Bihari Mihály (MSZP)

1996. május 22.

DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót, és különösen örülök annak, hogy a vezérszónoklatok, az igazságügy-miniszter úr véleményének és a bizottság elnöke ismertető véleményének elhangzása után elkezdődik érdemben az új magyar alkotmány koncepciójának a tartalmi és érdemi vitája, és hogy ebben a sorban először én szólalhatok meg, ami nyilván csak véletlen és nem érdem kérdése.

Az általános rendelkezéseken belül két témakörhöz szeretnék hozzászólni. Először az állam megnevezése, az államforma kérdéséhez, az államot meghatározó jelzők használatához.

Elhangoztak a különböző szakmai viták során olyan vélemények, hogy tulajdonképpen ez nem jogi feladat, nem igazán jogi tartalmú vagy jogi jelentőségű ügy az, hogy mi az ország hivatalos megnevezése, vagy ha az jogi jelentőségű is, de az, hogy végül is milyen jelzőket használ az alkotmány az állam megnevezése során, az nem, hanem az inkább fogalmazási kérdés, inkább ott valamilyen vonzó megjelenítésre kell törekedni, hiszen nincsen tartalmi funkciójuk ezeknek a jelzőknek.

Vegyük sorra azokat a jelzőket, amelyeket az új alkotmány koncepciója ajánl, amelyek megegyeznek egyébként a jelenleg hatályos alkotmányban található, az államformát és az állam jellegét meghatározó jelzőkkel. De mielőtt ezeket számba venném, nevezetesen a köztársaság, a független köztársaság, a demokratikus jogállam, a jogállam és a szociális állam körüli vitákat, hát hadd tegyük fel azt a kérdést, hogy vajon mi a jelentősége, van-e tényleges tartalmi funkciójuk és jelentőségük ezeknek a jelzőknek. Én azt gondolom, hogy van. Jogi jelentőségük, politikai jelentőségük van ezeknek a jelzőknek. Egyrészről az állam hivatalos megnevezését pontosan, egyértelműen rögzíteni kell az alkotmányban, ezt teszi az összes többi alkotmány is. Elhangzott éppen tegnap egy hozzászólásban az, hogy talán nem kellene itt a hivatalos megfogalmazás során a Magyar Köztársaság elnevezést használni, hanem egyszerűbb lenne a Magyarország kifejezés használata. Ebben kétségtelenül van igazság, azonban a Magyarország kifejezés egyrészről egy földrajzi egységre utalás, másrészről egy demográfiai, egy népességet körülíró, illetve a kettőt együtt meghatározó definíció. A hivatalos elnevezések során soha nem az országra utalást használják gondoljunk arra, hogy: nem Németország, hanem Német Szövetségi Köztársaság, nem Ausztria, hanem Osztrák Köztársaság, nem Anglia és csatolt társai, hanem Egyesült Királyság, nem Franciaország, hanem Francia Köztársaság az államnak a hivatalos megnevezése.

Úgy gondolom, hogy indokolt Magyarország esetében is megőrizni a jelenleg hatályos alkotmányból hivatalos elnevezésként a Magyar Köztársaság elnevezést. Itt is van mindjárt egy kis vita, de sok időt erre nem szánnék, mert ez úgy gondolom 1989. október 23-án eldőlt, hogy a köztársasághoz vajon fűzzön-e valamilyen jelzőt a hivatalos elnevezés során az alkotmány vagy sem. Én azt gondolom, hogy az a helyes megoldás, ami a jelenleg hatályos alkotmányban van: sem népköztársaságra vagy más köztársasági jelzős szerkezetre nem indokolt utalni. A legegyszerűbb megfogalmazást, a Magyar Köztársaság megfogalmazást kell hivatalos megnevezésként használni. Ennél fontosabb indok az, hogy az állam megnevezés kapcsán alkalmazott jelző az állam társadalmi jellegére utalna, és ez pedig már elkötelezettséget jelent valami mellett, és elhatárolódást jelent valamivel, valamikkel szemben.

Harmadrészről: a megnevezések értelmezési keretül, értelmezési bázisul szolgálnak például az Alkotmánybíróság számára. Akkor, amikor Magyarország fölvállalja az alkotmányban azt, hogy a jogállami kifejezést a magyar állam jelzőjeként használja, akkor ebből nagyon is kemény és egyértelműen levezethető konzekvenciák következnek. Az elmúlt hat évben is voltak viták a körül, hogy vajon egy jogállamban mi tehető meg és mi nem tehető meg, és hogyan tehetők meg, és ez a jelző a jogállamiságra utalás az Alkotmánybíróság több határozatában előfordul mint értelmezési keret, és ebből vezetett le alkotmánybírósági határozatokat, ítéleteket, döntéseket, de az igazságszolgáltatás szervei is ebből értéktartalommal, és nemcsak értéktartalommal, hanem jogi logikával, következtetésekkel nagyon egyértelmű és nagyon meghatározott következtetésekre juthatnak, és nem juthatnak más típusú következtetésekre. Mondjuk például, a jogegyenlőtlenséget semmilyen formában nem lehet a jogállamiság követelményéből levezetni. Vagy mondjuk a jogalkotás során a jogforrások hierarchiájának a felbontását semmiképpen nem lehet levezetni, semmilyen módon nem lehet megalapozni, ha a jogállamisági klauzula ott szerepel az állam megnevezésénél.

Negyedrészt: ezek a jelzők elhatárolódást jelentenek, mert minden meghatározás valamilyen pozitív elkötelezettség, és egyúttal minden definíció elhatárolódás attól, amivel szemben meghatározza, amivel szemben elkötelezi magát az állam. Vegyük sorra ezeket a jelzős szerkezeteket!

Az első mindjárt az, hogy Magyarország köztársaság. Ez elhatárolódást jelent két irányban. Egyrészről abban az irányban, hogy Magyarország nem monarchia. A szakértői vélemények között és a politikai viták során is elhangzottak olyan vélemények, hogy népszavazás döntsön arról, hogy Magyarország vissza kíván-e térni a monarchiális államformához, a monarchiális parlamenthez és a monarchikus demokráciához. Hadd jegyezzem meg, hogy Európában, Kelet- és Nyugat-Európát figyelembe véve például több a monarchiális államformában és berendezkedés keretében működő állam, mint a köztársasági államformában működő állam, tehát a monarchiális államforma a 20. század végén nem feltétlenül jelent valamiféle korábbi alkotmányos monarchiához, feudális társadalmi berendezkedéshez és egyébhez való visszatérést. Ebben a kérdésben azonban én úgy gondolom, hogy a magyar történelem letette a voksát, és nincs indok arra, hogy ezt a döntést megváltoztassuk. Ezt a döntést az 1946. évi I. törvény megtette. Akkor, amikor úgy tűnik , véglegesen lezárta az államforma-vitát, a király nélküli királysággal szemben a köztársaság mellett tette le a voksát 1946. február 1-jével, akkor, amikor a magyar parlament összes egy párt kivételével minden pártja megszavazta a köztársasági államformára való áttérést. Természetesen ez még lehet vita kérdése, de az alkotmányozás során egyértelművé kell tenni az elkötelezettséget valamelyik megoldás mellett. Én a magam részéről ma már ezt nem tartom népszavazásra érdemes ügynek. Tisztelve azok véleményét, akik valamilyen monarchiális megoldás mellett szállnak síkra, de úgy vélem, hogy nincsen olyan tömeges szakmai vagy társadalmi igény az államforma megváltoztatására, ami indokolná ennek, esetleg népszavazáson való eldöntését.

A köztársasági államforma melletti elkötelezéssel kapcsolatban vetődik fel a másik kérdés. Nevezetesen, hogy miféle köztársaság legyen? Egyszerűen csak arra való utalás legyen a köztársaság, hogy nem monarchia, hiszen ebben az összetételben semmi mást nem fejez ki a köztársasági államforma, mint egy tagadást. Egy tagadást, a monarchiális államformával szembeni tagadást fejezi ki. De hát lehetne, és volt Magyarország hivatalos elnevezése népköztársaság, lehetne valamilyen más jelzős szerkezettel megoldott köztársasági elnevezési forma. Én azt gondolom, hogy egyrészről az elmúlt negyven évtől való egyértelmű elhatárolódás, másrészről a monarchiával szemben az államformát egyértelműen meghatározó, egyszerű megoldás, a Magyar Köztársaság elnevezés tökéletesen megfelel.

(9.30)

Ezért én a magam részéről, ismerve a szakértők között meglévő, illetve a társadalom szűkebb körében meglévő vitákat, azt javaslom, hogy maradjon, és támogassa majdan a parlament is a normaszövegben a Magyar Köztársaság elnevezést.

A következő jelző a független jelző. Ez benne van a jelenleg hatályos alkotmányban is, és az új alkotmánykoncepció is azt javasolja, hogy őrizze meg az új alkotmány a független jelzőt, tehát Magyarország elnevezésében maradjon meg az, hogy a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam.

Van-e jelentősége a független jelzőnek? Azt gondolom, hogy van. Mégpedig azért, mert 1989-90-et megelőzően Magyarország, mintegy 45 évig a korlátozott szuverenitás, sőt szuverenitása teljes elvesztésének állapotában volt. Mind nemzetközi relációban korlátozott volt a szuverenitása, mind belsőleg korlátozott volt a szuverenitása. Nemzetközi relációban tulajdonképpen, egy nemzetközi diktatórikus rendszer részeként kénytelen volt nemzetközi külpolitikai jogosítványairól, főhatalmi jogosítványairól lemondani, kénytelen volt olyan nemzetközi gazdasági és nemzetközi katonai szövetséghez csatlakozni, amelyről nem az ország, nem a parlament és nem a társadalom döntött, hanem belpolitikailag egy meghatározott csoport. Másrészről belsőleg is korlátozva volt Magyarország főhatalmi jogosítványainak demokratikus gyakorlása és birtoklása. Erőszakosan hatalomra került és a hatalmat monopolizáló politikai csoport birtokolta, sajátította ki a főhatalmi jogosítványokat. Túl hosszú volt ez az időszak egyrészről és túl közel van ez az időszak.

Ezért én a magam részéről feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az alkotmányban megjelenjen a független államra való utalás, ez a felszabadultság, ez egyúttal valamilyen üzenettel rendelkező kifejezés az alkotmányban. Annak a felszabadultságnak a kifejezésre juttatása, amelynek nem volt túlságosan sokáig, vagy hosszú időszakon keresztül birtokában a magyar nemzet.

A demokratikus jelző használata szükséges-e, vagy sem. Azt gondolom, hogy először is tisztázni kell azt, hogy a demokratikus jelzőt más jelző nélkül kell az alkotmányban megtartani, tehát sem a népi demokráciára, sem a szocialista demokráciára, sem a polgári demokráciára való utalást nem tartom helyesnek. Ezek inkább tipizálási osztálybasorolási lehetőségek a különböző államformák között. Egyértelműen és pontosan kifejezi a hatalom szerkezetével és társadalmi berendezkedésével kapcsolatos üzenetet az alkotmány szövege akkor, amikor a demokratikus jogállam, demokratikus állam elnevezést javasolja.

Mit jelent a demokrácia ebben az esetben? Egyrészről azt, amit mondottam, értelmezési keretül kell, hogy szolgáljon később hozandó döntések, értelmezések számára. A demokrácia jelenti egyrészről a hatalom szerkezetét. A demokratikus hatalomszerkezet nagyon sokféle formában és változatban ismert a világon. De egyértelműen el kell határolni a demokratikus hatalmi szerkezetet az antidemokratikus szerkezeti megoldásoktól. Például a hatalom kizárólagos birtoklásától, például a hatalom erőszakos megszerzésétől, ezek a tilalmak nevesítve benne vannak a jelenleg hatályosban, és terveink szerint benne lesznek az új alkotmány koncepciójában. Rendkívül fontos ennek a jelzőnek az értelmezési keretként való megőrzése, rendkívül fontos a hatalom szerkezetére utalás szempontjából való megőrzése, mindenféle egyéb jelző, tehát polgári, népi demokrácia, szocialista demokrácia, szociális demokrácia, vagy bármilyen más jelző használata nélkül. A demokrácia emellett, amellett hogy hatalmi szerkezetre utalást jelent, emellett érték is. A demokrácia értéke, axiológiai értelemben vett értékrendje más, mint a diktatúra értéke. Mások a levezethető alapelvek, megoldások jogintézményi és szervezeti megoldások, mint a diktatúráé. A diktatúrával nem fér össze a versengő többpártrendszer, nem fér össze az önkormányzatok alanyi jogként való meghatározása. A demokráciából viszont szükségszerűen következik a versengés, nemcsak a pártok szintjén, hanem a szakszervezetek szintjén és a különböző egyesületek és szervezetek szintjén egyaránt. Úgyhogy azt gondolom, hogy a demokrácia értékére való utalás miatt feltétlenül szükséges, vagy emiatt is szükséges a demokratikus jelző megőrzése. A demokrácia ezen túl a hatalom minőségét, sőt nemcsak a hatalom minőségét, hanem a társadalmi élet, a társadalmi berendezkedés, mindennapi életünk minőségét is jelenti, és az erre való utalás, megint csak értelmezési keretként, üzenetként, illetve egyértelmű alapként és bázisként, funkcionálás szempontjából fontos.

A következő jelző a jogállam. Erről is folytak és folynak szakértők között is viták, van olyan szakértői vélemény a most beérkezettek között is, amelyben azt javasolja a vélemény előadója, hogy felesleges a jogállami klauzulának a megőrzése az alkotmányban, mert a jelenleg hatályosban benne van. Felesleges, mert természetes, hogy egy demokratikus köztársaság jogállam. Énszerintem nem természetes, hogy önmagát demokratikusnak nevező állam jogállam. A demokráciához hozzátartozik, annak "conditio sine qua non"-ja a jogállamiság, de nem feltétlenül függ a kettő egymással össze. Minden jogállam demokratikus, ezt mondhatjuk, de nem minden magát demokratikusnak nevező állam és elsősorban a diktatúrák szoktak tetszelegni önmaguk demokratikusként való bemutatásában tehát nem minden önmagát demokratikusnak nevező, belsőleg esetleg diktatórikus állam, vagy maskara-demokráciaként működő állam jogállam.

Én elfogadom azt az aggályt, amelyet főleg jogászok képviselnek, hogy nem szabad az alkotmányban a jogállam definícióját adni. Tehát nem szabad valamiféle tudományos igényű meghatározását adni a jogállamnak. Ezzel én egyetértek. De a jogállamiság követelményeit az alapelvekben, az egyes fejezeteknél, az emberi jogokon belül különösen, de azon túl, az egyes fejezeteknél, például a bíróságról szóló fejezetnél, az ügyészségről szóló fejezetnél, az önkormányzatokról szóló fejezetnél, az alkotmányvédelemről szóló fejezetnél, nagyon egyértelműen le lehet vezetni, s a jogállamiság követelményéből, amennyiben emellett kötelezi el magát a magyar állam, nagyon pontosan és egyértelműen levezethető alapelvek következnek, és nagyon pontosan és egyértelműen megnevezhető megoldásokat kizár a jogállamiság megoldása és a jogállamisági klauzula. Úgyhogy rendkívül fontosnak tartom, hogy a jogállam elnevezése, az alapelvekkel együtt értelmezve és azokból értelmezve benne maradjon az alkotmányban.

Nem értek egyet azzal a megoldással, amelyik a szociális jogállam kifejezést javasolja, mivel a jogállam elé nem szabad újabb jelzőt tenni. Volt arra példa, hogy szocialista jogállam, például, ez sok esetben tudjuk jól, hogy fosztóképzőként funkcionál, azt jelentette a szocialista demokrácia, a szocialista jogállam, hogy nem demokrácia, hogy nem jogállam, nincs semmi értelme a jogállam előtt valamiféle jelzős szerkezet használatának. A jogállamiság egyértelműen definiálható, alapelvekben lebontható, és konkrét jogintézmények koherens rendszerében kiépíthető és felépítendő. Ezért a jogállam kifejezés használatát fontosnak tartom, viszont semmilyen más jelző használatát nem tudom elfogadni. Mert gondoljuk csak arra, mit jelent a jogállam kifejezés előtt a szociális jelző.

Jogilag megmagyarázhatatlan. A szociális jelző a társadalmi berendezkedésre, a gazdasági életre s részben az emberi jogok érvényesülésére utal, de a jogállamiság ezeken messze részben túlmutat, részben ezektől független tartalmat jelent.

Mindjárt rátérve a szociális állam, illetve a szociális jelző használatára, vegyük sorba azt, hogy miféle megoldásokat lehetne elképzelni, az állam megnevezés kapcsán a szociális jelző használata során.

(9.40)

Ismert a nemzetközi alkotmányozás gyakorlatában és a hazai szakértői vitákban a "szociális állam" elnevezés javaslata. Másrészről a szociális jogállam, amit az előbb már idéztem, illetve ahogyan a jelenleg hatályos alkotmányunk bevezető sorai szólnak, hogy szociális piacgazdaságot megvalósító állam a magyar állam.

Én azt gondolom, hogy ezek közül a szociális piacgazdaságra utalás egyfajta politikai társadalom-, gazdaságfilozófiai programból következik ami nincs ellenemre egyébként , de a piacgazdaság, igazság szerint soha nem szociális. A piacgazdaság az meghatározott közgazdasági elvek alapján működő gazdaságszerkezet, amely önmagában, saját logikája alapján működik. Ezt a gazdasági szerkezetet lehet állami beavatkozással, jogi kötelezettségekkel, illetve korlátokkal ilyen típusú piacgazdaság, olyan típusú és amolyan típusú piacgazdaság irányába terelni.

De önmagában a piacgazdaság nem szociális; szociális jellegű vagy elkötelezettségű a kormányzat, a pártoknak a programja, illetve végső soron az állam lehet. Ezért én a "szociális piacgazdaság", illetve az előbb elmondott érvek alapján a "szociális jogállam" kifejezéseket nem tartom helyesnek. Helyesnek tartom viszont, és szükségesnek és fontosnak tartom a szociális államra utalást. Ez nem egyszerű jelző, nem egyszerűen tetszetős jelző vagy divatos jelző az állam megnevezése előtt, hanem az állam kötelezettségét jelenti a szociális jogok érvényesítésére és kötelezésére. Nem azt fejezi ki, hogy az állam kell, hogy törekedjen a társadalmon belül a szociális és gazdasági jogok megvalósítására, hanem azt fejezi ki, hogy az állampolgárok kötelezik az államot a szociális jogok tiszteletben tartására, a lehetőségekhez képesti garantálására és érvényesítésére, és egyúttal az állami szervek működése számára keretet jelöl ki. Úgyhogy én a magam részéről a "szociális állam" elnevezést rendkívül fontosnak tartom. Javasolom jelenleg nem szerepel ti. az alkotmány koncepciójában , én a magam részéről javasolom ennek a jelzőnek a fölvételét az "állam"-megnevezés során.

A szociális kötelezettségek egyébként nemcsak a társadalom akaratából fakadnak. Fakadnak azokból a nemzetközi szerződésekből, amelyeket Magyarország aláírt. Nemcsak az 1948. december 10-i, az emberi jogoknak a deklarációját, hanem a két 1966-os nyilatkozatot, amelyek ebből vannak levezetve, és a gazdasági-szociális jogokról, illetve a kulturális jogokról szólnak. Ezek érvényes, Magyarországon kihirdetett szerződések. Azóta újabb részletező nemzetközi szerződéseket kötött Magyarország, sőt részszerződéseket, amelyek egyes területeken biztosítják meghatározott társadalmi rétegek, csoportok szociális jogainak az érvényesítését.

Másrészről az alkotmány koncepciója az ún. második generációs, tehát a szociális, gazdasági, emberi jogokat kimerítően, vagy legalábbis taxációra törekedve fölsorolja a második részben. Ebből is következik az, hogy nem tehet mást az állam, mint ezeknek a jogoknak a garantálását és érvényesülését el kell hogy fogadja.

Továbbá, az állam szociális kötelezettsége elkötelezettség a társadalmi béke fenntartása mellett. Különösen akkor, amikor Magyarországon növekednek a társadalmi egyenlőtlenségek, amikor éleződnek a társadalmi konfliktusok, amikor nem kellően épült még ki a társadalmi érdekegyeztetésnek az a fóruma, fórumrendszere, amely a társadalmi béke megőrzését biztosíthatja; ebben a helyzetben különösen fontosnak tartom az állam kötelezettségét a társadalmi béke fenntartására. A társadalmi békét nem lehet más eszközökkel igazán fönntartani mint az igazságtalan társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével, a társadalmi konfliktusok békés rendezésére törekvéssel, a piacgazdaság nem kívánatos jelenségeiből fakadó szociális egyenlőtlenségek kiküszöbölésével. Ez pedig mind az állam szociális kötelezettségét támasztja alá.

Úgyhogy természetesen nem várom el azt az alkotmánytól, hogy pártok programjaiba foglalt üzeneteket vagy célkitűzéseket foglaljon magában, hiszen ez az alkotmány minden pártra kötelező kell hogy legyen, és bizonyos értelemben a pártok fölötti jogi norma kell hogy legyen. Viszont az előbb elmondott érvek alapján én úgy gondolom, hogy az államnak a szociális jogok garantálására való kötelezettségét egyértelműen kifejezésre kell juttatni az alkotmányban, és ezt az biztosítja, hogyha nemcsak a gazdasági és szociális jogokat fogalmazza meg főleg nem egyszerűen állami kötelezettségként, ahogy jelenleg szerepel , hanem emberi jogokként, amelyeknek a garantálására az állam köteles.

Az állam megnevezésével kapcsolatos jelzős szerkezetek után néhány szót szeretnék szólni a főhatalom birtoklásáról, és ezzel összefüggésben a "néprészvétel" elvéről.

A főhatalom birtoklása a modern társadalmakban osztott. Egyetlenegy szervezet sem birtokolja kizárólagosan sem a parlament, sem a kormány, sem az igazságszolgáltatás szervei, sem a köztársasági elnök, vagy a király, ahol van , hanem mindezek együtt birtokolják a szuverenitási jogosítványokat.

Nem kívánok tudományos vitát folytatni most itt a szuverenitás tartalmáról és arról, hogy a "szuverenitás" fogalom egyáltalán akár a belső, akár a külső "szuverenitás" fogalom vajon élő, hatalomszerkezeti fogalom és jogi fogalom-e ma. De azt talán közösen és egyformán belátjuk, hogy a hatalommegosztás elve a főhatalmi jogosítványokat, a szuverenitási jogosítványokat telepíti, egyiket ide, a másikat oda, a harmadikat amoda, úgy, hogy egyik se birtokolhassa és sajátíthassa ki kizárólagosan a főhatalmat. Hanem a főhatalomnak bizonyos jogosítványait, például a törvényhozó és a képviseleti jogosítványokat a parlament és az önkormányzatok, a kormányzási jogosítványokat a kormány, az ítélkezési jogosítványokat a bíróságok és az igazságszolgáltató szervek gyakorolják.

A modern demokráciák felépítésében elfogadott, több száz éve elfogadott elv ugyanakkor az is, hogy közvetlenül a főhatalmi jogosítványokat gyakorolni, birtokolni a társadalom nem tudja. Ebből következik és ebből következően mindenhol a parlamenti, illetve a közvetett demokrácia rendszere épült ki a maga bonyolult mechanizmusával. Hiszen a közvetett demokrácia keretében is a főhatalom forrása a nép. Viszont nem közvetlenül, hanem részben parlamenten és önkormányzatokon keresztül, részben a közakarat formálásában résztvevő pártokon keresztül, részben a saját érdekképviseleti szervezeteiken keresztül gyakorolja közvetett módon a főhatami jogosítványokat.

Ez az élet, ez a hatalom, a modern hatalom megszervezésének a szükségszerűsége. Emellett azonban nem lehet természetesen eliminálni vagy nagyon szűk körrel beszorítani a közvetlen hatalomgyakorlásnak az eszközét. Nem elég deklaráció formájában kimondani azt, hogy a nép a hatalom forrása, és a nép gyakorolhat közvetlenül is bizonyos hatalmi jogosítványokat, hanem ezt garantálni kell. Erre többféle mód van. Azt gondolom, hogy legalább kettőt, egyrészről a népszavazást, másrészről a népi iniciatívát az alkotmányban nevesítetten meg kell jelölni, és önálló törvényben kell a részleteket szabályozni.

Úgy gondolom tehát, hogy a jelenlegi koncepcióval szemben szélesebben kell meghatározni a közvetlen részvétel lehetőségét, tágítani kell a kört. Nem elegendő annak a garantálása, hogy meghozott törvények elfogadásáról vagy hatályon kívül helyezéséről dönthet referendum, népszavazás formájában a nép, hanem biztosítani kell azt a jogot is az alkotmányból levezethetően , hogy önálló törvénykezdeményezéssel, népi iniciatívával befolyásolhassa a parlamentnek az akaratát; akár kötelezhesse, vagy legalábbis véleményét kinyilváníthassa a parlament felé a társadalom, illetve a választópolgárok összessége. Úgyhogy a népszavazás és a népi kezdeményezés jogait és eszközformáit bővebben, egyértelműbben és pontosabban kell az alkotmányban meghatározni.

(9.50)

Végül az utolsó kérdés, amiről szólni szeretnék az általános rendelkezések között, az az, amelyik a javaslat 2. pontjának utolsó bekezdésében szerepel, nevezetesen az, hogy az alkotmány tegye lehetővé, hogy a magyar állam felségjogainak egy része nemzetközi szerződéssel átruházható legyen nemzetközi szervezetre.

A javaslat erre az esetre az Országgyűlés minősített többséggel meghozott döntését javasolja. Ezt szükséges, de nem elégséges feltételnek tartom. Úgy vélem, ha a Magyar Köztársaság lemond felségjogairól, szuverenitási jogairól, akár külső, akár belső például jogalkotói főhatalmi jogosítványáról , akkor ehhez nem elegendő a parlament minősített többséggel meghozott döntése, hanem az alkotmányban kellene kimondani azt, hogy ha a magyar állam felségjogainak akár külső, akár belső hát gondoljunk a jogharmonizációra, gondoljunk az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán Magyarország jogalkotói szuverenitása hirtelen minimalizálódik és lecsökken, például a gazdasági jogok, a szabványügyi jogok, a kereskedelmi jogok, a vám- és devizajog érvényesülése szempontjából.

Tehát akkor, ha a Magyar Köztársaság felségjogainak egy részéről le kíván mondani, akkor azt népszavazással kelljen eldönteni. Példákat lehet sorolni: akár katonai nemzetközi katonai szövetséghez való csatlakozásról legyen szó mondjuk a NATO-ról , akár nemzetközi politikai vagy gazdasági szövetséghez való csatlakozásról mint az Európai Unióról van szó , akár Magyarország nemzetközi jogi státusát alapvetően meghatározó kérdésről legyen szó, mint például a semlegesség kikiáltásáról. Ezeket a tárgyköröket és ezeket a témaköröket a parlament legyen köteles népszavazásra bocsátani. De ne az alkotmánykoncepció részeként attól nagyon óvnék, hogy most az alkotmánykoncepcióban vagy a normaszövegbe építsük bele akármelyik konkrétan felvetett példát. Az alapelvet kell belefogalmazni, azt a jogi rendelkezést, hogyha Magyarország szuverenitási jogairól mégpedig megkülönböztetném a külső- és a belső szuverenitási jogokat , tehát a szuverenitási jogairól akár részlegesen mert nyilván csak részlegesen mondhat le le kíván mondani, akkor egy ilyen nemzetközi szerződés aláírása előtt legyen köteles azt az adott konkrét ügyet népszavazásra bocsátani, s a népszavazás eredménye kösse a parlamentet.

Ily módon, elvileg akár még az új alkotmány elfogadása előtt vagy az új alkotmány elfogadása után minden, az előbb példálózóan felsorolt esetekben lehetőség lesz arra, hogy a magyar választópolgárok közvetlenül kinyilvánítsák akaratukat akkor, amikor valamilyen magyar felségjog részleges lemondásáról van szó. Viszont nem szabad és nem lenne jó megterhelni az alkotmány szövegét valamelyik konkrét megoldással, mert akkor az adott konkrét megoldás válik az alkotmányszöveg elfogadása vagy elutasításának a fő kérdésévé, holott itt másról van szó. Viszont az alkotmányban feltétlenül indokolt ennek a jognak, ennek a kötelezettségnek a parlament számára kötelező, hát előírásnak a megjelenítése az alkotmány normaszövegében. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)