Hegyi Gyula (MSZP)

1996. május 22.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy hozzászólhatok az alkotmánykoncepció emberi jogokkal kapcsolatos fejezeteihez. Elmondtam már ebben a Házban elnézést a szóismétlésért , hogy 1989-ben a rendszerváltozás táján az Ernest International Emberjogi Mozgalom egyik magyarországi alapítója, alapító tagja voltam, és őszintén szólva nagy örömmel tölt el, hogy hét évvel később itt a magyar parlamentben szólhatok az emberi jogok alkotmányban való rögzítésének a fontosságáról. Ahogy Varga László képviselőtársam már elmondta, ebben a mai délelőtti vitában, az Emberi Jogok Nyilatkozatát legpontosabban és legelőször a francia forradalom halhatatlan alkotása, az Emberi Jogok Nyilatkozata rögzítette 17 nevezetes cikkelyben.

Az emberi jogoknak ez a megfogalmazása pontosan következett a felvilágosodás filozófiájából, abból a gondolkodásból, amely hitt az ember eredendő jóságában és az örök haladásban, amely a sötét középkor után beköszönt az emberiségre. Az egyetemes jogok, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, szó szerint idézem: "Az emberi jogok nem tudása vagy megvetése egyedüli oka a közbajoknak és a kormányok elkorcsosodásának."

Azt hiszem, ez egy olyan nemes hit volt, amely valóságtartalmát mindenesetre az elmúlt kétszáz év nem igazolta, lehetünk különböző világnézetek vagy filozófiák hirdetői, ezzel együtt azonban be kell látnunk, hogy nem kizárólag az emberi jogok megsértése okozza az emberiség történelmében, a nemzetek történelmében a háborúkat, a szenvedést, a nyomort. A társadalmi igazságtalanság, az önzés, a kizsákmányolás, nagyon sok más olyan gonoszsága is van az emberi életnek, amely nem következik közvetlenül a klasszikus polgári szabadságjogok megsértéséből.

A francia forradalomnak és a felvilágosodásnak az az alapvető hite, hogy a szabadság és az egyenlőség feltételezi egymást, elég megadni a szabadságot, és akkor az emberek egyenlőek lesznek. Nos, ez az elképzelés, ez a felfogás megbukott az elmúlt kétszáz év történelme során, és a legkülönbözőbb politikai filozófiák, világnézetek ebben a században éppen arra építik fel gondolkodásukat akár reform, akár revolúció, forradalom útján, hogy csak és kizárólag a szabadságjogok, az elvont polgári szabadságjogok biztosításából a közjó még nem következik automatikusan.

Az embert az elmúlt kétszáz esztendő és ez a mi XX. századunk megtanította az embert arra, hogy a szabadság egyenlőség vagy legalábbis esélyegyenlőség nélkül a kevesek demokráciáját jelenti, másfelől természetesen az elmúlt évtizedekben itt Magyarországon azt is láthattuk, hogy az egyenlőség szabadságjogok nélkül zsarnoksághoz és idővel ugyanakkor az egyenlőség felszámolásához is vezet.

Azt hiszem, hogy amikor az emberi jogokat az új alkotmányban rögzíteni fogjuk, akkor valóban ezzel zárjuk le végképp az önkényuralom 40 évét, és büszkék lehetünk arra, hogyha az emberi jogokat pontosan, világosan rögzítjük az új alkotmányban.

Azt hiszem azonban, hogy 1989-90-ben, amikor hát ha talán nem is forradalommal, ahogy Szájer József képviselőtársam említette, mindenesetre egy forradalmian reform átalakulással eljutottunk a demokráciába, akkor úgy gondoltuk, hogy az emberi jogokat a szociális biztonság mellé fogjuk megkapni, és gondolom, senki nem hitte, vagy nagyon kevesen hitték, hogy az emberi jogok a szociális biztonság helyett következnek.

Azt hiszem, hogy az új alkotmánynak akkor van értelme, akkor szolgálja felemelkedésünket és egy emelkedő nemzet alkotmányává akkor válhat, ha az emberjogokat és a szociális biztonsághoz fűződő jogokat együttesen tudja biztosítani. Őszintén remélem, hogy az új alkotmány ilyen lesz.

A szabadság és az egyenlőség összhangjának a megteremtése természetesen nem könnyű feladat, tisztelt képviselőtársaim. A maga módján a szociáldemokrácia, a kereszténydemokrácia és a konzervativizmus egyaránt azzal küzd, hogy hogyan lehet megteremteni a szabadságnak és az egyenlőségnek vagy legalábbis a szabadságnak és az esélyegyenlőségnek az összhangját.

Semmiképpen sem jó megoldás azonban számomra legalábbis az az elképzelés, amely kizárólag a klasszikus szabadságjogok hangsúlyozásával kívánja ezt a dilemmát megoldani.

Hogy néhány nagyon egyszerű és tudom nem alkotmányjogászhoz illő példát idézek, de nem is vagyok alkotmányjogász, sőt jogász sem vagyok az egyik például az ártatlanság vélelme. Mindenki egyetért gondolom ebben a Házban meg a televíziót figyelő közönség is azzal, hogy alapjog az, hogy senkit se csukjanak ártatlanul börtönbe.

Képviselőtársaim ez alapvető és fontos szabadságjog. De azoknak az embereknek és vannak ilyen emberek , akik lakásuktól, megélhetésüktől, emberi ellátásuktól oly mértékben meg vannak fosztva, hogy telenként csak azért követnek el kisebb bűncselekményeket, hogy börtönbe jussanak, és ott legalább fűtés, legalább minimális ellátásban részesüljenek. Ezeknek pusztán az előbb említett szabadságjog én szerintem kevés. És egy modern európai demokráciának igenis bizonyos minimális szociális jogokat is garantálnia kell.

A titkos és általános választáson való részvétel joga fontos, alapvető szabadságjog. Nagyon jó, hogy rögzítve van ebben az alkotmánykoncepcióban és még jobb, hogy már két ilyen szabad választást meg is értünk. De azt hiszem, a választás valójában csak akkor demokratikus, ha a lakosság széles tömegei, az ingyenes közoktatás és a felelős demokratikus média révén tájékozódni is tudnak a különböző politikai értékek, a pártok kínálata között. Egyébként csak a kevesek számára szabad a választás.

Azt hiszem hozzá kell tennem azt is tudom, hogy sokan vitatni fogják ezt a nézetemet de valóban elsősorban magam nevében szeretnék ezúttal szólni és hát nagyon sok baloldali gondolkodású ember nevében, őszintén remélem. Tragikus leszűkítése a szabadságnak, az emberi jogoknak, ha csak és kizárólag az állami elnyomástól való szabadságot jelenti. Természetesen ez is fontos, természetesen ezzel kell kezdődnie egy alkotmánykoncepciónak, de az emberi jogokat az egyénnek az állam esetleges túlkapásaival szembeni védelemre korlátozni, olyan abszurd túlzás, mint ha az egészségügy például kizárólag azzal foglalkozna, hogy a pácienst akarata ellenére ne vessék alá kényszergyógykezelésnek, és ezért mindenfajta gyógyító tevékenységet is beszüntetnének. Az emberi jogok egyik része az állami elnyomástól való szabadság, a másik része a mindenfajta elnyomástól való szabadság, mindenfajta igazságtalanság elleni védelem.

Őszintén hiszem és őszintén remélem, hogy a szabadság alkotmányának, a szabadság alkotmányában ezeknek a gondolatoknak is benne kell lenni. A lakáshoz, a munkaalkalomhoz, az emberihez méltó megélhetéshez, a szociális biztonsághoz való jog.

Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, demokratikus alapjognak tekinthető ez, hiszen szomorú kimondani, és remélem senki nem érti félre azt, amit mondok, de ma többen félnek ebben az országban a bűnözőktől, a gyilkosoktól, a köztörvényesek brutalitásától, mint ahányan a Kádár-rendszerben a politikai rendőrségtől féltek, és ez nem jó, hogy így van, és nem hiszem, hogy egy új alkotmányos szabályozásban figyelmen kívül kellene hagynunk az állampolgároknak a jogos kívánságát egy biztonságos társadalomhoz.

Azt hiszem például, hogy az alapvető közbiztonsághoz való jog is emberi jog, még akkor is, ha nem feltétlenül, ha nem csak a rendőrség túlkapásaival szembeni védelmet jelenti.

Az egyén jogait a demokráciában az államon túl, más egyének, szervezetek és korporációk is veszélyeztethetik, sőt veszélyeztetik nagy számban és sűrűn, és azért gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem helyes az az álláspont, amely csak és kizárólag a klasszikus polgári szabadságjogokat kívánja rögzíteni egy alkotmányban.

Ilyen értelemben úgy érzem, becsülöm nagyon azt a munkát, amit végeztek képviselőtársaim, és remélem, nem bántódnak meg, ha inkább a hiányról beszélek, mintsem dicsérem azt, ami benne van. Bár megállapítom, természetesen, hogy dicséretes mindaz, ami benne van, vagy nagyon dicséretes, de azt hiszem, hogy ez a koncepció szűkmarkú a szociális jogok, a kulturális jogok és például az egészséges környezethez való jog tekintetében.

Mert itt már előbb szó esett erről, hogy az egészséges környezethez való jog alapvető emberjog is, és nem az állam felől kell közelíteni a környezethez, hanem a környezetben, a természetben élő egyénen keresztül kell ehhez a problémához közelíteni.

(12.00)

A részletekre, néhány részletre rátérve, már az 1. fejezet a) pontjában az alkotmánykoncepció felsorolja azokat a nemzetközi szerződéseket, konvenciókat, amelyeket kívánatosnak tart, hogy az alkotmányban is tükröződjön a szellemük.

Sajnálatos módon azonban hiányzik ebből az Európai Szociális Charta, amely nagyon fontos szociális alapjogokat rögzít. Magyarország tagja az Európa Tanácsnak, amely a Szociális Chartát megfogalmazta, továbbá azt is tudjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásnál minden valószínűség szerint alapkövetelmény lesz a Szociális Charta teljesítése. Ezért őszintén szólva nagyon helyesnek tartanám, ha bekerülne az 1. fejezet a) pontjába a Szociális Charta is, más fontos nemzetközi konvenciók és szerződések megemlítése mellett. Egyébként minden frakcióból vannak az Európa Tanácsban tagok, akik ott érzékelhetik, hogy mennyire a szociális jogokra is épül a közös Európa, és ilyen értelemben, gondolom, mindannyiban egyetértünk azzal, hogy mi a szociális piacgazdaságok európai uniójához szeretnénk csatlakozni, és nem mondjuk egy latin-amerikai szabad kereskedelmi zónához.

Jogegyenlőségről helyesen beszél az alkotmánykoncepció, de természetesen utalni kell arra, hogy még szűken véve az igazságszolgáltatásban is alapfeltétel bizonyos fajta esélyegyenlőség. Hiszen ha csak a gazdag embernek van joga, pontosabban, ha csak a gazdag embernek van lehetősége megfelelő és igényes jogi védelemre, akkor a jogegyenlőség inkább írott malaszt, mint valóságos alkotmányos jog.

Külön szeretnék szólni az 1. fejezet fj) pontjáról, a tandíjmentes állami közoktatásról. Ugyanis ennyit ígér az új alkotmányos koncepció: tandíjmentes állami közoktatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ez egy elég soványka jog, valljuk be őszintén! Ebben az országban már régebben alkotmányosan deklarálták az ingyenes közoktatásnak a jogát. Talán nem kell részletesen magyaráznom, hogy a tandíjmentes állami közoktatás ennél sokkal kevesebbet jelent. Hogy például egyetlen dolgot említsek, nemcsak Budapesten és nagyvárosokban születnek gyerekek, hanem falvakban is. Ilyen értelemben tehát, ha a tandíjmentességbe nem tartozik bele a kollégiumi ellátás ingyenessége, akkor ez a lakosság egyik felének alapjog, a másik felének pedig nagyon drágán megvásárolható jogot jelent csak.

Arról nem beszélve, hogy igen nehéz eldönteni, hogy mit jelent az, hogy állami közoktatás. Énszerintem a szabad iskolaválasztás joga is alkotmányos jognak tekintendő és kellene tekinteni, ilyen értelemben az államnak inkább a közoktatás egységes szakmai felügyelete felett kellene őrködnie. Hiszen vannak egyházi iskolák, hiszen vannak kisebbségi iskolák, hiszen vannak alapítványi iskolák is. Alapvetően hiányzik szerintem az oktatási fejezetnél az esélyegyenlőség elve, amely énszerintem alapvető demokratikus jog, és nem demokratikus az az oktatás, amelyben az esélyegyenlőség elve legalább a közoktatásban nem érvényesül.

Arról nem beszélve, hogy én őszintén, hosszú távon remélem, hogy még meg fogom egyszer érni, amikor nemcsak a tandíjmentesség lesz, hanem például a tankönyvek is ingyenesek leszek. Ez nem választási propaganda, nem ígérem, hogy '98-ban ezt be tudjuk hozni, de erről, mint távlati célról, elvről, én nem szeretnék lemondani. Ezért ülök abban a pártban, amelyben ülök.

Megemlíti egy félmondat valóban ebben az alkotmánykoncepcióban a szociális biztonsághoz és ellátáshoz való jogot. Ez a fél sor persze elég furcsán aránylik ahhoz, hogy két teljes oldalon keresztül olvashatunk az emberi jogok időleges felfüggesztésének a szabályozásáról, ami nagyon fontos alkotmányos alapelv, de azért talán a szociális jogokról is valamivel többet kellett volna írni.

Itt a szabaddemokrata képviselőtársam Oroszországot, fiatal demokrata képviselőtársam Ukrajnát említette olyan országként, mint ahol hosszú tételekben föl vannak sorolva a szociális jogok, ehhez képest nem valósulnak meg. Tehát, hallottuk kétszer egymás után, két liberális párt képviselőitől, nem is nagyon érdemes ezeket a jogokat az alkotmányban rögzíteni.

Emlékeztetnék arra, hogy a szabadságjogokat olyan részletesen talán senki nem sorolta föl, mint az 1936-os sztálini alkotmány szerzője. Ennek ellenére mégsem mondjuk azt, hogy annak kudarcából ítélve immár többet nem is érdemes az általános szabadságjogokat kodifikálni, felsorolni. A rossz példa, a negatív példa énszerintem nem ok arra, hogy a jó célt, a jó kezdeményezést is félretegyük. Ahhoz, persze, hogy a szociális értékek ne csak egy félszóban, félmondatban jelenjenek meg ebben a koncepcióban, mondjuk a társadalombiztosítási önkormányzatok fogalmát is bele illene venni abba a koncepcióba, amely önkormányzatok címen két teljes oldalon keresztül tárgyalja a helyi önkormányzatokat, arról a tényről azonban, hogy Magyarországon társadalombiztosítási önkormányzatok vannak, és ezeket hárommillió ember, az összes lakosság, a szavazásra jogosultak 40%-a választotta meg, erről megfeledkezik ez a koncepció.

Nem szerepel a koncepcióban egyáltalán az érdekegyeztetés fogalma. Holott olyan szociális piacgazdaságok közé szeretnénk belépni, még egyszer hangsúlyozom, amelyek jórészt, nagyrészt, az érdekegyeztetés, a társadalmi érdekegyeztetés elvére épülnek. Úgyhogy nagyon fontosnak tartanám, és nagyon remélem, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok és az érdekegyeztetés értékként, megvédendő értékként bekerül ebbe az alkotmányba, hogy ne visszalépjünk a szociális biztonság, a szociális szabadságjogok területén.

Az 1. fejezet gd) pontja arról beszél, hogy a tudomány, a művészet és a kultúra nemzeti értékeit védeni és támogatni kell. Őszintén remélem, hogy itten csak egy felületességről van szó. Nem hiszem, hogy mondjuk a Biblia, az aquincumi római kultúra, az olasz reneszánsz festmények, a szentendrei szerb ortodox kultúrkincsek, Dosztojevszkij könyvtárban levő regényei, hogy a Lumiére fivérek némafilmjei nem érdemelnek támogatást a magyar kultúrpolitikától.

Őszintén hiszem, hogy egyszerre szeretnénk a nemzeti és az egyetemes kultúra arra érdemes értékeit védeni, és nagyon szeretném kérni, hogy ez ilyen módon kerüljön be a koncepcióba.

A vallásszabadsággal kapcsolatban azt hiszem, hogy az 1990/4-es törvény a lelkiismereti szabadságról legpontosabban ez rögzítette a vallásszabadság alapelveit. A történelmi egyházak, általában a felekezetek elégedettek ezzel a törvénnyel, és immár a 3. ciklusban vagyunk, és senki nem óhajtotta megváltoztatni.

Szerencsés lenne, ha annak alapvető tételei kerülnének bele ebbe a koncepcióba, hiszen különböző felekezetek máris hiányolták ebből az új koncepcióból az egyházaknak a törvény előtti egyenlőségét. Nem hiszem, hogy az alkotmánykoncepció fogalmazói tudatosan felejtették ezt ki. Egyszerűen arról van szó, hogy nem kerültek átvételre talán. Furcsának tartom azt, hogy rögzíti a vallási szertartás gyakorlásának szabadságát. Ennél a hitélet, a vallás, mint a társadalom egyik nagyon fontos szegmense, talán mást, talán többet érdemelne. Biztos, egészen biztos vagyok benne, hogy a koncepció fogalmazói ugyanúgy hívei annak, hogy az egyházak a társadalmon belül igen fontos szerepet töltenek be, mint én. Egyszerűen ez a fogalmazásmód talán nem tekinthető teljesen szerencsésnek.

Még egyszer elnézését kérem az alkotmánykoncepció fogalmazóinak, hogy elsősorban a negatívumokról beszéltem, de nem hiszem, hogy egy mezei képviselőnek az lenne kizárólag a feladata, hogy az elénk írt, készített anyagot feltétlenül csak dicsérő szavakkal illesse.

Általában véve én személy szerint és talán nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel ebben a Házban olyan alkotmányt szeretnék, amelyik a szabadságot, ha nem is az egyenlőséggel, de az esélyegyenlőséggel, valamint a társadalmi igazságosságra és méltányosságra való törekvéssel együtt jeleníti meg.

Fiatal demokrata képviselőtársam a szociális jogok deklarálásának lehetetlenségéről beszélt, és lényegében a Bokros-program filozófiáját jelenítette meg előttünk. Nekem az a véleményem, abban különböznék talán a Fidesz tisztelt képviselőitől, hogy én velük szemben megszavaztam a Bokros-programot, mert őszintén azt hittem, és mai is hiszem, hogy a gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében ez szükséges lépés volt. Nem hiszem, azonban, hogy a Bokros-program szellemiségéből kellene alkotmányt építeni. (Taps az FKGP soraiból.)

(12.10)

Én szerintem a mi gondolkodásunk lényegének annak kell lenni, hogyha szükség van restrikcióra, hogyha szükség van gazdasági megszorító intézkedésekre, azokat meg kell egy ciklusra, vagy egy évre, vagy két évre hozni, de reménykednünk kell abban, hogy egy emelkedő, felemelkedő Magyarországnak joga és alkalma lesz széles körű szociális biztonságot, széles körű szociális jogokat is adni polgárainak. Szeretném, ha ez az új alkotmányban is tükröződne. Köszönöm figyelmüket. (Általános taps.)