Pusztai Erzsébet (Néppárt-MDNP)
DR. PUSZTAI ERZSÉBET, az MDNP vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Én is idézetekkel kezdem, hiszen egy törvényjavaslat van a parlament előtt, egy olyan törvényjavaslat, amelyik a kórházi ellátórendszer radikális átalakítását célozza meg. Már itt van, a parlament tárgyalja, és eközben sorban érkeznek a legkülönbözőbb szakmai körökből a nagyon alapos, nagyon alapvető kifogások. Ez azt bizonyítja, hogy ezt a törvényjavaslatot nem egyeztették a szakmai körökkel, nem egyeztették a társadalommal.
(12.10)
Pedig minden egyes embert érinthet.
Orvosi kamara. A jelen intézkedéstervezetben a teendők sorrendjét megfordítják; azelőtt rombolnak le egy működő rendszert, mielőtt helyettesítéséről gondoskodnának. Előbb meg kell teremteni a megfelelő kapacitású háziorvosi, szakrendelői ellátást, házi betegápolást, ápolási kórházakat, és csak utána lehet az aktív ágyak számát drasztikusan csökkenteni. A konszenzus megteremtéséhez azonban meg kellene határozni a szakmai prioritásokat ez az orvostudományi egyetem.
A törvénytervezet elfogadása esetén félő, hogy romlani fog az egészségügy színvonala. Ennek elsődleges oka, hogy nem kezeli kiemelten az oktatás, továbbképzés és átképzés kérdését, nem biztosít látható és elégséges többletforrást, nemcsak egészségügyi, hanem az ezen belül megjelenő népjóléti feladatokra sem, valamint jelentős feladatot szán a háziorvosi és járóbeteg-ellátásnak anélkül, hogy annak szakmai, felszereltségi és érdekeltségi hátterét megteremtené.
Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. A területi intézményi kapacitás felesleges leépítésével egy ütemben tartson lépést a prevenció, a járóbetegellátás fejlesztése, valamint a krónikus rehabilitációs és ápolási, szociális ellátórendszer kiépítése. Ez a törvényi javaslat szakmai megalapozottság nélkül sérti a betegek érdekeit, és aránytalan mértékben sérti az egészségügyi dolgozók érdekeit, mert szakmai indok nélkül, csak pénzügyi megszorító intézkedést jelent.
Kardiológus társaság. Az egészségügyi törvény parlament elé terjesztett javaslatának ismertté vált részleteit a Magyar Kardiológusok Társaságának Közgyűlése a mai napon megtárgyalta, és azt nem tartja elfogadhatónak. Miniszter úr azt mondta itt, hogy most végre született egy olyan tudományos megoldás, amelyik nem a szakmai lobbyk érdekeit képviseli. Miniszter úr, attól, hogy valaki az egészségügyhöz ért, még nem biztos, hogy igaza van. Attól, hogy valaki tudja, hogy egy ilyen törvénynek mi lehet az eredménye, még nem biztos hogy lobbyérdeket képvisel, és attól, hogy valami tudományosnak látszik, még nem biztos, hogy az. Sőt, lehet rendkívül tudománytalan és a valóságtól elrugaszkodott gondolat.
Azt mondják, hogy ez az egészségügy modernizációs programja. Nagyon sokat halljuk ezt a szót. Közben, ha megnézzük a történések sorrendjét, akkor láthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat nem az egészségügy modernizációs programjának tekinthető, hanem a különféle ígéretek teljesítési kísérlete. Tavaly, amikor a társadalombiztosítás költségvetése elénk került és az év elején tárgyaltuk azt, már elmondtuk, hogy olyat ígért a kormány az egészségügyi dolgozóknak béremelés címén, amit nem tud teljesíteni, mert nincs benne a költségvetésben. Azóta ez most már be is bizonyosodott, de a kényszer már ott van: a kormány elígérte magát erre a pénzre, és most azért, hogy valahogy kiszorítsa az egészségügy költségvetését, kiszorítsa ebből a béremelésnek legalább egy részét, gyors ütemben keresztül akarja hajtani a parlamenten ezt a javaslatot, azt remélve, hogy talán az év végén ebből lesz valami megtakarítás, és a veszteségek, illetve a hiányok nem lesznek olyan nagyok, mint ami előre prognosztizálható.
Azt mondja miniszter úr, hogy nem kívánnak forrást kivonni az egészségügyből. Na, de ha nem emelik az egészségügy forrásait, akkor az infláció kivonja ezt a forrást, mint ahogy ez megtörtént az elmúlt időszakban is. Igen jelentős mértékben. A különbség csak az volt, hogy míg az előző kormány alatt növekedett az egészségügyre fordított kiadás, akkor azt hallgattuk a jelenlegi kormánypárti képviselőktől, hogy "igen ám, de ez reálértékben csökken", most meg azt hallgatjuk, hogy nem építettük le megfelelően azalatt az időszakban az egészségügyre fordított kiadásokat sem. De nem felel meg ez a törvényjavaslat a minisztérium által, saját maga által kitűzött céloknak sem. Az, hogy nem felel meg a választási ígéreteknek, már fölösleges is emlegetni, mert a többi sem felel meg. Az, hogy nem felel meg a kormányprogramnak, azt is fölösleges emlegetni, mert a többi sem felel meg. Az, hogy nem felel meg a Népjóléti Minisztériumban kiadott, a kormányprogramból adódó Egészségügyi feladatok című kormányhatározatnak, azt is fölösleges emlegetni, mert tavaly március óta semmi sem felel meg annak. Na de '95 őszén írt a Népjóléti Minisztérium egy ún. modernizációs programot. S mit olvashatunk ebben? "A nemzetközi tapasztalatok egybehangzóan bizonyítják, hogy az egészségügy átalakítása hosszú távú feladat, mely kizárólag a rendszerelemek együttes változtatásával oldható meg eredményesen."
Nos, kormánypárti képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat nem a rendszerelemek együttes változtatásáról szól, hanem a rendszerelemek egyik, bár rendkívül fontos és nagyjelentőségű részletéről. Szintén, a '95 novemberi anyagból idézek: "Az aktív kórházi ágyak csökkentésének feltétele a diagnosztikus és terápiás részlegek áteresztő képességének javítása, a járóbeteg-ellátás fejlesztése, és a krónikus ágyak számának növelése.
A kórház igénybevételi arányának csökkentése akkor lehetséges, ha a háziorvosi ellátás megerősödik, szakmai kompetenciája szélesedik és kialakul a széles körű szakorvosi konzultációs rendszer. Mindezt ki kell egészíteni a sürgősségi ellátás jól szervezett rendszerének, a mentés és betegszállítás biztonságának, valamint a mind nagyobb arányban jelentkező ápolási igények intézményesített megoldásának."
Tisztelt képviselőtársaim, ebből a felsorolásból egyetlen pont sem található a megoldottak között. Most mégis arról szól a történet, hogy csökkenteni kell a kórházi ágyak számát. Pedig azt írták, a kórház igénybevételi arányának csökkentése akkor lehetséges, ha mindazt a feltételt teljesítették. Nos, képviselőtársaim, egyetlen feltételt sem teljesítettek ehhez.
Azt mondja miniszter úr, hogy elnyújtva, tovább tartaná bizonytalanságban az egészségügyi személyzetet ez a reform. Ha elnyújtva, de megtervezetten történik egy reform, akkor az áttekinthető és nem tartja bizonytalanságban az egészségügyi személyzetet. De ha egy reformnak nevezett lépés esztelenül, a következményeket végig nem gondolva következik be, akkor nemcsak az egészségügyi személyzet, hanem közvetlenül a betegek állapota látja ennek kárát, és egy ország számára ez azért mégiscsak fontosabb, mint az egészségügy bizonytalanság érzete, ami szintén nem elhanyagolható.
A tudományos megoldásról néhány szót. Sokat beszéltek már erről a képletről. Én idézek a számítási háttéranyagból, nagyon érdekes és tanulságos. Mit jelent a képletben az X? Ez a legelső szám, amit itt már említettek, hogy 52, felolvasom, hogy mi van a törvényben, ez a legegyszerűbb. Az X konstans szám, amelynek '96-97-re javasolt értéke 52 ágy/10 ezer lakos. Ez azt jelenti, hogy minden terület ágyszámának meghatározásakor ez jelenti a kiindulási alapot. Azaz, a többi komponens ehhez adódik hozzá. Rendkívüli módon megmagyarázta nekünk, hogy ez miért pont 52. Annál is inkább, mert az előzetes anyagokban volt ez már 60 is, többféle variáció volt, miért 52? Csak. Azért, hogy ehhez tudjuk hozzáadni az összes többit. Na most, az összes többivel kapcsolatban: ugye, nagyon tudományos az egyenlet, és én valóban elfogadom, hogy azok a tényezők, amiket belefoglalnak ebbe az egyenletbe, kifejeznek valamit. Természetesen kifejeznek, hiszen a születéskor várható élettartam, a korösszetétel, a környezeti tényezők nyilván kifejeznek valamit, de hogy ez milyen összefüggésben van a valósággal, hiszen az sokkal több tényezős, milyen összefüggésben van az egészségügyi ellátóhálózat működési ütemével, ennek a lehetőségeivel, erre már kevesebb a magyarázat. Mert az egyenlet valóban kifejez valamit, én ezt el is fogadom. De hogy az valóban alkalmas-e arra, hogy ezen az alapon határozzunk meg kórházi ágyakat, az már elfogadhatatlan, véleményem szerint. Lehet, hogy tudományosnak látszik, de tudok én is néhány olyan egyenletet előállítani, ami tudományosnak látszik, ámde semmi nincs mögötte. Mert például, hol jelenik meg ebben az egyenletben az egyik legfontosabb alap, a kórházak laboratóriumi, műszeres infrastruktúrája. Az, hogy egy kórház hány beteget képes megforgatni adott esetben kisebb ágyszámon, az legelsősorban azon múlik, hogy milyen a röntgenkapacitása, milyen a laboratóriumi kapacitása, és természetesen milyen a szakembergárdája. Nos, ebben az egyenletben erről semmit nem hallunk. Az benne van az egyenletben, hogy csökkenteni kell, de hogy a csökkentett ágyon képes lesz-e az intézmény több beteget ellátni, az nincs benne az egyenletben.
(12.20)
De nincs benne ebben az egyenletben az sem, hogy vajon a környéken milyenek a közlekedési viszonyok, hogyan teszik lehetővé adott esetben a másik kórház igénybevételét, nem fog e az lényegesen többe kerülni majd a közlekedési költségekkel és a késlekedés által előállított komplikációkkal mind az, ha fenntartjuk az intézményt. De nem szerepel benne az sem, hogy milyen elérhetőségű, milyen felszereltségű a járóbeteg-szakellátás, hogy a járóbeteg-szakellátás mögött ott van e az ambulánsan elérhető röntgen, laboratórium, fizikoterápia és sorolhatom tovább. Nem szerepel az egyenletben, hogy a szociális ellátás lehetőségei milyenek, mert ez a magyar valóságban úgy szokott felvetődni, hogy az orvos ott áll a betegágy mellett, tudja, hogy a beteget haza lehetne küldeni, mert orvosi ellátásra nem szorul, igenám, de az illető egyedül él, ápolásra szorulna, de ápolási lehetőség nincs.
Mit tehet az orvos? Ott tartja az ágyon, vagy elküldi a mentővel haza, ellátás nélkül. Ki vállalja ezért a felelősséget? Ellátás nélkül, miniszter úr, mert nincs háziápolás kiépítve az országban. Azt állítja, hogy van, akkor, nem ismeri a magyar valóságot, de jelzem, a háziorvos ápolási pályázatot még nem is írta ki. Nincs megteremtve a háziorvosi ápolás finanszírozási feltételrendszere, már pedig ezek naponta összefüggenek az emberek állapotával. Naponta és azonnal, nem két hónap múlva, nem félév múlva, hanem a törvény hatálybalépése után szinte azonnal a kérdések fel fognak vetődni. Nem mérték fel, hogy milyen idő arányok találhatók egy ilyen átalakítási folyamatban nagyon szépeket lehet arról mondani, hogy majd a nővérek elhelyezkednek valahol máshol. Na ja, persze, munkahelyük van csak éppen másik városban. Más körülmények közé, hogyan fognak tudni két hónapon belül eljutni, hiszen ez a törvényjavaslat, kedves képviselőtársaim, október l-től akarja megszüntetni azoknak az intézményeknek vagy részlegeknek a finanszírozását, amelyek az egyeztetés következében megszűnnek, van erre idő? Szépeket lehet arról mondani, hogy az orvosokat majd átképezzük, meg elhelyezkednek a hiányszakmában, négy hónap alatt. Másik városban, a magyar körülmények között. Hogyan illesztették egymáshoz ennek az átalakítási folyamatnak az elemeit, mert senki nem azt vitatja, hogy végig kell csinálni egy átalakítást. De azt nem mondta senki, hogy ész nélkül kell ezt tenni. Ész nélkül és olyan döntések sorozatával, amelyek közvetlenül veszélyeztetik a betegeket. Hiszen mi lehet a következmény, és van egy konkrét példám: kedves képviselőtársaim, a Balassa János Kórházat átalakították. Ápolási otthon és azóta csődben van. Mert nem dolgozta ki senki, hogy milyen pénzügyi feltételei vannak, milyen átmeneti finanszírozási lehetőségei vannak, hogyan teremtik meg az elbocsátások után az ehhez szükséges fedezetet, mert nem gondolta végig senki, hogy milyen lépései vannak. Tavaly már megtörtént egyszer ez, kimondták hogy október 1-jétől három kórházat nem finanszíroznak. És három héttel előtte eszébe jutott mindenkinek, hogy jé, tényleg, abban a kórházban betegek fekszenek, akkor valamint csak csinálni kéne. Ja, akkor csináljunk átmeneti finanszírozását. Most megint ugyanezt látom, a törvény azt mondja, nagyon érdekes, nagyon tetszik. A finanszírozási szerződést az OEP, ahol az egyeztetés eredménye között a KÉP nem köt szerződést a fenntartóval '96. augusztus 15-ig felmondja 1996. október 1-jei hatállyal. Augusztus 15-től október 1-ig a felmondási idő alatt a szolgáltató a sürgősségi ellátást kivéve nem fogadhat új beteget. Szeptember 30-ig köteles gondoskodni az ellátott beteg áthelyezéséről, hova, miniszter úr? A beteg egy csomag? Akit beteszünk egy mentőbe, és átszállítjuk oda ahol éppen találunk egy helyet. Ez talán nem kellene jobban kicsit jobban meggondolni? És a járóbeteg-szakellátás fejlesztése, ami rendkívül fontos kérdés. Hiszen mindenki egyetért azzal, hogy a betegek jó részét, akik ma kórházban fekszenek járóbeteg szakellátásban el lehetne látni, ha lehetne megfelelő feltétele ennek. Nos nézzük meg ez előkészítettségét.
'95. őszén azt írja a Népjóléti Minisztérium anyaga, a fejlesztéstervezés egyik legnagyobb akadálya az, hogy az ellátásnak erről a formájáról ezért kevéssé megbízhatóak a rendelkezésre álló információk, így a kapacitások nagyságáról, minőségéről, a szükségletekhez való viszonyukról is csak fenntartásokkal kezelhető adataink vannak.
Képviselőtársaim, '95-ben fenntartásokkal kezelhető adatokkal vannak a járóbeteg-szakellátásról, megváltozott ez a helyzet miniszter úr. Most már mindent tudnak. Vagy ha nem, ha még mindig nem ismerik a megfelelő adatokat, akkor miből gondolják, hogy a meglévő járóbeteg-szakellátó hálózat képes lesz ellátni a kórházi ágyszám csökkentés eredményeként odaszoruló betegeket.
Még tovább a járóbeteg-szakellátás fejlesztéséről. A fenti célkitűzés, amit leírtak, hogy az esetek közel 80%-ban ambulaterem ellátást kapjanak a betegek. A fenti célkitűzést csak akkor valósítható meg, ha a háziorvosok képzettségének és szakmai kompetenciájának növelésén túl biztosított, a megfelelő szakmai összetételű és felszereltségű járóbeteg-szakellátási szint is, amely szervezett formában és a kölcsönös érdekeltség alapján működik együtt mind a háziorvosi hálózattal, mind a fekvőbeteg intézményekkel. Nos csak akkor valósítható meg, írta a Népjóléti Minisztérium, de ez a feltétel rendszer nem biztosított ma Magyarországon.
Sorozatosan önmaguknak is ellentmondó javaslatokat tesznek és ez is azt bizonyítja, hogy egyszerűen csak rövid távú pénzügyi érdek határozza meg azt, hogy ezt ilyen ütemben és ilyen gyorsasággal kell végrehajtani. Azt mondja miniszter úr, hogy nem elvenni kívánja az egészségügyi ellátást a betegektől, hanem az ő érdekükben történik. Az amit én itt elmondtam kormánypárti képviselő társaim és ellenzéki hozzászólók egyaránt, mind azt bizonyítja, hogy ez nem igaz, hogy a betegek érdekében van.
Egy ilyen gyorsütemű átgondolatlan és megfelelő feltételrendszerek nélküli átalakítás nem a betegek érdekét szolgálja, hanem inkább a betegek jelentős részét veszélyezteti. Miniszter úr, a fogászat átalakításánál is azt mondták, hogy a betegek érdekében van. Láthatjuk az eredményt.
Még valamit. Ide hozza a kormány a parlament elé ezt a törvényjavaslatot. No olyan szakmai részletkérdésekről akar parlamenti döntést hozni, amit a szakmai körökkel nem egyeztettek megfelelően a képviselők viszont nem kompetensek ebben a kérdésben, mert nem látnak mögé ezeknek a szakmai normáknak. Ez általában kormányrendeletben szokott megjelenni, de a kormány nem meri vállalni a felelősségét, ezért a parlamenti képviselőkkel akarja megszavaztatni. Mert akkor azt lehet mondani, hogy kérem, ezt nem a kormány csinálta, hanem az Országgyűlés. De azért az ellátási felelősség, tisztelt képviselőtársaim, végső soron mindig az orvosé. Azé az orvosé, aki ott áll a beteggel szemben. Ha nem megfelelő ellátást nyújt, és beperelik, börtönbe is ültethetik.
Kedves képviselőtársaim! Az egészségügyi ellátás feltételrendszerét átgondolatlanul, összehangolatlanul és esztelenül megváltoztatják, nem a parlamentet, nem a minisztériumot, hanem az orvost és a beteget teszik ki a rendkívül súlyos következményeknek Itt kezdődik a dolog, miniszter úr. Mert lehet az orvosokat lobbyérdekekkel vádolni, de az orvosok egyik lába mindig a börtönben van. A minisztereké nincs.
Köszönöm figyelmüket.