Szájer József (Fidesz)
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napi vitában, amely az alapjogokról és a polgároknak a szabadságjogairól szól, két témáról szeretnék szót ejteni, nagyon röviden.
Az első téma az a jogoknak, illetve az alapjogoknak a két kategóriára osztása az alkotmánynak a koncepciójában, a másik pedig egy konkrét személyi szabadságjog, az őrizetbe vétellel kapcsolatos szabadságjog, közkeletű nevén a habeas corpusszal kapcsolatos kérdés.
Előrebocsátom, hogy az első kérdésben egyetértek a koncepcióval, a második kérdésben pedig nem értek egyet a koncepcióval, ahogyan azt a tegnapi vezérszónoklatban is jeleztem. A koncepcióban vannak olyan elemek, amelyeknek a módosítása mindenképpen szükséges lenne, és a Fidesz ezeket a további, későbbi időszakban fel is fogja vetni. Általában azonban a koncepciónak a lényegével egyetértünk, mind ahogyan ezt tegnap is, és annak idején a bizottsági ülésen megtettük, az ötpárti konszenzusnak a jegyében ehhez a Fidesz a maga hozzájárulását meg kívánja tenni.
Az alapvető jogoknak, a polgárok szabadságjogainak, valamint a szociális gazdasági jogoknak a két kategóriára osztása az alkotmány koncepciójában úgy jelenik meg, hogy van egy olyan kategória, azoknak a jogoknak a kategóriája, amely bíróság előtt, alkotmánybíróság előtt kikényszeríthető. Ezek között vannak olyanok, amelyeknél közvetlenül az alkotmány alapján lehet fordulni hozzájuk, és tulajdonképpen a koncepció ezt az irányt támogatja is, és van egy olyan kategóriája, amelynél más törvények alapján, más törvények biztosítják a bírósághoz fordulásnak a jogát.
Van egy olyan kategória, amelyet nagyon elnagyoltan vagy általában államcéloknak nevezünk, vagy olyan jogoknak, amelyek állami kötelezettség-vállalásokat állapítanak meg. A koncepciónak ezt a felosztását a társadalmi vitában a sajtó tudósításai alapján és a beérkezett anyagok alapján nagyon sok kritika érte, amely, véleményem szerint, alapvetően egy félreértésre alapult. Nem arról van szó ugyanis, hogy ezeket a jogokat akár az alkotmány-előkészítő bizottság, akár a parlament, akár esetleg egy későbbi alkotmány kisebb jelentőségűnek tartaná, esetleg ne tartaná nagyon fontosnak, fontos értékeknek, hogy egy európai társadalom a XX. század végén ne biztosítsa a bizonyos alapvető szociális jogokat, és ez ügyben ne teremtse meg a megfelelő garanciákat. Egyáltalán nem erről van szó. Tehát a félreértés erre alapszik. A megosztás az arról szól, hogy vannak olyan típusú jogok, amelyek klasszikusan, bíróság előtt érvényesíthető jogok is, amelyeknek a feltételeit az állam minden körülmények között az államnak biztosítania kell.
Az államcélként, az állami kötelezettségvállalásként megjelenő jogok körében azonban ezt a fajta mindenáron és minden körülmények között való biztosítást nem vállalhatja fel az állam, hiszen ezek elsősorban gazdasági jellegű, szociális jellegű jogosítványok, amelyek mindig az országnak az éppen adott jólétén múlnak. Vagyis, hogyha az ország szegényebb, akkor kevesebbet tud biztosítani ezekre a célokra, kevésbé tudja ezeket a feladatokat ellátni, hogyha pedig gazdag, akkor akár a jelenleginél vagy az egyébként elfogadottnál jelentős mértékben többet is biztosíthat. A minimumgaranciáknak a meghatározása itt is fontos, és ez az, amit az alkotmánykoncepció e tekintetben lényegében el is végez. Éppen ezért ez a megosztás egy nagyon fontos kérdést érint, általában az alkotmány stabilitásának a kérdését. Az alkotmány jelenlegi formájában, ahol nincsen ilyen típusú megosztás, kvázi, úgy mondjam, alanyi jogként szabályozza ezeket a most a koncepció által az államcélok, állami kötelezettségek vállalása közé sorolt jogokat is. Ez is biztosítja lényegében az állam számára a mozgásteret. Gondoljunk csak az Alkotmánybíróságnak a különböző, e kérdésben korábban hozott, nyugdíjkérdésben hozott véleményére, vagy akár a Bokros-csomag bizonyos elemeiről mondott véleményére, ahol az Alkotmánybíróságnak alapvetően az volt a kifogása, hogy ezt ilyen rövid idő alatt nem lehet bevezetni, a polgárokat nem lehet egyik pillanatról a másikra olyan helyzet elé állítani, hogy olyan gazdasági terhekkel számoljanak, amelyekkel eredetileg nem kellett, hiszen biztosítva volt a törvényben például a családi pótlékhoz való alanyi jogosítványuk vagy pedig más családi ellátásokhoz való joguk. Ennek következtében az államnak ma is van mozgástere. Ez azonban bizonyos értelemben az alkotmány megsértésével lehetséges.
Alkalmam volt az elmúlt időszakban az ukrán alkotmánynak a tervezetét véleményezni, amely különösen kirívó példa volt ebben a tekintetben. Az ukrán alkotmány tartalmazta azt, hogy a nyugdíjakat konkrétan, szám szerint rögzíteni kell. Tehát összegszerűen rögzítette a nyugdíjakat, az áraknak a rögzítését, és nagyon sok minden ilyet tartalmazott. Mindezt már az úgynevezett kommunista időszak utáni időszakban. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon extrém példa, de valamilyen módon rávilágít erre a kérdésre, ez pedig az, hogy hiába próbál ez az ukrán állam mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt a jogot biztosítsa, hogy a nyugdíjak fix összegűek legyenek, ezt nem fogja tudni biztosítani, és nem is tudta biztosítani, vagy nem is tudta volna. Éppen ezért ilyen típusú, nagyon szigorú, túlságosan konkrétan meghatározott jogokat ide nem lehet betenni, és ezeknek a bírósági egy az egyben való kikényszerítése nem lehetséges. Nem azért, mert ne akarnák az alkotmányozók, hogy ezek a jogok érvényesüljenek, hanem arról van szó, hogy az ország konkrét gazdasági teherbíró képessége megengedi-e ezt, vagy pedig nem engedi meg. Ebben a tekintetben ez a fajta distinkció nagyon fontos. Mert mit tehet egy merev alkotmány esetén az országnak, az adott kormánynak a gazdaságpolitikája? Vagy megsérti az alkotmányt, vagy pedig az országot teljesen csődbe viszi.
Ez a két variáció lehetséges. E tekintetben azt gondolom, hogy inkább az alkotmány betűjének és szellemének a betartása az, ami e tekintetben nagyon fontos, és ugyanakkor lehető kormányzati politikával kell elérni, hogy minél nagyobb jólét legyen az országban, és minél szélesebb körben lehessen biztosítani ezeket a jogokat.
Azt ismételten fontosnak tartom megjegyezni, hogy a minimumot, azt világosan meg kell határozni, és az alkotmánynak igenis kötelezettséget kell vállalni, hogy az ország társadalombiztosítást tart fenn, hogy a jólétre törekszik, vagy vannak szociális céljai, és ennek tekintetében lényegében meghatározza a kormányzatnak, a modern kormányzatnak a legszélesebb értelemben vett filozófiáját. Itt már csak ideológiai okokból sem szerencsés ezt a dolgot megkötni, mert van, hogy egy konzervatív kormány van hatalmon, van, hogy egy liberális kormány van hatalmon, van, hogy egy szocialista kormány van hatalmon, más és más a felfogása ezeknek a kormányoknak, ezeknek az eszméknek a politikai eszmékkel kapcsolatban. Más és más a gazdaságpolitikájuk, éppen e tekintetben nem szerencsés, hogyha az alkotmány rögzíti valamelyik, egyébként egymással versengő ideológiának a hegemóniáját vagy túlsúlyát. E tekintetben azt gondolom, hogy a jelenlegi alkotmánytervezet, az alkotmánykoncepció megfelel ezeknek az igényeknek.
A másik téma, amiről beszélni szeretnék, az a habeas corpusnak az ügye. E tekintetben az alkotmánykoncepciónak a 7. oldaláról hadd idézzem az idevonatkozó részt: "A személyi szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog, a szabadságtól való megfosztásnak csak törvényben meghatározott okból és törvényben meghatározott eljárás alapján van helye."
Az őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül bíró elé kell állítani, vagy szabadon kell bocsátani. A szabadságkorlátozások eljárását a törvényben pontosan szabályozni kell, és a jogorvoslat lehetőségét az érintett számára feltétlenül biztosítani szükséges. A kényszermunka tilos, kivétel ez alól az elítéltek munkára kötelezése.
(11.10)
Tisztelt Országgyűlés! A személyi szabadsághoz való jog az egy klasszikus alapjog, és e tekintetben azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb szabadságjogok közé tartozik. Külön kiemelendő, hogy egy olyan országban, amely alig 6 évvel utána van egy olyan rendszernek, amely az alkotmányt, az alkotmányos elveket, az emberi jogokat nem tartotta be, és tulajdonképpen egy kvázi forradalomban született új rendszer, ez még fontosabb, erre még inkább oda kell figyelni, azt gondolom, hogy az ilyen típusú, a büntetőjoggal összefüggő jogoknál erre figyelni kell. Hadd idézzem ismételten tegnap már idéztem őt a múlt századi neves történészt, politikust Lord Macaulayt, aki szerint a habeas corpus törvénye az a legszigorúbb zabla, amit a törvényhozás valaha is a zsarnokságra kényszerített. 300 évvel ezelőtt 300 évvel az angliai példa után a most tárgyalt tervezet tesz ugyan egy halvány kísérletet ennek a polgári szabadságjognak a szempontjából garanciális jelentőségű klasszikus jognak az alkotmányi szintű szabályozására. A javaslatnak az előbb idézett passzusa kimondja, hogy az őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani vagy pedig bíró elé kell állítani. Az általam ez ügyben az alkotmányt előkészítő bizottságban megtett módosítás a lehető legrövidebb időn belül kitételt kifogásolja, és azt szeretné átváltoztatni az európai normának megfelelő 72 órára.
Javaslatom nagyon egyszerű oka, hogy enélkül az egész szabálynak igazából legalábbis az alkotmányos szinten nincsen semmi értelme. Az 1679-es angol habeas corpus törvénynek a lényege és politikai személyi szabadságot biztosító jelentősége épp a meghatározott időtartam kimondásában áll. A habeas corpus indoka az volt, hogy idézem -: "Nagy késedelmek fordultak elő a börtöntisztviselőknél, akik különböző kibúvókkal kerülték meg, hogy a kiadott parancsoknak engedelmeskedjenek, s ennek következtében számos királyi alattvalót tartanak fogva esetenként hosszú ideig is, ami az alattvalók megterhelését és zaklatását jelenti" ez egy XVII. századi idézet. A híres törvény ennek megakadályozására született. Ha csak azt írnánk bele az alkotmányba, hogy a lehető legrövidebb időn belül kell a bíró elé állítani az őrizetbe vett személyt, akkor épp az angol jog habeas corpus törvény előtti állapotát szentesítenénk, amikor még lehetett arra hivatkozni, hogy a távolság, a közlekedés és még ki tudja mennyi ügyet lehet előcitálni nem teszi lehetővé, hogy ne sértsék meg a szabadsághoz való elemi emberi jogot. Hiszen a legrövidebb idő a körülmények szorításában a valóságban egészen hosszú idő is lehet.
Hadd idézzek egy régi orosz közmondást. Mindenki tudja az orosz nyelvben járatos képviselőtársaim közül, hogy a "kis szicsasz" és a "nagy szicsasz" között jelentős különbség van, tehát ilyen értelemben az azonnal, a legrövidebb idő nem biztos, és nem feltétlenül azt jelenti, hogy ilyen gyorsan, 72 órán belül bíró elé kerül az elkövető. A módosító javaslatom a 72 órás korlátra azért került elvetésre, mert nem volt meg a szükséges többség. Az ellene elhangzó érvek nagyon hasonlóak voltak ama húzódozó angol börtöntisztviselőkéhez, vagyis hogy nincsenek meg az ehhez szükséges feltételek, illetőleg az alkotmány szintjén ezt nem szükséges szabályozni, hiszen a törvények tekintetében lényegében az Európa Tanács követelményének megfelelően ezek az elvek már jelentős mértékben érvényesülnek. Én azért küzdöttem, hogy az alkotmány szintjére is jusson el ez a szabály. Angliában 300 esztendővel ezelőtt a mainál sokkal nehézkesebb közlekedési és hírközlési viszonyok közepette garantálni lehetett egy ennél rövidebb időtartamot is. Nem értem, hogy az Európa felé kacsingató Magyarország a XXI. század küszöbén miért ne tudná ezt rövid időn belül egy ilyen alapvető szabadságjog tekintetében megtenni. Ha a 72 óra alkotmányos garantált állása nem vihető, akkor pedig ne szemérmeskedjünk a "lehető legrövidebb időn belüli" szófordulatokkal. Ha pedig kivihető, akkor egyáltalán nem baj, hogy ilyen alkotmányos ösztönzést adunk a kormánynak.
Mivel ezzel a most elfogadandó alkotmányszöveggel mindenképpen hosszabb ideig fogunk együtt élni, ezért én fontosnak tartom, hogy ez a 72 óra rögzítésre kerüljön. Hiszen a habeas corpus szabály mit sem ér a határozott időtartam nélkül, így az alkotmánytervezet által javasolt megoldás a "legrövidebb időn belüli" gumizáradékkal olyan, mintha a sajtószabadságot úgy akarnánk biztosítani, hogy kimondjuk az alkotmányban, hogy a lehető legkisebb cenzúra megengedett. Mielőtt azonban az utóbbi megoldásnak hívei akadnának, hangsúlyozom, hogy csak példáról van szó. Ismét egy lordot idézek, Lord Byron gondolatával szeretném zárni felszólalásomnak ezt a részét, aki ezt mondta: "Szeretem a habeas corpust, már akkor, amikor részünk van benne." Byronnal én is szeretném vallani, hogy nekünk is részünk lesz ebből 300 év múlva. Itt egy gondolatjelet hadd tegyek a hozzászólásomhoz, mert esetleg veterán, a demokratikus parlamentben régen ülő képviselőtársaimnak, hogy úgy mondjam, "déjá vu" élménye támadhatott, hiszen 1990. június 18án hangzott el ennek a felszólalásnak egy jelentős része egészen minimális módosításokkal, az akkori alkotmánymódosítás során, amit többséggel ugyan elfogadott akkor a parlament, hogy az alkotmányba belekerüljön ez a 72 óra, tehát az 50% fölött volt az elfogadási aránya, de nem érte el az alkotmány elfogadásához szükséges kétharmados arányt.
Éppen ezért ez a kérdés ma is aktuális, és nemcsak azért aktuális, mert akkor nem fogadta el az Országgyűlés ezt a javaslatomat, módosító javaslatomat, hanem azért is aktuális, mert az alkotmány-előkészítő bizottságban sem sikerült sikerre vinnem ezt a javaslatot, annak ellenére, hogy igazából a magyar jog részben azzal szemben is, amit itt az idézetben hallhattak már túllépett ezen a perióduson, hiszen az Európa tanácsi ajánlásoknak az eredményeképpen, illetve az Európa tanácsi csatlakozásnak követelménye volt, hogy ezeket az eljárási jogokban rögzítsük. Ennek megfelelően én most azt nem értem, és azzal nem vagyok egészen tisztában, hogy miért ne lehetne ezt a 72 órát ami egyébként egy Európában bevett és más alkotmányok által is tartalmazott elem ebbe az alkotmányba bevenni. Remélem, hogy ezzel a hozzászólásommal sikerült felhívni a figyelmet arra, hogy a Fidesz nagyon fontosnak tartja ezt a kérdést, és bizonyos értelemben szimbolikus jelentőségűnek is. Szeretnénk látni az alkotmányban ezt a 72 órás szabályt, ehhez kérem az önök támogatását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)