Salamon László (független)

1996. május 21.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! 15 percet kaptam arra, hogy elmondhassam véleményemet annak az új alkotmánynak a koncepciójáról, amely szándékaink szerint generációk sorának fogja helyzetét, sorsát, jogait, életét minden vonatkozásban alapvetően meghatározni. Ezért kénytelen vagyok egy 15 perces táviratba sűríteni mondanivalómat, feladva a nyelvi szabatossági és a stílus iránti igényességet, lemondva arról, hogy táviratba sűrített megállapításaimat érvekkel is alátámaszthassam. A koncepció megvitatásával kapcsolatban eddig három hibát követett el az Országgyűlés. Először: irreálisan rövid a közvélemény és a tudomány képviselői számára biztosított 45 napos vita- és észrevétel-benyújtási idő. Másodszor: a koncepciót az alkotmány-előkészítő bizottságnak csak az előbb említett vitát és az észrevételek feldolgozását követően lett volna szabad a Ház elé terjesztenie. Az, hogy ennek bevárása nélkül került erre sor, egyesekben olyan érzés kialakítására lehet alkalmas, hogy a széles körű vita csak formális, holott ezt sokunk, sőt reményeink szerint a Ház egésze éppen ellenkezőleg gondolja és akarja. Harmadszor: a koncepció parlamenti megvitatását hiba volt szűk időkorlátok közé szorítani.

Ezek a hibák méltatlanok ahhoz a műhöz, amit itt mi a legjobb szándékkal létre kívánunk hozni. A koncepcióval kapcsolatban a médiában, a közvéleményben számos vitakérdés merül fel. Ha az Országgyűlés nem bocsátkozik ezekbe a kérdésekbe a parlamenten kívüli erőkkel, ha nem vállalja a koncepció közvélemény előtti megvédését, akkor ez még visszaüthet a népszavazás során. Másrészt annak is beláthatatlanok a következményei, ha az Országgyűlés nem vállalkozik a beérkezett észrevételek alapos feldolgozására, és a felvetett problémák újragondolására. Mert miután hetente többszáz oldalas észrevételeket kapunk, azokat még fel sem tudtuk teljesen dolgozni, jóllehet annyi már most érzékelhető, hogy nagyon sok alapos újragondolást igénylő észrevétel, javaslat érkezik hozzánk.

Tisztelt Ház! Először én is beszélnék arról, ha lenne erre elég időm, hogy van-e alkotmányozási szükséghelyzet vagy nincs. Szerintem nincs, de erről többet most nem tudok mondani. Beszélni kellene arról, hogy hatályos alkotmányunk hogyan jött létre, részletezni kellene az 1989-90-es alkotmánymódosítás folyamatát és azt, hogy ennek eredményeként a demokratikus jogállam követelményeinek megfelelő alkotmánnyal rendelkezünk. Foglalkozni kellene azzal, hogy legitim-e ez az alkotmány vagy sem, illetve hogy mi igazolja közvetett legitimitását. Sajnos ezek elmondására sincs időm. Arról sincs időm beszélni, hogy idő előtti-e ez az alkotmányozás vagy sem, pedig ez is érzékeny vitapontja a koncepciónak. Szerettem volna felsorolni az új alkotmány megalkotása melletti érveket, nevezetesen hogy egy demokratikus rendszernek olyan alkotmányra van szüksége, amely formailag sem áll kontinuitásban a sztálinista korszak alkotmányával, hogy a mostani alkotmányunk nem eléggé koherens, és hogy vannak olyan aktuális választ igénylő kérdések, amelyek az alkotmányozást indokolttá teszik illetve tehetik.

Kellő idő mellett rámutattam volna a prioritások fontosságára, ami magyarázza, hogy miért nem született meg az új alkotmány az előző ciklusban, és aminek most is meghatározónak kell lennie az alkotmányozáshoz való viszonyunkban. Egészében e témakörben csak a végkonklúziót tudom összefoglalni. Alkotmányozási szükséghelyzet hiányában is, ha van rá elég, elegendő időnk és más prioritásokat nem sért , hasznos, kívánatos és célszerű lenne az eddigi alkotmányfejlődés eredményeit integrálni egy legitimitásában vitathatatlan, a jelenleginél tökéletesebb új alkotmányban.

Tisztelt Ház! Foglalkozni kellene az alkotmányozás alanyainak kérdésével, vagyis hogy ki alkotmányozzon. Elöljáróban emlékeztetek a hatályos alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontjára, mely az alkotmány megalkotását az Országgyűlés hatáskörébe utalja. Ha lenne rá idő, elmondanám, hogy az alkotmányos rendezéstől függetlenül miért felesleges és miért értelmetlen alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozása. Végigvezetném a hallgatót a magyar alkotmány fejlődésén, szemléltetve, hogy történelmünk során mindig az Országgyűlés alkotmányozott. Részletesen beszélni kellene arról, hogy a parlamenten kívüli pártok, társadalmi szervezetek részvételének melyek a jogos és indokolt formái, és melyek azok, amelyeket indokolatlanul követelnek egyesek közülük. Kellő idő mellett arról is beszélni kellene, miért nem lehet szavazati joggal a parlament munkájába másokat is bevonni. Itt utalok ugyanakkor vissza ismételten a kellő párbeszéd, a szükséges vitaidő és az észrevételek tényleges figyelembevételének fontosságára, amelyről bevezetőben legelső helyen említést tettem, kimondva, hogy a tisztelt Ház véleményem szerint e téren hibákat követett el.

Beszélni kellene a népszavazás jelentőségéről is. Arról a vitakérdésről, hogy lehet-e egyes alkotmányos kérdéseket egymástól különválasztva népszavazásra bocsátani vagy sem. Ha lenne rá időm, rá kellene térni arra a problematikára, hogy mely alkotmányos kérdések bírálhatók el valójában népszavazással. Egyáltalán azzal, hogy szakmai kérdések, mint mondjuk a belső jog és a nemzetközi jog viszonya, a dualista vagy monista rendszer kérdései elbírálhatók-e népszavazással, vagy ezek is olyan kérdések, mint orvosi területről példát hozva pl. a hipertónia kezelési módjai, amelyekben nem a népszavazás az igazán célszerű döntési eszköz.

Megint csak a végkonklúzióra tudok szorítkozni, és megint csak távirati stílusban. A népszavazás szakmai kérdések eldöntését nem vállalhatja. Ehhez képest nem könnyű az egyes alkotmányos kérdések szétválasztása és önálló népszavazáson való megválaszolása. Csakis egy koherens eredményt hozó népszavazás értelmezhető. Ugyanakkor az alkotmány egésze feletti népszavazás alapvető politikai kérdés, az új alkotmány legitimáltságának kulcskérdése, amely során a nép egészében és politikai értelemben fogadja el vagy utasítja el az alkotmányozás munkáját. A népszavazás tehát nem mellőzhető egyébként ezt törvény írja elő , és törvényi előírásként mintegy befejező, mintegy megpecsételő része az alkotmányozás folyamatának.

Idő hiányában csak jelezni tudom, az előttünk levő előterjesztés országgyűlési határozat formájában áll előttünk. Felmerült bennem a kérdés, milyen többséggel gondolja a tisztelt Ház ennek elfogadását. Mert a formális megközelítés, vagyis az egyszerű szótöbbséggel való elfogadás mellett a tartalmi szempontok mármint hogy alkotmány koncepciójáról, mégpedig éppen hogy a leglényegesebb kérdések eldöntéséről van szó a kétharmados többségű elfogadás mellett szólnak. Indítványozom, hogy az ügyrendi kérdésekben illetékes bizottság ebben időben foglaljon állást.

Tisztelt Ház! Most megkísérelem a hátralévő időben a koncepció előnyeit és hátrányait számba venni, és ezek tükrében a koncepció egészét értékelni. Melyek a koncepció legkiemelkedőbb pozitívumai? Első helyen annak megőrző, konzervatív jellegét említem. Pozitív, hogy a koncepció alkotói ellen tudtak állni az önmagáért való újítás kísértésének. Hogy a koncepció nem annullálja az 1989-90-es alkotmányfejlődést, hanem további tökéletesítésére törekedve, megőrzi annak eredményeit. Pozitívum, hogy a már kiérlelt alkotmányos intézményeinket megváltoztatni, felforgatni nem kívánja, ezzel az alkotmányozás bevált intézményrendszerének stabilizálását szolgálja úgy, hogy az az alkotmányfejlődés folyamatának új alkotmányteremtő utolsó, befejező, egyszersmind integráló jellegű elemét képezi.

Üdvözlendő az alkotmány szerkezetére vonatkozó legfontosabb elképzelés, az emberi és állampolgári jogoknak az alkotmányban az államot megelőző hangsúlyos megjelenése. Ennek jelentőségéről már többen beszéltek.

Ugyanakkor egyes szerkezeti megoldásokkal kapcsolatosan a tudomány művelői és a civil szféra részéről számos megfontolandó észrevétel érkezett. Lényeges előrelépés, hogy a koncepció célul tűzte ki a kétharmados törvényeknek további csökkentését. Ezáltal törvényhozási rendszerünk egyszerűbbé és hatékonyabbá válik, és a mindenkori kormányzati tevékenység hatékonysága elől is elhárulnak azok az akadályok, amelyeket a kétharmados törvények számos részletrendelkezése feleslegesen gördített a kormányzat útjába.

(13.50)

Ugyanakkor a normaszövegezés során szét kell majd választani az egyszerű többségűvé változtatott, volt 2/3-os törvények szabályozási köréből azokat a szabályokat, melyek garanciális jellegük folytán az alkotmányba kívánkoznak az egyéb, egyszerű többséggel elfogadhatónak ítélt szabályoktól.

Elkerülhetetlen feladat a gazdasági és a szociális jogok világában különbséget tenni az alanyi jogként igényelhető jogok és az így nem igényelhető alkotmányos jogok között, melyek miután tartalmilag a maguk teljességében nem biztosíthatók és kikényszeríthetők ténylegesen, valójában államcélként definiálhatók.

E tárgykör részletes kifejtésére itt nincs idő, csupán azon kívánalom kifejezésére: olyan alkotmányt akarunk, amely a valóságban érvényesíthető és ezért tartalmában igaz. Nem pedig olyant, amely félrevezető, propagandisztikus módon valójában nem biztosítható jogokat deklarál. Erre a koncepció ígéretes, de még messze nem megfelelő kísérletet tartalmaz.

Üdvözlendő, hogy a koncepció javasolta megoldás úgy teszi lehetővé integrációs törekvéseink megvalósítását, hogy egyrészt a konkrét döntést mind az ország népe, mind a parlament számára nyitva hagyja és szabaddá teszi, másrészt, hogy a belső jog és a nemzetközi jog viszonylatában gondot fordít a hazai jogrendszer koherenciájának megőrzésére, fenntartva a dualista megoldást.

További pozitívuma a koncepciónak, hogy az Alkotmánybíróság helyzetének újragondolása kapcsán kimondja: a bíróság tevékenysége nem mehet át jogalkotásba. Ez az államhatalmi ágak következetes szétválasztásának megőrzését biztosítja. Ugyanakkor ezen elv normaszövegre váltása nem lesz egyszerű kodifikációs feladat.

Helyénvaló a koncepciónak az a megoldása is, mely az Alkotmánybíróságot nem teszi a Legfelsőbb Bíróság feletti szuperbírósággá, hanem változatlanul különválasztja az egyedi jog alkalmazást, az egyedi bíráskodást a normák alkotmányossága elbírálásának funkciójától.

Pozitív, hogy a rendkívüli helyzeteket illetően az alkotmánykoncepció a hatályos alkotmányos megoldáshoz képest egyértelműen jobb, a jogállamiságot az állam alkotmányos működését és a hatékonyságot egyaránt biztosító szabályozást irányoz elő.

Végül, a koncepció pozitívuma, az alkotmány stabilizálására irányuló törekvések megjelenése. Útját kell állni annak, hogy az alkotmány módosításának egyszerű lehetősége aktuálpolitikai módosítgatások kísértéséül szolgálhasson.

Tisztelt Ház! Melyek az alkotmánykoncepció jelentősebb negatívumai? Először az alkotmányos alapelvek, az elvek és célok szabályozása kapcsán több fogyatékosság megemlítését látom szükségesnek. Elfogadhatatlan társadalmi alapértékünk a házasság és család védelme jelentőségének lefokozása az által, hogy alapelvi jelentőségű kezelése helyett csupán mint az állampolgári és emberi jogok egyike jelenik meg koncepcióban.

Hiányolom az egész jogrendszer rendező alapelvét. A jogegyenlőség vagy törvény előtti egyenlőség elvét, mely megint csak a jogok egyikeként található meg a koncepcióban. Az említettek egyébként nem jogok, hanem intézmények, illetve jogállapotok, az állampolgárok és jogalanyok egymáshoz való viszonyának az állapota. Elvként indokolt lenne a mostani alkotmány 8. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás megjelenítése is. Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai tiszteletben tartásának kimondása. Jogelvi szinten meg kellene jeleníteni a szabadság, az egyenlőség és testvériség jelszavának alkotmányjogilag értelmezhető tartalmát.

Komoly fogyatékossága a koncepciónak, hogy kellő politikai bátorság hiányában igazában csak kísérlet marad az államcélok és az emberi és állampolgári jogok elhatárolásának ügye. Nem vagyok híve annak, hogy a problémák homályos megfogalmazásával tompítsuk aminek szándékát egyébként nem állítom e körben azt a valóságot, melyet vállalni, a népet felnőttként kezelő törvényhozónak, törvényt alkotónak mégiscsak lelkiismereti kötelessége lenne.

Az idevonatkozó szabályozás valóban zavaros, nem igazán érthető és a lényeget elkendőző. A civil szférából és a jogtudomány művelőitől e körben érkezett kifogások nagy részét indokoltnak tartom.

Nem sikerült a koncepcióban megfelelő megoldást találni az emberi és állampolgári jogok indokolt esetben történő korlátozásának alkotmányos szintű technikájára.

Változatlanul helytelennek tartom a 8. § (2) bekezdésének átvételét, a jogok lényeges tartalma érinthetetlenségéről. Részletes kifejtésére reményeim szerint majd később lehetőségem lesz.

Súlyos hiányosságnak tartom, hogy a koncepció nyitva hagyja a választási rendszer szabályozásának kérdését. Legalább annak kimondását feltétlenül szükségesnek látom, hogy a választójogi törvény megváltoztatása esetén az új szabályt csak a módosítást követő második választáson lehessen alkalmazni. Meggátolandó azt, hogy a mindenkori parlamenti pártelit magának megágyazhasson.

Nem tartom szerencsésnek a népszavazással kapcsolatos kérdések megközelítését. Nem szűkíteni kell a jogokat, hanem biztosítani, hogy a népszavazás rendeltetésének megfelelő intézmény legyen.

Nem sikerült megfelelő előrelépést tenni a miniszteri felelősség kérdésében sem. Szerencsétlen, hogy a koncepcióban kiforratlan kérdésekre is történnek utalások, lásd a közigazgatási reform kérdését vagy a bírói fórumrendszer kevert szintű kezelését.

S változatlanul azt tartom jogállami megoldásnak, hogy az ügyészség a magyar hagyományoknak is megfelelően az igazságügy-miniszter útján a kormány felügyelete alá kerüljön.

Tisztelt Ház! Időm lejárt. Összegezném véleményemet a koncepcióról. Az előttünk fekvő koncepció rendkívül alapos munka eredményeként született meg és számos kompromisszumot tartalmaz. Azt, hogy elfogadjuk-e vagy sem, véleményem szerint, végső fokon annak kell eldöntenie, hogy megőrző, integráló jellege mellett kellő előrelépést mutat-e a hatályos alkotmány szabályos elveihez képest.

Személyes véleményem szerint ahhoz, hogy jó lelkiismerettel ezt a koncepciót az új alkotmány szabályozási elveként elfogadhassuk, eredményesen kell törekednünk a koncepció hibáinak kijavítását szolgáló kompromisszumok megtalálására.

Magam részéről bízom abban, hogy ahogy eddig is meg tudtuk találni a konstruktív együttműködés és kompromisszumkeresés útját, ez a mostani vita és a benyújtandó módosító javaslatok elbírálása során is lehetséges lesz. Ebben személy szerint magam is partner kívánok majd lenni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)