Homoki János (FKGP)

1996. május 22.

DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány alapvető jellegéből fakad, hogy hosszú évre meghatározza az állampolgárok jogait és kötelezettségeit, az állam szervezetét, működését, ugyanakkor garanciát biztosít a benne foglaltak megtartására. Működőképes demokráciákban ez a mindenkori alkotmánnyal szemben támasztott alapkövetelmény, másrészt a demokrácia sajátossága, hogy az alkotmányozás időszakában megszűnik az ideológiai, politikai párt-elkötelezettség, vagyis az alkotmányozó hatalom elsajátítása a plurális társadalmi berendezkedéssel ellentétben áll.

A korábbi alkotmányok ideológiai elkötelezettségét felváltja a demokrácia alapkövetelményeinek megvalósítására irányuló törekvés, melynek főbb elvei: a szabadság, a jogegyenlőség, a jogállamiság, a jogbiztonság, a hatalommegosztás, az emberi méltóság, valamint az egyéni és kollektív emberi jog követelményeinek megvalósítása, amelyek a valóságban a szociális igazságosság és humanizmus talaján valósulnak meg.

Ezen elvek a demokráciákban, az alkotmányozó hatalom révén következetesen beépített garanciákon keresztül érvényesülnek. Mit jelent a demokráciákban az alkotmányozó hatalom? A felvilágosodás és a polgári forradalmak vívmányaként jelent meg az angol alkotmányszerződés 1689. február 13-án, a francia alkotmányozó nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án, mely kiépítette a társadalomban a hatalomgyakorlás rendjét, szabadságát és korlátait, az alkotmány előírásainak érvényesítésén, azaz szigorú betartásán és betartatásán keresztül. Ily módon határozottan elkülönült az alkotmányozás és a törvényhozás, különvált az alkotmányozó, a jogalkotó és a kormányzati hatalom.

Az alkotmánytani irodalom egyik lényeges tétele, hogy az alkotmányozást el kell különíteni a napi politikától, a törvényhozástól, a bírói tevékenységtől, de legfőképpen a kormányzati hatalomtól. Ezek az intézmények természetesen, javaslataikkal részt vehetnek az alkotmányozásban, de nem mint döntést hozó, alkotmánykoncepciót kimunkáló és elfogadó intézmények.

Az alkotmányozás tehát nem bízható a mindenkori törvényhozásra, mivel azt az alkotmányozó hatalomnak kell elvégeznie, amint az a francia alkotmány esetében történt. Így elkerülhető, hogy a törvényhozás, illetve a kormánypártok saját érdekeiket érvényesítsék az alkotmányban.

A Független Kisgazdapárt megítélése szerint, a jelenlegi alkotmányozás során a demokrácia ezen követelményei nem érvényesülhettek, mivel a politikai pártok kisajátították az alkotmány előkészítését és majdani elfogadását.

Nem tudjuk elfogadni azt a kormányzati álláspontot, hogy az alkotmányozás valójában már 1989-90 óta folyamatos. Amennyiben így lenne, felvetődik a kérdés, hogy időben korábban, a parlamenti pártokat, a különböző társadalmi szervezeteket, a parlamenten kívüli pártokat, egyesületeket, érdekképviseleti szervezeteket miért nem vonták be az alkotmány előkészítésébe?

Az új alkotmány koncepciójának kimunkálásában miért nem biztosítottak számukra szélesebb körű kezdeményezési lehetőséget? El kell-e fogadnunk azt a döntést, hogy a jelenleg működő parlament mint törvényhozó szerv készíti elő, fogadja el és bocsássa sürgősen népszavazásra az új alkotmányt?

A Független Kisgazdapárt javasolta az alkotmány-előkészítő bizottságnak, hogy az előkészítés folyamatát átfogó társadalmi síkra tereljék. Csak a magyar társadalomban élők alkotmánytudatára alapozott előkészítést tartjuk elfogadhatónak, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a bizottság szűk szakmai körökben kívánja az előkészítést végrehajtani.

Pártunk véleménye szerint így egy újabb gyökértelen alkotmány születhet, melyet soha nem fog a magyar nép sajátjaként elfogadni.

A Független Kisgazdapárt javasolta a szakmai előkészítéssel párhuzamosan egy országos alkotmányozási vitasorozat megszervezését, a parlamenti pártok egyes szakértőinek bevonásával. Elképzeléseink szerint az alkotmányozás alapvető kérdéseiben, így hét témakörben, a megyeszékhelyeken vitasorozatot kellett volna szervezni, ahol nyilvános vitákon az állampolgárok be tudtak volna kapcsolódni és véleményüket kifejteni.

Az alkotmány-előkészítő bizottság az indítványt elvetette. Így nem valósult meg a társadalom valódi bevonása az alkotmányozás folyamatába. Erre a 45 napos határidő nem elegendő.

Véleményünk szerint nincs alkotmányozási szükséghelyzet, ezért a legszélesebb körű részvétellel kellett volna az előkészítést végezni.

A többpárti demokrácia követelményével szöges ellentétben áll, hogy nem alkotmányozó hatalom végzi az alkotmányozást. Így véleményünk szerint a szabályozási elveket vissza kell vonni. A visszavonást indokolja, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai élet Magyarországon teljes válságban van.

A kormány a jövő érdekében követeli a néptől a további áldozatokat, miközben éppen a jövőt pusztítja azzal, hogy a gyermekektől megvonja a kenyeret, idősektől a megélhetést és a gyógyszert.

Drasztikusan csökken az ország lakossága, szülőotthonokat, klinikákat zárnak be, egyetemek, önkormányzatok kerülnek a csőd szélére. Közben folyik az alkotmány-előkészítés, de a kormány sorozatos döntései ütköznek az alkotmány előírásaival. Ezért a jelenlegi alkotmány működésének feltételei sem biztosítottak. Alaptörvény alkotáshoz működő jogállamra, biztonságra, jó közérzetre, fellendülő, korrupciómentes gazdaságra, erkölcsi szabadságra, a jövőbe vetett bizalomra van szükség.

Az állampolgárok többségének a bizalma az alkotmányban, az államban, a parlamentben, a kormányban, a pártokban fokozatosan csökken. Az országban kialakult válsághelyzet nemhogy oldódna, hanem egyre inkább mélyül.

Ezt az alkotmányozást a két kormánypárt önös érdekei határozzák meg. Az ilyen gyakorlatot a Független Kisgazdapárt elutasítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy mit ér a demokrácia, az állampolgárok azon mérik le, hogy a kormánypártok mit teljesítettek választási ígéreteikből. Sajnos azt látják, hogy ígéreteikből eddig semmi nem teljesült, sőt, helyzetük egyre rosszabb és rosszabb lesz.

Már a parlamenti nagy túlsúlyukat létrehozó választási mechanizmus is becsapás. Hol van a nem voksoltak nagy táborának akarata?

(10.00)

Megítélésünk szerint olyan kormányhatalom bábáskodik az új alkotmány bölcsőjénél, amely elveszítette legitimitását a nép előtt azzal, hogy megszegte a szavazók megnyeréséért hangoztatott ígéreteit. Így elvesztette hivatkozási alapját szavazótáborára. Szabó Dezső írta: "Minden magyar felelős minden magyarért." Ezért nem tudjuk elfogadni azt az elvet, hogy választópolgár négyévente megválasztja a hatalom birtokosait, majd a következő választásokig passzív szemlélője, illetve elszenvedője a hatalom gyakorlásának.

Megítélésünk szerint a jelenlegi helyzet azért sem alkalmas hosszú távra tervezett alkotmány készítésére, mivel a Magyarországon a rendszerváltoztatás torzulásai miatt tulajdonlási, médiahatalmi feszültségek, súlyos egyensúlytalanságok alakultak ki. A váltságból való kilábolásra, az alkotmányos demokráciák modelljei közül az egyközpontú, erős végrehajtó hatalom lenne megfelelő, melyet a Független Kisgazdapárt alkotmánykoncepciója rögzített, de az előkészítés folyamatában figyelmen kívül maradt. A Független Kisgazdapárt az alkotmányozás és szabályozási elveinek elutasításai mellett leszögezi: az alkotmány egy békés politikai átmenet eszköze kell, hogy legyen. Miután lezárult a békés politikai átmenet, és az országban olyan társadalmi és gazdasági helyzet alakult, mely lehetővé teszi, hogy az új alaptörvény a legmagasabb szintű társadalmi konszenzust fejezze ki, akkor lesz indokolt az átmeneti korszakot lezárni és szakmailag is kifogástalan, jogilag világosabb, a társadalom érdekeit jobban szolgáló alkotmánya.

Az új alkotmány szövegezésének ideje sajnos még nem érkezett el. A jelenlegi alkotmány 3. §. (2) bekezdése szerint a pártok közreműködnek a létakarat kialakításában és kinyilvánításában. Tehát közreműködnek, de nem helyettesítik azt.

Az új alkotmányban ki kell mondani azt a fontos elvet, hogy az ország vezetői nem kapnak jogot az ország eladósítására vagy kiárusítására. Meg kell határozni, hogy milyen érdekeknek adunk prioritást. A társadalom széles tömegei számára kívánjuk-e az emberi méltóságnak megfelelő életet biztosítani, vagy ennél előbbrevalónak tekintjük szűk, nem átlátható körülmények között hatalmas vagyonokat szerző, korrupciós csoportok harácsolását a törvény eszközeivel elősegíteni. Az új alkotmánynak mindenekelőtt a magyar társadalom érdekében kell állnia, magyar gondolatokat kell tartalmaznia.

A preambulumban mellőzhetetlen az ország történelmi hagyományaira való nyomatékos utalás. Hangsúlyozni kell, hogy a Magyar Köztársaság jogi értelemben folytatója a történelmi magyar államnak, amit már számos jogi rendelkezésben, például kárpótlási jogszabályokban nyilvánvalóvá tett. Az alkotmánynak hosszú távra, bíróság előtt kikényszeríthetően kell szabályoznia a politikai rendszer legalapvetőbb kérdéseit. Nem fogadhatjuk el a napi politikai érdekekből diktált alkotmányozást és azt sem, hogy az kormányzati ciklusokként a parlamenti többség akaratának kiszolgáltatott legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes alkotmányjogi rendelkezések elveihez a következő megjegyzések fűzöm. A szociális biztonság alkotmányos szabályozását illetően kiemelést érdemel az öregek, illetve nyugdíjasok méltánytalan elbánásban részesítésének problémája. Az elmúlt választások során a győztes kormánypártok értékálló nyugdíjat ígértek. Ezzel szemben a társadalombiztosítás 12 milliárdot kér a kormánytól, hogy a nyugdíjemelés az ígért 15%-ra kiegészítődjön. A nyugdíjasok méltánytalannak tartják az elbánást, mivel a sajtó szerint 1990-ben a privatizálható vagyon háromezer milliárd forint volt. Ezt az értéket nagy részben ők hozták létre, amiért cserébe létminimum alatti életet, megfizethetetlen gyógyszert kaptak, de sorolhatnám tovább a negatívumokat.

Az előterjesztésben a szociális biztonságra törekvés fejeződik ki, ami nem nevesíthető, nem kérhető számon, bírósági úton nem kényszeríthető ki. Mivel a kormány mondhatja azt is, hogy törekedett a nyugdíjak értékállandóságát biztosítani, de ez nem valósulhatott meg a gazdasági nehézségek miatt.

A súlyos garanciális hiányosságok miatt az esetleges népszavazás az ilyen szabályozást nem fogja elfogadni. A szociális és egészségbiztosítás területéről akkor vonulhat ki a kormány, ha a magyar állampolgár nem a tizedét keresi a nyugatinak, hanem annyit, hogy gondoskodni tudjon önmagáról és családjáról.

A magánélet sérthetetlenségi jogát tekintve, a koncepció alkotmányrendelkezéssé kívánja tenni azt a különbségtételt, hogy a közélet területén fellépő állampolgárok és politikusok jogát korlátozni lehet. Ezzel szemben a többi állampolgárét nem. E különbségtétel védelmezői azt az ideológiát találták ki, hogy ezt a közélet átláthatósága követeli meg. A közélet érdekében fellépők magánélete védelmének tényleges hatása azonban úgy jelentkezik, hogy közben, a tömegmédiumokat kézbentartó politikai csoportok hatalma nagymértékben megnövekedett, a politikusokkal, különösen a jelenleg ellenzékben lévő politikusokkal szemben. Azok a politikusok, akiknek irányzatával szemben állnak a tömegmédiumok, agresszív fürkészésnek lesznek kitéve. Ugyanakkor azok a politikusok, akik az ő politikai csoportjaikhoz tartoznak, a legnagyobb jogellenes vagy erkölcstelen cselekedetek elkövetése esetén is védettek maradnak a nyilvánosságtól. Például, az Agrobank volt elnöke, letartóztatása után szabadulva mint hős jelent meg a Magyar Televízióban és a többi média prezentálásában, míg a többi politikai irányzathoz tartozó párt és politikus legkisebb vitatható lépése is hetekig botrányként került tálalásra a médiumokban. Megítélésünk szerint a mai magyar médiaviszonyok között ez a rendelkezés a médiahatalom erejét növeli a parlamenti intézmények rovására.

Az alapjogok közül különösen a vélemény-nyilvánítás szabadságához való jog követeli meg, hogy részletesebb kifejtésre kerüljön be az új alkotmányba. Ez az alapjog a tömegmédiumok és a sajtó működésének tartalmi meghatározója. A koncepció állampolgári jogként deklarálja és rögzíti a gondolat és vélemény-nyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot, a közszolgálati rádió, televízió, hírügynökség, hiteles, pontos, tárgyilagos tájékoztatási kötelezettségét. Az ilyen jellegű megfogalmazásnak semmi értelme nincs, mivel ezek csak deklaratív, a valóságban nem érvényesülő kategóriák. Nem szünteti meg a deklaratív jelleget az sem, ha ezek a jogok nem jogként, hanem kötelezettségként kerülnének megfogalmazásra. Ha az állam köteles lenne ezeket a jogokat biztosítani, akkor azokért nem teljesítése esetén felelnie kellene. Amennyiben az állam, jogilag felelősségre nem vonható, jogi érvényességről írott szövegnek egy alaptörvényben nincs helye. Megoldás: ezekre a jogokra mint célokra az alkotmányban csak utalni kell, például a preambulumban, melyekre majd törvények születnek.

A sajtószabadság inkább csak általában tartalmazza az újságalapítás és működés szabadságát. Köztudomású, hogy Magyarországon a politikai akaratképzés, és a politikai közvélemény alakítása csak részben történik meg a többpártrendszer keretein belül. Ez valójában a tömegmédiumokon keresztül valósul meg. Ezért rendkívül fontos lenne a médiumok politikai kiegyensúlyozatlansága (sic!) az egész magyar politikai rendszer működésének garanciájaként. A vélemény-nyilvánítás szabadságának ez az úgynevezett objektív intézményi oldala. Megítélésünk szerint ezért fel kell venni az alapjogok körébe a véleménykifejezés szabadságának deklarálása mellett ezt az objektív intézményi oldalt is.

A sajtószabadság kérdéskörével függ össze a Magyarországon kialakult torz médiarendszer. A fővárosban centralizált média néhányszáz kulcspozíciójának birtokosai egy leválthatatlan hatalmat működtetnek a társadalom felett. A kialakult helyzet azért is veszélyes és tarthatatlan, minthogy a rádió és az írott sajtó vezérlése, kulcspozíciói egyetlen politikai értékvilághoz tartozók kezeibe került. Ezzel a negyedik hatalom, ellentétben a demokráciában szokásostól, nem független és pártatlan a kormányzástól. Annak ellenére sem, hogy a kormánypártok a médiák függetlenségéről beszélnek. A tömegmédiumokon belül, belül is távol, önálló és diktatórikus politikai erővé szilárdultak meg, és mint politikai fegyvert használják az általuk elfoglalt sajtót és tömegmédiumokat.

(10.10)

Ennek következtében Magyarországon a demokrácia, a sajtószabadság súlyos csorbát szenved, melyre az alkotmánykoncepció nem ad megoldást. Ez számunkra elfogadhatatlan.

Tisztelt Országgyűlés! Az élethez való joggal kapcsolatban vetődik fel a halálbüntetés kérdése. Ez olyan fontos kérdés, hogy alkotmányszintű szabályozását nem lehet megkerülni. Amennyiben az új alkotmány készítői ezt a kérdést hallgatólagosan kívánják eldönteni, úgy az alkotmány elfogadásának népszavazással való megerősítése komédiává válnék.

Több mint öt év telt el a büntetési rendszer legsúlyosabb büntetésének, a halálbüntetésnek az 1990 decemberi alkotmánybírósági megszüntetése óta. Az elmúlt években és ma is folyamatosan felmerül a kérdés a közvéleményben és szakmai körökben is, hogy indokolt volt-e megszüntetni a halálbüntetést, hogy a rendszerváltoztatás utáni kaotikus állapotok körülményei közepette egy jó ideig még szükség lett volna elrettentő erejének fenntartására, a bűnözés növekedésének megállítása céljából.

Bizonyára emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy a halálbüntetés megszüntetése előtti hónapokban az erre törekvők fő indoka az volt, hogy a halálbüntetésnek semmilyen visszatartó ereje nincs a gyilkosok megfékezésében, és állították, hogy a világ egyetlen országában sem növekedett a legsúlyosabb bűnesetek száma a halálbüntetés megszüntetése után. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a több, mint kétszázéves demokráciával bíró Egyesült Államokban újból bevezették, miután megszüntetése után több évre vonatkozóan megismerték a gyorsan felszökkenő gyilkosságok számát. Ma az 50 államból 37ben állították vissza a halálbüntetést. Közöttük New York Államban is (Közbeszólás a bal oldalról: Néhány államban.), ...ahol a magyar származású George Pataki kormányzóvá választásához nagyban hozzájárult visszaállítását hangoztató szlogenje.

A magyar bűnügyi statisztikák szerint 1990 decembere óta már a következő évben hirtelen 50%-kal emelkedett a szándékos emberölések száma, s ezen belül is az előre kitervelt, illetve különösen kegyetlen módon elkövetett, minősített esetek száma felugrott az összes szándékos emberölések egyharmadára. Ez a valóságban azt jelenti, hogy az eltörlés előtti kétszáz körüli gyilkosság helyett évente 300-320 ember válik gyilkosság áldozatává. Az elmúlt öt évben félezernél is több embernek kellett azért meghalnia, mert a tömegmédiumok által támogatott liberális szakértők tévesen prognosztizálták a halálbüntetés eltörlésének kihatásait.

Különösen elgondolkodtató, ha tudjuk azt, hogy a '70-es évektől már ritkán ment fel a ténylegesen végrehajtott halálbüntetések száma évi ötre, ami a '80-as évek végén lecsökkent 1-2 esetre. Ez a szórványos végrehajtás is elég volt arra, hogy visszatartsa a megrögzött bűnözőket a gyilkosságoktól. Ma az országban évente százak válnak rablógyilkosság áldozatává, szükségtelenül. Annak ellenére, hogy az ügyészség és a Belügyminisztérium felső berkeiben tájékozottak a helyzetet illetően. A tömegmédiumokban uralkodó liberális erők mint szélsőséget igyekeznek beállítani azt, aki a halálbüntetés kérdését felveti. Egy-egy brutális gyilkosság után hiába indulnak meg helyi népmozgalmak a halálbüntetés visszaállítására, a médiák elhallgatják ezeket és gúnyolódnak rajtuk, mint a primitív bosszúvágy kifejeződésén. Megítélésünk szerint inkább annak érkezett el az ideje, hogy a liberális erők beismerjék tévedésüket.

A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja több alkalommal indítványozta a halálbüntetéssel kapcsolatos büntetőjogi rendelkezések felülvizsgálatának szükségességét. Erre mindmáig nem került sor. A közvélemény elszomorítónak tartja, hogy a halálbüntetés kérdésének minden irányú megvitatására nem került sor. A gyilkosok személyiségi jogaival való törődés mindeddig fontosabb volt, mint az áldozatok személyiségi jogai. A kérdés megoldásához kapcsolódik, hogy a kormány átmenetileg felfüggessze a nemzetközi megállapodásban vállalt kötelezettségeit, továbbá, hogy az Európai Unióval kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségének tegyen eleget. A Független Kisgazdapárt ellenben, ha kormányzati tényezővé válik, ideiglenes jelleggel vissza fogja állítani a halálbüntetést.

Mindent összegezve, a mai átmeneti teljes válságot tükröző viszonyaink közepette legfeljebb előkészületeket folytathatnak szakmai műhelyek a mainál jobb, tökéletesebb közjogi rendszert eredményező alaptörvény megalkotására. Ami történik, az elhamarkodott alkotmányozás, sértő a magyar nemzet nagy többségére. Mindezért a Független Kisgazdapárt képviselőjeként a felelősséget az indokolatlanul rohanókra és a rossz alkotmányszöveg megszavazóira hárítom.

Köszönöm figyelmüket.