magunk elé, a vasúti és közúti közlekedés tarifájának az átgondolását, hogy ne csak írott malaszt legyen a vasúti közlekedés irányára való visszafordítása, mind a teherszállításnak, mind a személyforgalom bizonyos részének, és meg kell fontolni ismételten azt bár én közutas vagyok, hogy az Útalap vagy Közlekedési Alap dilemmáját miként lehetne feloldani. Ha azt akarjuk, hogy a vasút és közút és a többi közlekedési alágazat között is egy harmonikusabb viszony jöjjön létre, az Útalap érdekeit és előnyeit megtartva a Közlekedési Alap kidolgozására is javaslatot lehetne tenni, mert csak így lehet bevonni olyan forrásokat, amelyek ezt a nagyon gazdag és szinte megvalósíthatatlan programot meg tudják évtizedek vagy évek alatt egy közép- és egy hosszú távú tervben is valósítani. A Fidesz-Magyar Polgári Párt ha határozottabb javaslatokat kap a magyar közlekedéspolitikáról és megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról, és ha jobban összhangba kerül ez a sűrítmény a korábban benyújtott megalapozó tanulmányokkal, a közlekedéspolitika, ha jobban figyelembe veszi az élet- és környezetvédelem, természetvédelem igényeit, támogatni fogja ezeket a javaslatokat.

Köszönöm a figyelmet.