Isépy Tamás (KDNP)
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Az érdekeltek tudatába berögződött közhelynek minősül, hogy a gazdasági élet biztonságának elengedhetetlen feltétele a tulajdoni állapotok rendezettsége. A tulajdonok jelentős része ingatlanhoz kötődik, és ezért országos jelentősége is rendkívüli sőt kitérek rá, hogy miért halaszthatatlan ügy is a magyar ingatlan-nyilvántartás jelenlegi és jövőbeli állapota.
Most nem akarok a múltban kalandozni és beszélni az annak idején még bírósági hatáskörbe tartozott régió-telekkönyvről, és szubjektív emlékként csupán annyit, hogy ügyvédkezésem kezdő időszakában egy üggyel kapcsolatban egy 1920-as iratra volt szükségem, az minden további nélkül a felső polcok egyikéről akadálytalanul elő is került.
Egy ellenpélda: az 1980-as években egy 1961-es iratot kerestem, akkor a földhivatal már kb. 6-7-szer költözött. A régi iratokat egy falusi iskola pincéjében tárolták, és amikor az iratot meg akartam nézni, az iratok bokáig érő vízben álltak, és úgy várták sorsuk jobbra fordulását. Most kétségtelen, hogy a telekkönyv megöregedett. Eljárt felette az idő. A négyszögölről át kellett térni a négyzetméterre. Új hiteles felmérésekre és térképekre volt szükség. Meg is indult a gépezet, megszületett az ingatlan-nyilvántartásról szóló jogszabály. A törvényerejű rendelettel nem is volt baj, hiszen részletesen szabályozta az áttérés szerkesztési feltételeit. Kötelező egyeztetéseket írt elő. Fel kellett használni a kataszteri térképeket és a telekkönyvi betéteket. A baj alapvetően abban jelentkezett, hogy hiányoztak az áttérés zavartalanságához szükséges tárgyi és személyi előfeltételek. Sürgetett az idő, a feltételek hiánya nagyon sok szerkesztési hibát eredményezett. A szerkesztett adat sokszor eltért a valóságtól, és ha az érintett nem lépett fel időben, akkor a nyilvántartásban a téves adat szinte mozdíthatatlanul megrögződött.
Azután jött a rendszerváltás. A tulajdon felértékelődése és a forgalom iszonyatos megnövekedése. A földhivatalok agyonterhelt dolgozói nem vádolhatók azért, hogy a nyilvántartott földingatlanok száma az 1989-es 5,8 millióról már 1994-re 7,4 millióra, a lakásingatlanoké 0,3 millióról 1,3 millióra. A személyi földtulajdon aránya 7,5%-ról 75,5%-ra növekedett, hogy az ügyiratok száma megduplázódott, hogy felépült lakótelepek jelenleg az ingatlan-nyilvántartásban még szántóként szerepelnek, hogy rázúdult a földhivatalokra a kárpótlás, a privatizáció és egyre inkább tornyosult a nyomasztó hátralék. Csak egyetlen adat a sok közül. A Fővárosi Földhivatalhoz 1995-ben 200 374 csak ingatlan-nyilvántartási beadvány érkezett, és hiába intéztek el 254 568 darabot, a hátralék 317 743-ra növekedett.
Egy-egy tulajdonlapon jelenleg sokszor annyi az elintézetlen széljegy, mint "a pityke egy díszesebb dolmányon" és egy konkrét ingatlan vonatkozásában lassan nehéz felderíteni a konkrét tulajdonost. A felszólalás halaszthatatlanság indoka: most nyíltak meg igazán a tárgyi feltételek, és a tárgyi feltételek birtokában most folyik az adatok elektronikus gépi feldolgozása, és jóvátehetetlen kárt okozna, ha valóságtól eltérő, téves adatok, most már véglegesen rögzülnének és bebetonozódnának.
Tudom, hogy az ingatlan-nyilvántartás helyzetéről szóló felszólalás senkit sem hozott izgalomba. Nem is az volt a célja, csupán a figyelmet szerettem volna felhívni arra, hogy itt az utolsó alkalom, hogy az országnak egy jó, korszerű, időszerű és a valóságot tükröző ingatlan-nyilvántartása legyen, és ezért a kormányt terheli a felelősség. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)