Hack Péter (SZDSZ)

1996. május 21.

DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország 1100 éves történelmében most először tárgyalja demokratikusan megválasztott népképviseleti Országgyűlés a magyar alkotmányt.Vitathatatlanul történelmi pillanatoknak lehetünk a részesei. Nemcsak a múlt távlatában történelmi azonban ez a pillanat megítélésünk szerint , hanem történelmi abból a szempontból is, hogy egy történelmi lehetőség nyílik meg az 1994-ben megválasztott törvényhozás számára. Lehetőség arra, hogy lezárja azt a rendszerváltó közjogi folyamatot, hangsúlyozottan közjogi részét ennek a folyamatnak, amely 1989-ben a háromoldalú tárgyalásokkal, a nemzetközi szakirodalomban is alkotmányos forradalomnak nevezett reformfolyamattal megindult.

Ezért a szabaddemokraták képviselőcsoportja nevében, a magunk részéről fontosnak tartjuk, hogy ezzel a lehetőséggel ami most megnyílt előttünk éljünk. Úgy ítéljük meg, hogy ez a lehetőség nem biztos, hogy még egyszer visszatér ebben az évezredben, és nem biztos, hogy a következő évtizedekben nyílik hasonló jó lehetőség.

Akik arra számítanak, hogy esetleg a következő országgyűlési ciklusban jobb, számukra elfogadhatóbb alkotmány születhet, azoknak választ kell adni arra a kérdésre, hogyha most nem tud a magyar választók bizalmából itt ülő politikai pártok összessége megegyezni és egy nagyon széles, a történelemben az eljárásmód következtében előírtan ritka, széles konszenzust megkövetelő eljárás sikertelen marad, akkor meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy miért számítanak arra, hogy a jövőben ez a konszenzus ami most nem jön létre megszülethet. Miért számítanak arra, hogy 1998 vagy 2002 után jobb lehetőség nyílik a lehetőségre.

Mi úgy hisszük, hogy valóban nincs alkotmányozási szükséghelyzet. De egy politikai elit teljesítményét nemcsak az méri, hogy felismeri-e a szükséghelyzeteket, és ha igen, a szükséghelyzetnek megfelelően tud-e döntéseket hozni, hanem az is méri és azt hiszem a történelem előtt a mostani politikai elitnek majd erről is számot kell adnia, hogy hogyan él azokkal lehetőségekkel, amik megnyílnak a számukra.

Úgy érzem, hogy ki kellene használnunk ezt az alkalmat. Ki kellene használni az alkalmat nemcsak a jövő perspektívájából, hanem a jelen perspektívájából is.

Ez a mostani alkotmányozó folyamat lehetőséget nyújt számunkra, akik az Országgyűlés patkójának különböző oldalain ülünk, hogy egy rövid időre félretegyük azokat a nagyon éles vitákat amik bennünket kétségtelenül megosztanak , és olyan témákról, olyan ügyekről beszéljünk, amelyek hitem és reményem szerint valamennyiünket összekötnek. Hiszen az alkotmánynak azok az értékei, amik megjelennek a most tárgyalt előterjesztésben, olyan értékek, amely értékekben 1989-1990 óta reményeink szerint valamennyien egyetértettünk. Hiszen eddig a Magyar Parlamentben nem kérdőjelezte meg senki az alkotmányos forradalom vívmányait és nem kérdőjelezte meg senki azt a közjogi struktúrát, azt a közjogi berendezkedést, amelyet az elmúlt 65 esztendőben mai mandátum-arányainktól függetlenül valamennyien közösen létrehoztunk.

Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy megítélésünk szerint tévednek azok, akik úgy érzik, hogy az alkotmányt azért kellene hátráltatni, mert ez a mostani kormánykoalíciónak egy sikert eredményezne.

Az alkotmány elfogadása nem a koalíciónak, nem a kormánynak jelentene sikert, hanem a fiatal, megújuló magyar demokrácia valamennyi szereplője számára, valamennyi politikai párt számára és a politikán kívül, a demokráciáért aggódók számára jelenthetne sikert.

Itt kel felhívnom arra a figyelmet, hogy azok, akik a mostani vitákat követik, sokszor szem elől tévesztik, hogy a viták nem kormánypártok és ellenzéki pártok között zajlanak, de nem is a pártok és a párton kívüli társadalom között zajlik.

Akik elolvasták azt a több száz állampolgári levelet, illetve szakmai észrevételt, amire Gál Zoltán elnök úr is és a miniszter úr is hivatkozott. Azok jól láthatják, hogy a sajtó híradásaiból hamis kép ábrázolódik ki. Az a hamis kép, hogy a politikai pártok egymással összefogva, a társadalom ellenében kívánnak alkotmányozni. Teljesen nyilvánvalóvá válik ezekből az észrevételekből, hogy azok a vitatémák, amiket itt az előttem felszólalók már említettek és amelyekre én is szeretnék majd utalni , azok a vitatémák kivétel nélkül mind ugyanúgy megosztják a jogi szakma, a jogtudomány képviselőit, mint ahogy megosztanak bennünket is pártokon belül is, azonos párton belül is, vagy a patkó különböző oldalán is. Ugyanúgy megosztják ezek a témák a különböző társadalmi szervezeteket, szakmai fórumokat, szakszervezeteket, érdekképviseleti szervezeteket.

Az elmúlt napokban az alkotmány-előkészítő bizottság titkársága amely titkárság az elmúlt időkben valóban hősies munkát végzett mind az előkészítés munkájában, mind most a beérkezett szakmai anyagok feldolgozásában , elkészített egy összeállítást, amely egymás mellé rakta a szakmai véleményeket. Mindenki számára élvezetes olvasmány, hiszen ugyanolyan hévvel dicsér egy megoldást, egy szakmai véleményt, mint amilyen hévvel szidja azt a megoldást egy másik szakmai vélemény. Az egyik szakszervezet a javaslat legjobb pontjának tartja azt a pontot, amit a másik szakszervezet a legrosszabb pontnak tart. Tehát a vélemények, a nézetek nem politikai elit és társadalom között oszlanak meg, nem pártok és társadalom, nem pártok és a társadalmat képviselő szervezetek között oszlanak meg, hanem ezek a vélemények a szakma, a tudomány és az érdekképviseletek és ezek között politikai pártok és azok képviselői között különböző, jó lelkiismerettel vállalt meggyőződések közötti véleményütközések.

Ezekről a vitákról azért jó vitatkozni, azért jó beszélni most, és azért jó élni a lehetőséggel, hogy hat év után először tárgyalunk két olvasatban törvényt, mert talán ez az esztendő, és ennek az esztendőnek az első fele is, amikor az első olvasatban tárgyaljuk az alkotmány elveit, világossá fogja tenni a mi számunkra, és az alkotmány megalkotásában közvetlenül nem résztvevők számára is, és világossá teszi az alkotmány megszületését figyelemmel kísérők számára is, hogy minden fél számára, minden fél oldalán, szakmailag, politikailag és lelkiismeretileg is őszintén, jól vállalható argumentumok jelennek meg az egyes álláspontok mellett, és nem kell a másikban sanda szándékokat feltételezni.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mi azért támogatjuk a mostani javaslat megvitatását és elfogadását, mert úgy ítéljük meg, hogy az a konzervatív alkotmányozási folyamat, amelybe belekezdtünk az elmúlt esztendőkben, eljutott egy olyan pontig, ahol bizonyos kérdések továbbvitatása már nem visz előre bennünket.

(10.20)

A szabaddemokraták nem az alkotmány-előkészítő politikai megállapodás elmúlt évi elfogadásától dotálják a mostani vitát, még csak nem is nyilvánvalóan a javaslat benyújtásától, nem is a kormányprogram megszületésétől, hanem, mint ahogyan a korábbiakban említettem, és erre hivatkozott Gál Zoltán is és Vastagh Pál is, ezek a viták 1989-90 óta folyamatosan zajlanak.

Több száz szakmai és politikai fórum vitatta meg mindazokat a kérdéseket, amikről mi vitatkozunk. Több száz szakmai tanulmány készült el, cikkek, könyvek, publikációk sokasága mutatja ennek a vitának a sarokpontjait. Ezek a viták döntésre érettek. Abban az esetben, ha nem születnek meg a döntések, akkor az a bizonytalan állapot, ami ma is fennáll társadalmi életünk számos területén, kifejezetten károkat okoz. Károkat okoz azokban a kérdésekben, amire a miniszter úr hivatkozott felszólalásában. Károkat okoz az igazságszolgáltatás reformjának kérdésében. Hiszen azok a súlyos vitatémák, amik az igazságszolgáltatás reformját illetik, legyen szó az országos igazságszolgáltatási tanácsról vagy a négyszintű bíróságok rendszeréről, ezek a vitatémák az állampolgárok hétköznapi életét napi szinten befolyásoló kérdések körül zajlanak, és amíg ezekben a kérdésekben nem születik döntés, addig a bizonytalanság állapota és addig az igazságszolgáltatással kapcsolatos kritikák sokasága fog megfogalmazódni.

Vitatémát jelent az önkormányzatiság milyensége, ezekben az ügyekben a bizonytalanság fenntartása a következő években súlyos károkat eredményezhet.

Vitát jelent a gazdasági alkotmányosság, illetőleg a közpénzügyek alkotmányos szabályozásának elmaradása. Rendkívüli mértékben szegényedne a magyar közjog következő néhány esztendeje, ha nem ragadnánk meg az alkalmat, és nem szabályoznánk a közpénzügyeket az alkotmányban, amiről tudni kell, hogy ma a közpénzügyekről semmi nincs a magyar alkotmányban.

Ezért úgy látjuk, hogy a lehetőség elszalasztása kifejezetten károkat okozhat a magyar demokrácia jövője szempontjából. Károkat okozhat az elmondottakon túl azért is, mert bizonyos viták nyitva hagyása mindig apropót ad olyan politikai törekvések megjelenésére és megerősödésére, amely politikai törekvések azt hiszem, valamennyiünk ebben egyetértünk nem a demokrácia megszilárdítását célozzák, és amely politikai törekvések megítélésünk szerint legerőteljesebben a parlamenten kívüli pártok egyes köreiben jelennek meg.

Tisztelt Ház! A szabaddemokraták véleményét nyilvánvalóan nem lehet fél órában minden részletére kiterjedően összefoglalni. Képviselőtársaim az egyes fejezetekhez részletesen is hozzá fognak szólni. Én a beszédemben a javaslat tartalmát illetően három pontról kívánok beszélni. Először szólni fogok arról, hogy miket tartunk az alkotmány vívmányainak, mik azok az elemek, amiket mi úgy ítélünk meg, hogy jelentős előrelépést jelentenek a hatályos alkotmányhoz képest. Ezt követően szólni kívánok arról, hogy melyek azok a pontok, amelyeknek a javítását, korrekcióját támogatjuk az elkövetkezendő vitákban. Végül szólni szeretnék néhány olyan témáról, amelyekben a szabad demokraták az elmúlt években is karakteres álláspontot foglaltak el, és amelyek előreláthatóan az elkövetkezendő hetek legnagyobb vitáját fogják kiváltani.

Úgy ítéljük meg, hogy a mostani szöveg, amit az Országgyűlés vitat és amit a közvélemény megismerhetett, érdemben, összességében a mai hatályos szöveghez képest semmilyen alapvető jogot, állampolgári jogosítványt nem csorbít, tehát semmilyen tekintetben ez alól egy kivételre majd utalni fogok érdemében nem jelent visszalépést a mostani alkotmányos berendezkedéshez. Ezt egyébként garantálta az eljárási mód is, amelyben tárgyaltunk, és úgy ítélem meg, hogy ez az eljárási mód beváltotta a hozzáfűzött reményeket, valóban nem került veszélybe egyetlen olyan vívmány sem, amelyet 1989-ben vagy '90-ben az alkotmánymódosítások során elértünk.

Ugyanakkor számos vonatkozásban erre már történt utalás előrelépést, kifejezetten progresszív fordulatot jelent a hatályos alkotmányozáshoz képest. A magunk részéről három elemet szeretnénk kiemelni a teljesség igénye nélkül. Elsőként azt, hogy az emberi jogi fejezet az alkotmány jelenlegi utolsó fejezete, az alkotmány elejére került. Ez a lépés önmagán túlmutató, szimbolikus lépés, hiszen valóban kifejezi azt, hogy nem a polgárok vannak az államért, nem az államnak vannak polgárai, hanem a polgároknak van állama, a polgároktól indul, az egyéntől, az állam polgárától indul a közjogi berendezkedés, és a polgárra vonatkozó, az egyén számára jogokat garantáló fejezetet szintén szimbolikus jelentőségű, a jogról szóló fejezet követi, és csak ezt követően szabályozza az állami szervek rendszerét.

Úgy érezzük, hogy ez a lépés, önmagában is szimbolizálja a rendszerváltás tartalmát, azt a fordulatot, amelyet a rendszerváltás, a magyar közgondolkodásban eredményezhetett, és ennek a lépésnek reményeink szerint az elfogadandó alkotmányt követő alkotmánybírósági ítéletekben is megjelenő konkrét, érdemi tartalma lesz. De nemcsak az alkotmánybírósági védelmet teremti meg és erősíti meg bizonyos értelemben a mostani tervezet, hanem egy olyan védelmet is, amely a hatályos alkotmány értelmében csak rendkívül korlátozottan érvényesül, ez pedig az alapvető jogoknak a bírósági kikényszeríthetősége.

Megítélésünk szerint ez is egy lényeges, új elem, progresszív új elem a magyar alkotmányban. Hiszen azt jelenti majd, hogy az alapjogok megsértése esetén nemcsak akkor fordulhat valaki jogvédelemhez, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogi norma korlátozza az alkotmányos jogait, hanem akkor is bírósághoz fordulhat, hogyha úgy ítéli meg, hogy egy egyedi hatósági döntés korlátozza vagy sérti polgári jogait. Ez szerintünk történelmi értékű fordulat lehet az új alkotmányban. Progresszív elem, jelentős előrelépés mint ahogy már említettem a közpénzügyeknek az alkotmányban való megjelenése, és itt hangsúlyozottan, örömmel fogadjuk a fejezet címét is nem állampénzügyekről szól ez a fejezet, hanem címében is arra utal, hogy közpénzügyek, a közösség pénzügyei azok, amelyekről itt rendelkezések jelennek meg. Ebben a fejezetben kifejezésre jut az a gondolkodásbeli változás, amely szintén a rendszerváltozáshoz kötődik, nevezetesen, hogy nem az államnak van pénze, hanem a közösségnek, és ezzel a pénzzel az állam csak sáfárkodik, és nem az állam az, amely ad a polgároknak a sajátjából, hanem az adófizetők pénzéből tud adni az állam egyes állampolgároknak, egyes állampolgári csoportoknak, ezért az érvelésekben, a gondolkodásban, amikor egyes csoportok támogatását kéri valaki, akkor tisztában kell lenni, hogy ezt más csoportok, a társadalom más rétegeinek költségére tesszük, hiszen a pénz, amit adunk, a közé, és nem az államé.

(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Progresszív, pontos elem a közpénzügyek fejezetén belül a kiszámítható adórendszer alkotmányos elvének megjelenése. Ez a törvényhozó számára rendkívül súlyos, ma csak áttételesen létező kötelezettséget állapít meg, hogy az adórendszer reformjának alkotmányos korrekcióit csak a kiszámíthatóság keretei között a hosszú távú tervezhetőség keretei között lehet megtenni. Ez a mindenkori kormányzatok számára, a mindenkori kormánytöbbségek számára egy rendkívül erős és korlátozó tényező.

A hatályos alkotmányhoz képest előrelépés mint ahogy már történt erre utalás az igazságszolgáltatási fejezet, az 1989-90-es szintén történelmi jelentőségű alkotmánynovellák, alkotmánymódosító csomagok bizonyos értelemben mostohán bántak az igazságszolgáltatási fejezettel, a hatályos alkotmány legszegényebb, legkevésbé kiérlelt és legkevésbé szilárd talajon álló része az igazságszolgáltatási fejezet. Az a szöveg, amit most az elvek tartalmaznak, nem hibátlan, erre a következő pontban szeretnék utalni, de lényeges előrelépést jelent a mai szabályozáshoz képest.

(10.30)

Természetesen ezek csak a főbb pontok. A részletekben is számos progresszív elemet tartalmaz a javaslat az emberi jogi fejezet katalógusának cizelláltságára és részletezettségére a miniszter úr is utalt, és utalhatnék számos más elemre is, de az idő hiányában inkább azokról kívánok a következő pontban szólni, ahol mi a továbbfejlesztés lehetőségeit fontosnak tartjuk, ahol jobbítani látjuk a beérkezett szakmai és állampolgári észrevételek nyomán a szöveget.

A szöveg sorrendjében és talán nem a fontossági sorrendben haladok, amikor megemlítem, hogy a magam részéről megfontolandónak tartom azt az állampolgári észrevételt, amely kritizálja a szövegnek azt az elemét, hogy az ország nevét Magyar Köztársaságként jeleníti meg a szöveg. A javaslat úgy szól, hogy az alkotmány ne Magyar Köztársaságként nevezze meg az országot, hanem Magyarországként. A köztársaság egy államforma, amelynek az ország nevében nem feltétlenül kell megjelenni. Azt hiszem, ez kicsi elem, de talán nem jelentéktelen elem, ahol érdemes gondolkodni a változtatáson.

Egyetértek miniszter úrral és a kormány észrevételében megjelenő kritikával, ami a népszavazás rendelkezéseit illeti. Valóban érdemes végiggondolni azt, hogy a közvetlen demokrácia eszközének a tervezettnél erőteljesebb lehetőségeket kellene biztosítani.

Egyetértek azzal is, hogy az emberi jogok katalógusa, illetőleg az a szöveg, ami megjelent, bizonyos értelemben félreértésekre adhat okot. Itt azonban meg kell jegyeznem a kellő tisztelettel, hogy az Igazságügyi Minisztérium tervezete, amely ugye a tavalyi évben megjelent, sem hogy mondjam teljesen aggálymentes ebben a tekintetben, az állampolgári jogok és kötelezettségeknek a listáját tartalmazza, anélkül, hogy megjelenítené, hogy melyek az állampolgárok alapvető jogai és melyek azok, amelyek állami kötelezettségként jelennek meg.

Egyetértek abban azonban, hogy a következő hetekben meg kell próbálni pontosítani a szociális jogoknak azon elemeit, amelyek alapvető kikényszeríthető jogként megjelenhetnek az alkotmányban, és meg kell jelölni azokat a pontokat, ahol ezek a szociális jogok alapjogi védelmet kaphatnak, tehát a közvetlen bírósághoz fordulás lehetőségét meg kell teremteni.

A közpénzügyek fejezetét, amit pozitív elemként említettem, két vonatkozásban továbbfejlesztendőnek tartjuk. Az egyik, hogy a közpénzügyekért való kormányzati felelősségnek az intézményét határozottabban kellene megjeleníteni a szövegben, így elképzelhetőnek tartjuk azt, hogy az az elv, amire utaltam, hogy az állam csak sáfárkodik a közösség pénzével, határozottabb felelősségi szabályok formájában jelenjen meg a szövegben.

Indokolt és kívánatos a szakértői véleményekben is megjelenő követelmény, hogy a közpénzügyeken túl a gazdasági alkotmányosság elemei is jelenjenek meg a szövegben, különösen Sárközi Tamás professzor úr szakmai véleménye foglalkozik ezzel a ponttal, erőteljes hangsúlyokkal.

Egyetértünk azzal, hogy tovább kell fejleszteni az igazságszolgáltatási fejezetet. A szabaddemokraták 1992 óta szorgalmazzák az országos igazságszolgáltatási tanács felállítását mint közjogi garanciát az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítására, és kívánatosnak tartjuk azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság, illetőleg az Országos Bírói Tanács, valamint az igazságszolgáltatásban dolgozók szakmai szervezetei által beérkezett véleményekben megjelenő négyszintű igazságszolgáltatás, négyszintű bírói fórumrendszer megjelenjen az új alkotmányban, ebben a szakmai konszenzus szinte teljesnek mondható. A vita részletesebb szakaszában erről a jövőben majd szólunk.

Indokoltnak tartjuk, hogy az ügyészség mint a kormányzat igazságszolgáltatási hatalomra gyakorolt befolyása megjelenjen, tehát az ügyészség kormány alá rendelése megfelelő közjogi garanciák megteremtésével ahogy ezt a korábbiakban is állítottuk indokolt. 1990 óta az SZDSZ amellett van, hogy a kormány alá kerüljön. Ennek korábbi módosításoknál is azt a feltételt szabtuk, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács is jelenjen meg az alkotmányban.

Indokoltnak tartjuk az igazságszolgáltatás vonatkozásában azt a kritikát, hogy a fejezet címe ne bírósági szervezet legyen, hanem vagy bírói hatalom vagy igazságszolgáltatási hatalom. Ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a törvényhozás egy olyan hatalmi ágat erősít meg az alkotmányon keresztül, amely mind a törvényhozástól, mind a kormányzattól független. A viták során természetesen ezen túlmenően is nyitottak vagyunk a beérkezett észrevételek, illetőleg más pártok észrevételeinek megfontolására.

Nem tartjuk azonban elfogadhatónak azokat a törekvéseket, amelyek a parlamenten kívülről érkeznek a népképviseleti elv megkérdőjelezésére, illetőleg az Országgyűlés, illetőleg a népképviselet politikai felelősségének fellazítására. Ebben a tekintetben kétirányú folyamatoknak lehetünk tanúi nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában. A folyamat egyik iránya, hogy növekszik az állampolgároknak, a polgároknak az elvárása a törvényhozásokkal szemben. Egyre több mindenben várják a törvényhozástól a megoldást, egyre több kérdésben hangzik fel a kiáltás egy visszásság láttán, hogy új törvény kell, a törvényhozók oldják meg törvényi úton ezt a problémát.

Ugyanakkor elindult egy másik folyamat is, amely egyfelől a törvényhozás jogait a nemzetközi szervezetekhez csatlakozással eltávolítja a törvényhozástól. Mi magunk is számos esetben hoztunk törvényt az elmúlt esztendőkben, ahol a döntési szabadságunknak önként korlátot szabtunk az európai normák elfogadása által. De tisztában kell lenni azzal, hogy az európai normák, az integráció azzal az árral jár, hogy az itteni döntéshozók lehetőségei korlátok közé szorulnak, miközben a választópolgárok nem az általunk felhatalmazott nemzetközi döntéshozatali fórumoktól kérik számon a döntések milyenségét, hanem tőlünk.

A másik folyamat, aminek tanúi lehettünk, amikor politikai felelősséggel nem rendelkező fórumok, testületek, szervezetek hoznak döntést, amely döntésre a politikai felelősséggel rendelkező szervezetek csak pecsétet nyomnak, a felelősséget vállalják, de olyan döntésekért kell vállalni a felelősséget, amelynek a kialakításában nem lehetett szerepük. Ez a folyamat amely folyamat mögött megítélésünk szerint sokszor a többpárti parlamenti demokrácia iránti bizalmatlanság vagy annak egyenes elutasítása jelenik meg általunk nem támogatható folyamat, így mi korlátokat látunk a saját kompromisszum-készségünkben, abban, hogy hogyan engedjünk be olyan döntéshozatali fórumokat, amely döntéshozatali fórumok léte megfosztja a polgárokat attól a lehetőségtől, hogy a tényleges döntéshozótól kérjék számon a döntéseiket.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nyilvánvaló, hogy az elkövetkezendő napokban olyan vitatémák, mint az elnökválasztás módja vagy a szociális jogok szabályozásának mikéntje sok pro és kontra érvet fognak felszínre hozni. A szabaddemokraták az elnökválasztás módja tekintetében változatlanul a parlamenti választás hívei.

(10.40)

Azért, mert olyan rendszert, olyan közjogi berendezkedést támogatunk, ahol a végrehajtó hatalom feje a kormány, amelynek vezetője a miniszterelnök, és ez a miniszterelnök a parlamenti felelősség intézményével rendelkezik. A miniszterelnökhöz kérdéseket lehet intézni, interpellációkkal lehet hozzá fordulni, vele szemben konstruktív bizalmatlansági indítványra van lehetőség. Ha a végrehajtó hatalom feje a köztársasági elnök lenne, felhívom a figyelmet, akkor ebben az esetben az elnök tevékenysége az ellenzék által nem számon kérhető, az elnöki rendszerekben nincs az elnöknek közvetlen ellenzéke, az elnökhöz kérdést nem lehet intézni, az elnök nem interpellálható, az elnök döntései a parlamentben nem vitathatóak, nincs közvetlen számonkérési lehetőség.

Elgondolkodtató az, hogy a diktatúrák által keserű tapasztalatot szerzett nyugat-európai országok miért választották, így a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország is miért választották a közvetlen választás helyett a parlamenti választás intézményét. Nem áll meg az az érv, amit sokan hangoztatnak, hogy a pártoktól eltávolítaná a közvetlen választás az elnököt, ki az, aki ne tudná ebben a házban, hogy melyik párthoz tartozik Bill Clinton vagy Jacques Chirac, vagy Aleksander Kwasniewski Lengyelországban, és ki az, aki tudja, hogy milyen politikai elkötelezettségű a Német Szövetségi Köztársaság elnöke.

A szociális jogokra röviden rátérve röviden azt szeretném elmondani, hogy az új kelet-európai alkotmányok közül a legnagyobb vonalúan a szociális jogokat az 1993-as orosz alkotmány tartalmazza. Mi a magunk részéről kívánatosnak tartjuk, hogy a szociális jogok nagyon széles körben érvényesüljenek. De úgy látjuk, hogy kockázatos az, ha az alkotmányba olyan jogok jelennek meg kikényszeríthető jogként, amely jogokat nem lehet kikényszeríteni. Ez olyan mértékben silányítaná az alkotmány normativitását és kikényszeríthetőségét, hogy tulajdonképpen nehéz lenne különbséget tenni egy ilyen alkotmány és a népköztársasági alkotmány között, amely tartalmazta, hogy a Magyar Népköztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat, de soha nem tartotta tiszteletben.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A szabaddemokraták fontosnak tartják, hogy ebben az évben, a millecentenárium évében lezárjuk az alkotmányozás folyamatát, stabil, a következő évezredre átnyúló olyan demokratikus alkotmánya legyen a Magyar Köztársaságnak, amely alkotmánnyal méltán lehetünk részesei Európa civilizált nemzeteinek. Köszönöm szépen. (Taps.)