Molnár Gyula (MSZP)
MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az MSZP-frakció hozzászólójaként, az alkotmánykoncepció vitájában nem jogászként, és különösen nem alkotmányjogászként kívánok részt venni.
Eddigi pályafutásom során nem foglalkoztam konkrét jogi kérdésekkel, mégis engedtem a csábításnak. Azzal győztek meg jogász képviselőtársaim, hogy gyakran még a legkiválóbb elméleti gondolkodók, alkotmányjogászok sem képesek minden apró részletre figyelemmel lenni, és a zseniálisan kiemelt gondolatok az élet egy adott területén nem illeszkednek a velük együttműködő szervezetek gyakorlatához.
Az általános vita ezen szakaszában az alkotmány és a külügyek kapcsolatával kívánok foglalkozni. Különös tekintettel a koncepció illeszthetőségével integrációs törekvéseinkhez.
Kivételes feladat előtt áll a Magyar Országgyűlés, hiszen a tegnapi hozzászólásokban is elhangzott, szabad akaratából, széles társadalmi, szakmai és politikai konszenzusra támaszkodva van esélye megalkotni az ország új alkotmányát, s ezzel végérvényesen szakíthat az át- és újrajavítgatott 49-es alkotmánnyal.
Minden parlamenti párt választási programjában jelezte az alkotmány módosításának szükségességét, a megalakult alkotmány-előkészítő bizottságban természetesen a pártok, jellegükből és politikai alapvetéseiből következően mást és mást tartottak fontosnak. Szükséges és elengedhetetlen a konszenzuskeresés természetesen, mint ahogy már elhangzott, gyakran vezetett fontos kérdések változatlanul hagyásához, és bizonyos esetekben koherenciazavarokhoz.
Az új alkotmánynak, úgy gondolom, meg kell felelni az egyesülő Európa szellemének, és segítenie kell integrációs törekvéseinket. Természetesen nemzeti érdekeink figyelembevétele mellett. Szükségesnek tartjuk a kínálkozó és talán rövid távon nem visszatérő történelmi lehetőség kihasználását, hogy modern európai Magyarország rendelkezzen modern európai új alkotmánnyal. Az általam tárgyalt alapkérdések: a szuverenitás átruházása és a monizmus-dualizmus vita esetleges nem előremutató meghatározása, már rövid távon komoly problémát jelenthet a jogalkalmazók számára, ami akár azt a veszélyt is rejtheti magában, hogy az új alkotmány elfogadása után röviddel az alaptörvény módosítása válik szükségessé. A szuverenitás kérdésével kapcsolatban kívánom megjegyezni, hogy szükségesnek és elengedhetetlennek tartjuk az új alkotmányban szabályozni az állami szuverenitás egy részének átruházását.
A parlamenti pártok között egyhangúlag támogatott európai csatlakozás feltétlenül együtt jár ezzel. Úgy gondolom tehát, hogy ebben a kérdésben, a fent elmondottakból következően komoly vita a parlamenti pártok között nem alakulhat ki. Természetesen elméletileg az államközi együttműködések is, pl. a kettős adóztatást kizáró egyezmények szuverenitásátruházással járnak, de ezekre külön úgy gondolom, nem szükséges utalni a koncepcióban.
Két rövid megjegyzésem lenne még ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódóan.
Az első: Célszerűnek látszik a koncepcióban szereplő szervezet helyett nemzetközi intézmény kifejezést használni, mert jobban leírja például az Európai Uniót is.
A második: Az európai gyakorlatnak megfelelően várható uniós csatlakozásunkról népszavazás dönt majd, ezért nem világosan szabályozott a koncepcióban, hogy ez hogyan viszonyul a kétharmados parlamenti döntéshez.
Szorosan kapcsolódik az általános részhez bár konkrét megfogalmazása a későbbiekben szerepel, az igazságügy-miniszter úr tegnapi hozzászólásában már jelzett ez a legnagyobb dilemmát okozó kérdés, a monizmus-dualizmus vita.
A bizottság belső működéséből következően nem került elfogadásra a monista elv, így a hatályos alkotmánynak megfelelően a dualista elv került rögzítésre.
Véleményünk szerint a dualista elv fennmaradása sokkal több hátrányt hordoz magában, mint a nem teljesen aggálymentes monista elv alkalmazása. Az Európai Unió tagállamai között egyaránt megtalálható a monista és a dualista felfogást érvényesítő jogrendszer, de a dualista rendszerű országoknak általában több problémájuk van az uniós rendeletek honosításával, mint a monista jogrendszerű tagállamoknak.
A dualista rendszer elméletileg és praktikusan is túlhaladottnak tűnik. Elméletileg azért, mert a rendszerbe be van építve a nemzetközi szerződések folyamatos megsértése. A ratifikáció és a magyar törvénnyé változtatás kihirdetés időpontja között sokhónapos, gyakran többéves eltérés ideje alatt, nem tudjuk vállalt nemzetközi szerződéseinket átültetni a gyakorlatba.
Praktikusan pedig azért, mert minimum kétszer fordul meg a szerződés az Országgyűlés előtt, holott a monista rendszerben egyszer is elegendő lenne.
Szólnak persze érvek a dualizmus mellett is, de ezek, mint például a közjogi hagyományok, félelem a parlament jogkörének aláásásától inkább elvi természetűek és kevésbé tűnnek fontosnak, mint a monizmus mellett szóló érvek.
Szeretnénk külön hangsúlyozni, hogy az új demokráciák kevés kivétellel áttértek a monizmusra, s amennyiben Magyarország az Európai Unió tagja lesz, s fenntartjuk a dualizmust, akkor is vegyes rendszer jön létre, hiszen az unió aktusai közvetlenül kötelezőek lesznek minden természetes és jogi személyre.
(11.00)
Mindezek alapján fontosnak tartanánk, ha a Magyar Köztársaság alkotmánya a monizmus koncepciójára épülne.
Befejezésképpen néhány kérdést vetek fel, kizárólag címszószerűen, melyek nemcsak az általános rendelkezéseket érintik. Javasoljuk, hogy a koncepció a kiemelt fontosságú kérdések között a határon túli magyarságért való felelősség kinyilvánítása mellett szerepeltesse az euroatlanti integráció iránti elkötelezettséget is. Célszerűnek tartanánk a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatban végiggondolni, hogy mely esetekben kell, s mely esetekben nem lehetséges népszavazás kiírása.
Szerencsésnek tartanánk, ha a kormány feladat- és hatáskörével foglalkozó rész tárgyalná a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárást. Szakmai háttéranyagban jelent meg a gondolat, mely szerint a külpolitika demokratizálása történetileg lényegesen lassabban zajlik, mint a belpolitikáé, és ezért jelentős demokrácia-deficitje van. Én azt gondolom, hogy itt a lehetőség, hogy tegyünk ezért, hogy ne így legyen. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)