Gál Zoltán (MSZP)
DR. GÁL ZOLTÁN, az alkotmány-előkészítő bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr, Tisztelt Országgyűlés! Talán nem túlzás az előző kis közjáték ellenére is, ünnepinek, vagy történelminek mondani ezt a pillanatot, amikor a Magyar Országgyűlés megkezdi a köztársaság új alkotmányának szabályozási elveiről szóló javaslat vitáját. Megvannak ugyanis a reális feltételei annak, hogy megalkothatjuk az ország olyan első, teljes írott alkotmányát, amelyet szabad elhatározásunkból, külső kényszerek nélkül hozhatunk létre. Csak rajtunk múlik, hogy miként és mikor élünk ezzel a lehetőséggel. Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő szabályozási elvek három pillérre támaszkodnak. A magyar alkotmánytörténet értékeire, a modern európaiság közjogi hatásaira, és az új magyar parlamentarizmus bevált alkotmányos megoldásaira.
Magyarországnak évezredes fennállása alatt történeti alkotmánya volt. Az államalapítás után a keresztény elvek szerint építkező királyi hatalom szinte észrevétlenül nőtt át a hatalom alkotmányos gyakorlásába. A történeti alkotmány és intézményei, illetve eszmetörténeti alapja a Szent Korona-tan élő kormányzati rendszert teremtette és meghatározó szerepet játszottak az ország függetlenségének megőrzésében, vagy legalábbis a függetlenség gondolatának fenntartásában. Ugyanakkor hosszú évszázadokra szólóan jóval tovább, mint Európa szerencsésebb országaiban, intézményesítették a társadalom kettészakadását kiváltságosokra és alávetettekre.
Az alkotmánytörténetnek ez a szerves fejlődése azonban, amit a történeti alkotmány értelemszerűen és fogalmilag képvisel, megszakadt. Világnézettől és politikai meggyőződéstől függően vitatott, hogy ennek időpontja mikor következett be. Egy dolog azonban tény a történeti alkotmány útjáról csak letérni lehet, visszajutni oda nem. S a magyar történelmet ismerve azt hiszem, ez így jó.
Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi javaslat szervesen illeszkedik a magyar alkotmánytörténethez és alkotmányos gondolkodáshoz. Ha az egyes konkrét intézményekre gondolunk, akkor ugyan nehéz a különböző történelmi korszakokon átívelő kapcsolatokat meglelni. Mégis szembetűnő Magyarország történelmi és mostani ragaszkodása a mostani parlamentáris kormányformához. Történelmi hagyományainkon alapul az önkormányzatiság elve, a köztestületek megjelenítése, és az igazságszolgáltatás szervezete is, különösen ha kiépül a bíróságok negyedik szintje, és a különálló közigazgatási bíráskodás.
A magyar alkotmányosság és a politikai kultúra fontos eleme, hogy az ország mindig, a kereszténységtől a modern államiság XIX. századi megteremtésén át napjainkig, fogékonynak mutatkozott a korszakokat meghatározó eszmeáramlatok iránt. A mai magyar alkotmányozás is akkor kapcsolódik a magyar alkotmányosság történeti folyamatához, ha adaptálja a modern alkotmányosság elveit és értékeit.
Meg kell azonban mondani, hogy ez egy nagyon bonyolult művelet. Az alapjogokkal kapcsolatok értékek honosítása szinte csak szándék kérdése, ami a javaslat kidolgozóiból nem hiányzik.
A modern alkotmányosság és az ezt közvetítő alkotmányelmélet azonban az egyes intézmények, az állami szervek típusát, hatáskörét, egymáshoz való viszonyát érintő kérdésekben általában nem ad kizárólagos megoldásokat. Ugyanakkor a szóba jöhető minták vagy modellek között sem lehet tetszés szerint válogatni. Ebből a szempontból is érdemes figyelemmel lennünk, hogy a magyar alkotmányosság az európai, a kontinentális alkotmányosság történeti útját járta be, és máig őrzi ennek nyomait.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szabályozási koncepció harmadik pillére, hatályos alkotmányunk szabályrendszere és az ezen alapuló működési tapasztalatunk. Ismert, hogy a 80-as évek végén megkezdődtek egy modern, demokratikus jogállamot teremtő új alkotmány kodifikációs munkálatai. A politikai rendszerváltozást lehetővé tévő törvények jelentős részük a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon kialakult tartalommal megszülettek. Az új alkotmány megalkotásának azonban nem voltak meg a politikai feltételei. Olyan megállapodás jött létre, amely a korábbi alkotmány módosításával teremtette meg a jogi feltételeket a parlamentáris demokráciához, a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenethez, és ahhoz, hogy az 1990-es választások után összeülő parlament megalkothassa az új alaptörvényt.
Az előző ciklusban azonban a kormányzat erejét lekötötte az a hatalmas feladat, hogy a jogrendszer egészét hozzáigazítsa a megújult alkotmányhoz. Az újabb alaptörvény kidolgozása ezért a mostani Országgyűlésre vár. Ezt minden jelentős politikai erő fontosnak tartotta, amit mutat az is, hogy valamennyi parlamenti párt programjában szerepel az új alkotmány megalkotásának ígérete.
(9.20)
A kormányprogram visszatükrözte a kormányt alakító pártok alkotmányozási elképzeléseit, meghatározta az alkotmányozás szervezeti kereteit, tartalmi irányait és határidőt is megjelölt az új alkotmány elfogadására. A szervezeti és eljárási kérdésekben, valamint a határidő tekintetében az idő nem igazolta az elképzeléseket. Kétségtelen, hogy jelentős késésben vagyunk az eredeti elgondolásokhoz képest, s jogos az aggodalom, hogy az idő előrehaladtával kedvezőtlenül változnak az alkotmányozáshoz szükséges politikai feltételek. Erre már most is mutatkoznak jelek.
A késés felfogható persze politikai és szakmai nyereségnek is. Politikai nyereségnek azért, mert végül valamennyi parlamenti párt aktív résztvevőként csatlakozott a munkához. Hosszú és kemény tárgyalások vezettek el ahhoz a megállapodáshoz, amelyben kialakítottuk az alkotmány előkészítésének eljárási szabályait. Ezek a rendelkezések, amelyek a konszenzuson alapuló alkotmányozást célozzák meg, ismertek önök előtt. Ez az eljárási rend bevált, általában 5 vagy 6 igenlő szavazat nyomán formálódott az alkotmány-előkészítő bizottságban a koncepció tartalma. Ezekkel a szabályokkal ha a frakciók továbbra is konstruktív módon, felelősségteljesen vesznek részt a munkában , az új alkotmány politikai megalapozottsága igen erős lehet. Ez az egyik előfeltétele a stabil alkotmánynak. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy ez a döntési rend nem kedvez a radikálisan új megoldások kimunkálásának.
A szakmai nyereség pedig abban mutatkozik, hogy a jogásztársadalom megmozdult, alkotmány-koncepciók, cikkek, tanulmányok, szakvélemények sokasága bizonyította, hogy a szakma ideértve más tudományágak, mint például a politológia, szociológia és a közgazdaságtudomány képviselőit felkészült az alkotmányozásra. A tudomány kiemelkedő szerepét az előkészítő munkában azért kell hangsúlyozni, mert ennek révén nyílt lehetőség az alkotmányosság modern elveinek befogadására. A mai magyar alkotmányozás számára ugyanis meghatározó az a forrás, amit a modern alkotmányosság értékei kínálnak.
Az említett széles elméleti alapokon a kormányprogram végrehajtásaként az Igazságügyi Minisztérium elkészítette az új alkotmány koncepcióját, amely társadalmi vitán is megmérettetett, és amelyet a hazai és külföldi szakmai közvélemény kedvezően fogadott. Az alkotmány-előkészítő bizottság nemcsak a koncepcióra támaszkodott, hanem az ezt megalapozó tanulmányokra és a hozzá beérkezett szakvéleményekre is.
Tisztelt Országgyűlés! A parlamenti pártok egységesnek tűnő alkotmányozási szándéka mellett folyamatosan hallhatók olyan vélemények, amelyek megkérdőjelezik e vállalkozás szükségességét. A jogtudomány egyes jeles képviselői, parlamenten kívüli pártok és több társadalmi szervezet, de még fontos állami szervek vezetői részéről is elhangzik az az érvelés, hogy jelenlegi alkotmányunk megfelel a jogállami követelményeknek, ezért átfogó megújítása nem indokolt. A szükséges kisebb korrekciók menet közben elvégezhetők, az Alkotmánybíróság pedig határozataival pótolja az alkotmány hiányait. Ha valóban nincs alkotmányozási szükséghelyzet, ahogy ezt sokan állítják, mégis miért van szükség új alkotmányra? Úgy vélem, mindenek előtt azért, mert sok fontos kérdést alkotmányunk egyáltalán nem rendez. Ilyen például az állami költségvetés, az adórendszer szabályozása, hiányzik az emberi jogok tartalmának pontos kibontása, garanciarendszerének megfogalmazása. Szükséges az alkotmány stabilitásának intézményes megteremtése is.
Erősíteni kell ezenkívül az alkotmány normativitását. Minden alkotmány igényli a jogalkalmazók folyamatos értelmező tevékenységét, azonban a jogállamiság alapvető feltételét jelentő jogbiztonságot mégis az szolgálja a legjobban, ha az alkotmány pontos, félre nem érthető rendelkezéseket tartalmaz, a polgárok jogait, az állami szervezetek kötelezettségeit, teendőit illetően.
Minthogy az általánosnak tekinthető értékelés szerint hatályos alkotmányunk ugyan működő intézményeket teremtett, az is igaz azonban, hogy az egyes alkotmányos intézményekre vonatkozó szabályokat finomítani kell, növelni kell az alaptörvény egészének belső koherenciáját. Az elmúlt években politikai viták is gerjedtek, például egyes állami szervek hatáskörének nem egyértelmű alkotmányos szabályozásából. A javaslat számításba veszi azokat az egyéb okokat és körülményeket is, amelyek az új alkotmány kidolgozását és elfogadását indokolják. Ezek közül a nemzetközi összefüggéseket érdemes kiemelni. Elérhető közelségbe került az euro-atlanti integrációkhoz való csatlakozásunk és nyilvánvaló, hogy az alkotmánynak meg kell teremteni ehhez a kellő feltételeket.
A politikai és közjogi indítékokon túl amelyeknek a jelentőségét nem lehet alábecsülni , az új alkotmány kidolgozását és elfogadását a társadalomban és a gazdaságban végbement változások indokolják. Az új alkotmányra nemcsak az állami intézményi rendszer meghatározása hárul, hanem ezzel együtt az állam és a társadalom egymáshoz való viszonyának szabályozása is, márpedig ennek a szabályozásnak a tartalmát adó társadalmi és gazdasági viszonyok az utóbbi években jelentősen megváltoztak. A lassan lezáruló privatizációs folyamat következményeként például az állam a termelési eszközök kis részének marad a tulajdonosa. Elérkezett tehát az idő az állam és a társadalom egymáshoz való viszonyának újragondolására. Valójában tehát az új alkotmánynak az alapvető jogok biztosítása és az állami intézményi rendszer meghatározásán túl, legfontosabb feladata az állam és a társadalom kapcsolati rendszerének új alapokra való helyezése. Ez az elem talán még nem kapott elég hangsúlyt a koncepcióban, de remélem, a végleges alkotmányszöveg tükrözni fogja ezt.
Megemlítendő végül az is, hogy hatályos alkotmányunk ugyan tartalmában teljesen megújult, azonban formailag mégis csak az 1949. évi alkotmánynak a módosítása, és azt hiszem, hogy ezt a fajta folyamatosságot nem vállalhatjuk föl, vagy legalábbis nehezen tartható.
Tisztelt Országgyűlés! Az új alkotmányra tehát a jelenlegi alaptörvény tartalmi és szerkezeti hiányosságai miatt van szükség. A hiányosságokat pedig nem pótolhatja a jogalkotó helyett sem a jogértelmezés, sem a jogalkalmazói gyakorlat.
Tisztelt Országgyűlés! Hogyan felel meg tehát az alkotmány-koncepció a modern kor kihívásainak? Úgy gondolom, hogy az állam és a társadalom viszonyára vonatkozó részek megkísérelnek választ adni azokra a problémákra, amelyekről az előbb szóltam. Az általános rendelkezésekben megfogalmazott államcélok, az önkormányzatok és a köztestületek szabályozása mutatja ezt. Az érdekegyeztetés intézményének alkotmányos rangra emelése tovább gazdagítaná ezeket az elemeket. A közpénzügyeket önálló fejezetben, részletesen kívánjuk szabályozni. Ez az állam és a társadalom viszonyának fontos összetevője, hiszen így válik egyértelművé a polgárok közteherviselésének és a költségvetés funkcióinak összefüggése. Nagyobb hangsúlyt akarunk adni az új alkotmányban az alkotmányvédelemnek, amit önálló részben való elhelyezése is kifejez.
A tervezett szabályozás ily módon is erősíti az Alkotmánybíróság alkotmányvédő funkcióját. Sok egyéb fontos kérdésben mutat előrelépést az alkotmánykoncepció. Elfogadása esetén megváltozik az alkotmány szerkezete. Az emberi jogokról szóló rész az alkotmány elejére kerül, megelőzi az államszervezet szabályozását. Mindez kifejezi azt a szándékot, hogy az új alkotmány középpontjába az ember kerül. A koncepció előirányozza az emberi jogok tartalmának jelenleginél jóval részletesebb meghatározását, a jogok korlátozásának, felfüggesztésének egyértelmű szabályozását. Ezek a rendelkezések növelik az alkotmány normativitását, a bíróság, Alkotmánybíróság előtti közvetlen érvényesíthetőségét. Részletes javaslatot tartalmaz a koncepció már az európai egység követelményeire is előretekintve az állami szuverenitásról, a szuverenitás egyes elemei önkéntes korlátozásának elveiről. Nagy fontosságot tulajdonít továbbá a jogrendszer, a jogalkotás alkotmányos szabályainak. Ezért javasolja ezt a tárgykört a jelenlegihez képest részletesebb tartalommal önálló részben szabályozni.
(9.30)
Az új alkotmány a szabályozási elvek alapján az állampolgár, állam, társadalom viszonyrendszerében tartalmaz majd előremutató elemeket azáltal, hogy rögzíti az állam szerepvállalását a gazdaságban, a szociális, kulturális, egészségügyi intézményrendszer működtetésében és a közigazgatásban.
Tisztelt Országgyűlés! Az új alkotmány szabályozási elvei konszenzussal születtek meg, de nem vita nélkül. Sok kérdésben megütköztek a vélemények és a bizottság tagjai hosszú tárgyalásokon győzték meg egymást a maguk igazáról, amíg egy-egy tárgykörben kialakult a legalább öt párt által támogatott álláspont. Ezért is tartott az eddigi előkészítő munka a vártnál hosszabb ideig. Melyek voltak a legérdekesebb vitapontok?
Elsőképpen talán az állam szociális jellegének meghatározását, ezzel összefüggésben a gazdasági, szociális, kulturális jogok szabályozását említeném. Az alapjogok közül különös jelentősége van a tulajdonhoz való joghoz. A tulajdonjog és garanciái, illetve a hozzá kapcsolódó vállalkozás joga a személyi autonómia általános alapkőt jelentik az államhatalommal szemben. Másfelől a tulajdonhoz való jog és a hozzá kapcsolódó vállalkozás joga a civil szférában az állampolgárok egymáshoz való viszonyaként a piacgazdaság alapvető feltétele. A tulajdon azonban kötelez, a tulajdonnak társadalmi funkciói vannak. Ennek hátterében az a felismerés húzódik meg, hogy az állampolgár státusát a társadalomban bármennyire is jelentősek azok , nem csupán a klasszikus alapjogokra vonatkozó rendelkezések határozzák meg. Az emberek állampolgári létezése a szociális jogokkal válik teljessé. Ennek megfelelően az egyenjogúság mellé értékként lép elő az esélyek egyenlősége.
Ennek az összefüggésnek ma kettős aktualitása van. Az egyik szerint a közelmúltban végbement és részben még ma is tartó privatizáció következtében az állampolgárok nagy tömegei tulajdon nélkül maradtak. Ennek valamiféle ellensúlyozása nélkül állampolgárként való létezésük is hátrányt szenvedne.
A másik lényeges aktualitás. A szociális jogok érvényesülésének az állam mai teherbíróképessége határt szab. A kényszerítő szorítás ellenére az alkotmánynak hosszú távra szólóan kell meghatározni az állam és a polgár, az állam és a társadalom egymáshoz való viszonyát. Itt morális szempontok, például az, hogy a társadalom hogyan viszonyul a munkához, politikai meggondolások, hogy az alkotmány társadalmi feszültségeket indukál-e, vagy éppen ezek elkerülését, megoldását célozza éppúgy számításba jönnek, mint a történelmi tapasztalatok számbavétele. Nevezetesen, hogy az új alkotmány a magyar történeti alkotmánynak éppen azt az elemét viszie tovább, ami miatt a legkevésbé lehetünk büszkék, tehát, hogy a társadalom kettészakadása folytatódik-e, és az említett gondolatok körüli vitában úgy tűnik, egyelőre az az álláspont kerekedett felül, amely a gazdasági, szociális, kulturális jogok zömét nem alanyi jogként, hanem államcél jelleggel, állami kötelezettségvállalásként kívánta szabályozni. (Taps.)
Már korábban említettem, hogy megoszlottak a vélemények a társadalmi, gazdasági érdekegyeztetés alkotmányban való megjelenítése ügyében is. Nem jutott nyugvópontra a nemzetközi jog és a belső jog egymáshoz való viszonyát illetően az úgynevezett monista és duoista nézeteket vallók vitája. A többségi vélemény szerint a modern kor követelményeinek a monista megoldás felel meg, ez van inkább összhangban az Európai Unió jogi mechanizmusával is, de a döntési rendszer szabályai szerint a hatályos megoldás került a koncepcióba.
Az egy-, vagy kétkamarás Országgyűlés kérdésében nem volt sok vita. Éles véleménykülönbség mutatkozott viszont a köztársasági elnök megválasztásának módja tekintetében. Más, sok érv elhangzott amellett, hogy az államfő semleges funkciójához jobban illeszkedne a nép által való választás, ebben sem irányoz elő a jelenlegitől eltérő megoldást a koncepció.
Nem vezetett sikerre a bírói függetlenség intézményes keretét megteremtő országos igazságszolgáltatási tanács felállítására irányuló törekvés sem. Az ügyészség kormány alá rendelése ugyancsak vitakérdés maradt. Nem jött létre megállapodás az alkotmánybírák úgynevezett többcsatornás jelölését, illetve választását illetően sem.
A vitakérdések felsorolása is mutatja, hogy ezek zöme az államszervezetet érintette. A viták eredménye gyakran a hatályos megoldás továbbélése lesz.
Tisztelt Országgyűlés! Ma beszéltem arról, hogy az alkotmányozás egyik fontos követelménye az alkotmány stabilitásának megteremtése. Az alkotmány jelenlegihez hasonló könnyű módosíthatósága csábíthat a gyakori változtatásra. Ezért is először el kell végezni az alkotmány átszerkesztését, szövegének megújítását, és az így létrejövő új alaptörvényt indokolt stabilizálni. A jelenleginél nehezebben megváltoztatható alkotmányra van tehát szükség, de túlzottan nem merevíthető be, mert a közeljövőben még várható társadalmi változások iránt is nyitottnak kell lennie az alaptörvénynek. 1989-ben a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon kialakult az a jelmondat, hogy alkotmánybírósági védelemre érdemes alkotmányt kell teremteni. Akkor ez maradéktalanul sikerült. Most új jelszót kellene találni, készüljön stabilizálásra alkalmas alkotmány.
Úgy gondolom, hogy ehhez minden feltétel, a szakmai, a politikai és a társadalmi egyaránt adott. A politikai és szakmai feltételekről már ejtettem szót, a társadalmi feltételek megléte azonban részletesebb magyarázatot igényel. Látszólag a polgárok kevésbé érdeklődnek az alkotmányozás, a közjog problémái iránt, saját megélhetésükkel, munkájukkal, vagy munkanélküliségükkel, szociális, vagy anyagi problémáikkal vannak elfoglalva. Az eddig beérkezett vélemények és észrevételek alapján azonban megállapítható, hogy az emberek egyáltalán nem közömbösek az új alkotmány iránt. Több száz állampolgári levelet kaptunk és közel 100 szervezet, egyházak, kisebbségi és helyi önkormányzatok, a munkaadók és munkavállalók szervezetei, különféle egyéb érdekképviseleti szervek, kamarák, köztestületek, egyesületek, jogász szakmai szervezetek, parlamenten kívüli pártok nyilvánítottak véleményt.
Az állampolgári levelek között jó néhány 20-30 oldalas alapos szakmai elemzés is található. Sokan kívánnak jó erőt és sok sikert a képviselőknek ehhez a munkához, vallásos emberek Isten áldását kérik rájuk. Tessék elolvasni ezeket a leveleket! Akik írnak, mind komolyan veszik az alkotmányozás gondolatát. A levelekben sok bírálat olvasható az előkészítés módjáról, a koncepció tartalmáról és a sajtó érdektelenségéről is. De a jellemző vélemény az, hogy az alkotmányozó munkát folytatni kell. Ezeket a tapasztalatokat erősítik meg azok a fórumok, ahol a különböző szakmai érdekképviseleti, egyéb társadalmi szervezetek szervezésében lezajlott alkotmányozási vitákon a bizottság tagjai és szakértői is részt vettek. Itt kell kitérnem azokra a felvetésekre, és ilyenek elvétve a hozzánk érkezett levelekben is találhatók, amelyek szerint az alkotmányozás nem szűkíthető le a parlamenti pártokra, a társadalomnak, annak szervezeteinek közvetlenül kell részt venniük a kidolgozó munkában. Sok szervezet egyenesen úgy véli, hogy egyedül képviseli hitelesen a társadalom véleményét ebben az ügyben. Ezeket a kinyilatkoztatásokat azonban, akár politikai indítékból fakadnak, akár valóban kizárólag szakmai álláspontot tükröznek, nem hiszen, hogy a társadalom egészének véleményével lehetne azonosítani. A polgárok sok-sok levele arról győzhet meg mindenkit, hogy a korábban felsorolt legfontosabb vitakérdésekben a társadalmi vélemény is és ez természetes, csakúgy, mint a politikusok és szakértők álláspontja erősen megoszlik. A társadalmi véleményeknek mindenképpen a parlamentáris demokrácia elvének megfelelően, a pártokon keresztül kell hasznosulnia a döntéshozatali folyamatban, és a vitás ügyekben az Országgyűlésnek kell szakmailag megalapozott politikai döntéseket hoznia.
Tisztelt Országgyűlés! Hat parlamenti párt 1995. május 4-én állapodott meg az új alkotmány előkészítéséről. Az elfogadott dokumentumban kifejezésre juttatták közös elkötelezettségüket abban, hogy az új alkotmányt a szükséges egyetértés kialakításához és a gondos jogalkotói munkához kívánatos idő biztosítása mellett mielőbb meg kívánják alkotni. Úgy gondolom e kettős követelmény: a gondos szakmai munka és a mielőbbi elfogadás feltételei megvannak. E követelmények akkor teljesülhetnek, ha az Országgyűlés a benyújtott szabályozási elveket most megtárgyalja és elfogadja. Ezt követően folytatódhat a további szakmai kodifikációs munka. Az állampolgárok és szervezeteik bizalmát azonban meg kell szolgálnunk.
(9.40)
Az új alkotmánynak nemcsak a feladata, hogy tartalmában és szerkezetében, szakmai értelemben jobb legyen, mint a jelenlegi. Az új alkotmánynak nagyobb jogbiztonságot kell teremteni a polgárok számára, nem nyújthat összességében kevesebb jogot a hatályos alaptörvénynél.
Tisztelt Ház! A modern, életképes alkotmányokra az jellemző, hogy egyszerre képesek több, egymásnak gyakran ellentmondó értékeket magukba foglalni. A tulajdon védelme és szociális indítékú korlátozása, a piacgazdaság követelményei és a szociális jogok, a lelkiismereti és vallásszabadság, és az állam és az egyházak szétválasztása, illetve az egyházak állami támogatása csak példaként említve ezeket az elemeket egyszerre és egyaránt megférnek a mai alkotmányokban. Ennek az a magyarázata, hogy az egységesülő Európában együtt vannak jelen nemzeti és keresztény, liberális és szociális, szocialista értékek. Ezek az eszmék, gondolatok hatnak egymásra, és új minőségben olvadnak össze. Magyarország új alaptörvényének is ezt a termékeny sokféleséget kell kifejeznie, hiszen az évezredes tapasztalatok szerint is csak egyetlen alapelv és értékrend szerint építkező államok törékenyek, hanyatlanak és felbomlanak.
Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányozás minden nemzet életében kivételes történelmi jelentőségű esemény és kivételes felelősséget is ró az alkotmányozókra. Bár a nagy történelmi sorsfordulók vagy kiemelkedő személyiségek általában irányt szabnak az új alkotmánynak, a modern alkotmányos eszmék azonban akkor válnak az ország alaptörvényévé, ha a nép, az állampolgárok elfogadják, magukénak vallják, ha azt a társadalom hitelesíti. Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Országgyűlés képes ilyen alaptörvényt létrehozni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)