Götzinger István (MSZP)
DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Meghatározott foglalkozási ágakban és munkakörökben a munka az emberi szervezet fokozott megterhelésével járt, és ez nagy valószínűséggel a munkaképesség átlagosnál korábbi csökkenéséhez vezet. Ennek részbeni kompenzálását jelenti a korkedvezmény intézménye, amely lehetővé teszi, hogy az ilyen munkakörökben dolgozók a korhatár előtt akár 5-7 évvel, a nők 48-50 évesen, a férfiak 5355 évesen nyugdíjba menjenek. Az ezredforduló utáni években várhatóan 62 év lesz az egységes korhatár, illetőleg a rugalmas korhatár korcentruma.
Véleményem szerint nem lenne helyes, ha a korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségek automatikusan az új korhatárhoz igazodnának. Ha egy szövőnőnek 5-6 évvel, egy bányásznak vagy kohásznak 2 évvel kellene az eddiginél tovább dolgoznia.
Szerintem ebből a szempontból olyan munkaköröket is vizsgálni kellene, amelyek jelenleg nem korkedvezményesek, de a korhatáremeléssel esetleg indokolt lenne a korkedvezmény alkalmazása.
Példának említeném a megszakítás nélkül üzemelő munkahelyen dolgozókat. A folyamatos, illetőleg folytonos műszakban végzett munka, az egyéb hátrányok mellett az emberi szervezet biológiai ritmusával ellentétes életritmus miatti korai elfáradással, munkaképesség-csökkenéssel jár. Várom szíves válaszát.