Kónya Imre (Néppárt-MDNP)

1996. május 22.

DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az alkotmánykoncepció első két részét tárgyalva, tekintettel arra, hogy ebben a két részben tulajdonképpen megfogalmazódnak mindazok a követelmények, amelyek érvényesülése alapján elmondhatjuk, hogy egy országban alkotmányosság uralkodik, ha ezek a követelmények érvényesülnek, úgy gondolom, hogy nem indokolatlan az alkotmány és az alkotmányosság összefüggéséből kiindulni.

Legáltalánosabban megfogalmazva, véleményem szerint az alkotmánynak éppen az a funkciója, hogy egy országban az alkotmányosságot megvalósítsa, illetőleg biztosítsa. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy amely országban nincs írott alaptörvény, alkotmány, ott nincs is alkotmányosság. Jó példa erre Magyarország, ahol az írott alkotmány megszületése előtt a történeti alkotmány alapján igenis volt alkotmányosság, és hát a szokásosan felhozott példa Anglia, ahol soha nem született írott alkotmány, mégsem jut eszébe senkinek kétségbe vonni, hogy Angliában ma is alkotmányosság van, méghozzá elég szilárd talajon álló alkotmányosság.

A magyar történelemből vehetjük a másik oldalról is a példát, mert érdekes módon, amikor 1949-ben megszületett az írott alkotmány, ezzel egy időben került sor tulajdonképpen az alkotmányosság megszüntetésére. Az 1949. évi törvényben pedig benne voltak, valóban, azok az alkotmányos követelmények, amelyek aztán a valóságban nem érvényesültek. Érdekes felidézni két jellegzetes példán, hogy milyen technikával történt ez. Kulisszaként megjelennek az alkotmányos intézmények, hiszen emlékszünk a 1949. évi XX. törvény az Országgyűlést mint a legfelső népképviseleti államhatalmi szervet határozza meg, és a helyi tanácsok is mint a helyi államhatalmi szervek jelennek meg, kormányszervek stb. Minden benne van ott az alkotmányban. Tudjuk, hogy a tényleges hatalom mégsem ezeknek az alkotmányos szerveknek a kezébe volt letéve, és egyetlenegy paragrafusra, igaz kiemelt helyen, mindjárt az elején a 3. §-ra vezethető vissza a tényleges hatalom, az úgy szólt, hogy a munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje. És ezt követően hiába volt benn a kulissza, hiába volt ott parlament, hiába volt kormány, hiába voltak tanácsok, a tényleges hatalom mindenki tudta a párt kezében van, miközben az alkotmányban mindössze ez a kicsi kis paragrafusra volt visszavezethető a tényleges hatalom. De ugyanígy jártunk az emberi jogokkal is, föl voltak sorolva szépen a jogok, bőségesen, benne voltak az alkotmányban, ezzel nem lett volna probléma, de ott volt az alkotmány 54. §. (2) bekezdése, amely szerint a Magyar Népköztársaságban az állampolgári jogokat a szocialista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni. Hiába tehát a kulissza, hiába az alkotmány, ha ténylegesen nem érvényesülnek azok az alkotmányos követelmények, amelyeket az alkotmány egyébként írásban, korrekt módon rögzít, és mindössze egy ilyen kis paragrafusra vezethető vissza, hogy jogilag is hogyan lehet látszólag korrektté tenni azt, ami korántsem korrekt.

A későbbiek során aztán az 1949. évi XX. törvény folyamatos módosításokon esett át, de négy évtizeden keresztül tulajdonképpen hiába módosították az alaptörvényt, nem kerültünk egy jottányit sem közelebb az alkotmányosság érvényesüléséhez. Ennek pedig az az oka, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindaddig, ameddig a társadalomban nincs pluralizmus, mindaddig, ameddig egyközpontú politikai rendszer van, addig nem lehet a társadalomban alkotmány, hiszen nincs választani miből az állampolgároknak, nem érvényesülhet a népszuverenitás, nincs hatalommegosztás, természetes, hogy nincsenek emberi jogok és nincsen jogállam egy ilyen országban, ahol egyközpontú a politikai hatalom, és nincs választási lehetőség.

Az alkotmányosság feltételeinek a megteremtődése tulajdonképpen 1988-tól kezdve volt reális, amikor a kizárólagos hatalmon kívül megszerveződtek, elkezdtek megszerveződni azok az egyéb, a hatalom képviseletére alkalmas, a pluralizmus csíráit jelentő szervezetek. Tulajdonképpen nem véletlen, hogy ezután hamarosan '89től kezdődően került sor azokra a törvényalkotási aktusokra emlékezzünk csak a 1989. évi I. törvényre, az alkotmánymódosításra, amelyik elrendelte az Alkotmánybíróságot, a II. és a III. törvényre, az egyesülési gyülekezési jogra, ezt követően nem sokkal a sztrájkjog bevezetésére, a népszavazás intézményének a bevezetésére , megannyi előrelépés az alkotmányosság felé, de még korántsem lehetett szó alkotmányosságról, azért, mert változatlanul érvényesült az a tabu, amit ennek a törvényalkotási sorozatnak a nyomán sem voltak hajlandók átlépni, sőt az alkotmánykoncepció elfogadása során sem léptek át, nevezetesen az egypártrendszert, az egyközpontú politikai hatalmat fenntartották, és ehhez ragaszkodtak.

1989-ben, ugye, elindult az alkotmányozás a hatalom részéről. Az ellenzéki szervezetek elutasították, hogy részt vegyenek abban az alkotmányozási folyamatban. Az volt a véleményük, hogy nem alkotmányozhat az az Országgyűlés, amit ezen az egyközpontú politikai hatalom alapján állítottak fel.

Az ellenzéki pártok közül a legerősebb ellenzéki pártnak, a Magyar Demokrata Fórumnak volt valami halvány elképzelése, hogy egy alkotmányozó nemzetgyűlés hozhatná létre az új alkotmányt, de az igazságnak tartozunk annyival, hogy ennek az alkotmányozó nemzetgyűlésnek a részleteit nem dolgozták ki, nem lehetett tudni, hogy hogyan is állna fel ez az alkotmányozó nemzetgyűlés. De a dolgok az ellenzéki kerekasztal létrejöttével felgyorsultak és más irányt vettek. Az ellenzéki kerekasztal elismerését követően, és a nemzeti kerekasztal-tárgyalások megkezdésével tulajdonképpen az alapfeltétel teremtődött meg, mert formálisan ugyan még egyközpontú és kizárólagos volt a hatalom, de gyakorlatilag kénytelen volt a kizárólagos hatalom képviselője is elismerni a ténylegesen létrejött pluralizmust, és ezen a plurális alapon kezdődött meg az alkotmányosság visszaállítása Magyarországon a kerekasztal-tárgyalások során.

Mint tudjuk, a kerekasztal-tárgyalásokon egyrészt olyan sarkalatos törvényeket hoztak létre a felek, amely sarkalatos törvények az alkotmányosság részét képezik, másrészt egy nagyívű alkotmánymódosítás során végül is összességében megteremtették az alkotmányosság visszaállításának az alapfeltételét. A kerekasztal-tárgyalásokon kialkudott, és végül a parlament által szentesített törvények nyomán nemcsak a szabad választások törvényi feltételeit teremtették meg, hanem a magyar alkotmányosságot is visszaállították. Szokták azt mondani, hogy a kerekasztal által létrehozott alkotmány ugyanúgy illegitim, mint a korábbi alkotmány volt, vagy ugyanúgy illegitim, mint hogyha a '85-ben megválasztott parlament önállóan hozta volna meg az alkotmányt.

(12.20)

Meggyőződésem szerint ez a feltételezés hamis. Az kétségtelen, hogy a kerekasztal-tárgyalások résztvevői formálisan nem voltak legitim szervezetek. Hiányzott a szabad választásokon történő megmérettetés, ugyanúgy az egyik, mint a másik oldalon. De ez nem jelenti azt, hogy nem volt legitim maga az alkotás. Azt hiszem, hogy nem lehet kétséges, hogy 1989-ben az alkotmányosság visszaállítására irányuló vagy ha tetszik a demokráciában való békés átmenetet szolgáló, vagy ha tetszik a szabadválasztás törvényi feltételeit kialakító tárgyalások a társadalom szinte 100%-os támogatottságát élvezték. A kerekasztal-tárgyalások eredménye tehát legitim eredmény, az úgy létrejött alkotmány legitim alkotmány és ehhez még azt is hozzátehetjük, hogyha eredetileg nem is voltak szabad választásokon megmérettetett legitim szervezetek a kerekasztal-tárgyalások résztvevői, utóbb a tárgyalások eredményeként megtartott szabad választás következtében a meghatározó résztvevők most már szabad választásokon történő megmérettetést követően, utólag legitimálódtak.

Meggyőződésem tehát tisztelt Országgyűlés, hogy igenis, a kerekasztal-tárgyalások, amelyek lényegében az alkotmányosságot visszaállították Magyarországon és mai alkotmányunknak a gyökerét és alapját képező alkotást hoztak létre, legitim alkotmánynak az alapjait teremtették meg. Afelől pedig, hogy a későbbiekben az első szabadon választást követő kormányzati ciklus alatt, az alatt a négy év alatt létrehozott jelentős további alkotmánymódosítások mindenekelőtt az önkormányzatiságot megvalósító nagyterjedelmű alkotmánymódosítás és ezzel együtt az a körülbelül 50 közjogi törvény, amely kialakította azt a mai alkotmányos struktúrát, ami tulajdonképpen biztosítja Magyarországon az alkotmányosságot, hogy ez legitim alkotmány azt hiszem, hogy semmi kétség nem lehet. Magyarországnak ma tehát olyan alkotmánya van, amelyik alkalmas arra, hogy az alkotmányosságot hosszú távon és megfelelően biztosítsa. Miért ért egyet mégis a Magyar Demokrata Néppárt azzal, hogy szükség van arra, hogy lehetőleg még ebben a ciklusban új alkotmány szülessék? Azért, hogy formálisan se lehessen kétségbe vonni a kialakult alkotmányos rend stabilitását, legitimitását. Annak egyetlen elemét se lehessen többé megkérdőjelezni, hogy soha többé ne legyen visszaút, hogy a rendszerváltozás végleges legyen, és Magyarországon az alkotmányosságot soha többé ne tudja senki kérdésessé tenni.

Ezért vállalja a Magyar Demokrata Néppárt azt, hogy minden erejével részt vesz ebben az alkotmányozási folyamatban és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a folyamat eredménnyel záruljon le. S most engedjék meg, hogy két konkrét észrevételt tegyek a két fejezettel kapcsolatosan, egy-egy hiányosságra hívjam fel a figyelmet, aminek nagy jelentőséget tulajdonítunk.

Az egyik az 1. fejezettel kapcsolatos. Amikor még azok a politikusok, akik a Magyar Demokrata Néppártot létrehozták, tagjai voltak az MDF delegációjaként az alkotmány-előkészítő bizottságnak, abban a fázisban, még az első részben, tehát kiemelt helyen, az alapvető, speciális államcélként került volna meghatározásra a család, a házasság és az ifjúság védelmének az elve. Azután, a későbbiek folyamán mint ahogy értesültünk róla különböző jogtechnikai hivatkozásokkal a második fejezetbe került át az emberi jogok katalógusa egyikeként a mi értékrendünk szerint alapvető fontosságú jogelveknek.

Én úgy gondolom a Magyar Demokrata Néppártnak legalábbis ez az álláspontja , nagyon rossz üzenet, hogyha a család, a házasság és az ifjúság kikerül a meghatározó, az alapvető államcélok közül. Tehát ezt meggyőződésem szerint mindenképpen az első fejezetben kell mint speciális, de meghatározó államcélt elhelyezni.

A másik kérdés a II. résszel foglalkozik, az emberi jogok katalógusával, ezen belül is a tulajdonjog kérdésével. Tisztelt Képviselőtársaim! A tulajdonjog tárgyai közül a föld speciális tulajdoni tárgy. Azt hiszem, hogy nem lehet kétséges, hogy egy olyan tulajdoni tárgyról van szó, amelyik nem szaporítható, amelyikből csak meghatározott mennyiség áll rendelkezésre, valahol a nemzetnek a vagyonát képezi. Indokolt, hogy az alkotmányban erre nézve speciális rendelkezések legyenek elhelyezve. Én tudom, hogy nem minden alkotmányban van ilyen, bár az olasz alkotmányban például, az izlandi alkotmányban, a görög alkotmányban, a török alkotmányban, lehetőség van arra, hogy külön és az általánostól eltérő rendelkezéseket tartalmazzon a jogrendszer a föld tulajdonjogával kapcsolatban. Az izlandiak külföldiek ingatlantulajdonba adási jogát (sic!) kifejezetten alkotmány alapján, külön törvénnyel szabályozzák, de azt is elismerem, hogy általában ilyen külön rendelkezés nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek dacára azt mondom önöknek, hogy nem biztos, hogy egy adott alkotmányozásnál, egy adott ország, amikor az alkotmányát megalkotja, feltétlenül abból kell kiindulni, hogy mindig csak olyan jogi intézményeket hozzunk létre, amelyek általánosan elfogadottak, amelyek máshol is vannak. Az adott helyzetből kell kiindulni, az adott ország sajátosságaiból és nem kell félni a speciális megoldásoktól. Példaként hadd álljon itt a svájci alkotmányból vett példa, csak arra, hogy mennyire nem félnek a speciális megoldásoktól. A svájci alkotmány 11. §-a tisztelt képviselőtársaim a következőképpen szól, "tilos katonai kapitulációt kötni". Én nem hiszem, hogy van más alkotmány, amelyik egy ilyen speciális rendelkezést tartalmaz, de a svájciak nem féltek ezt a speciális rendelkezést alkotmányukban elhelyezni.

Mi se féljünk attól, hogy különösen ebben az átmeneti helyzetben rendkívüli veszélynek kitett földre vonatkozóan külön, az átlagostól eltérő törvényi szabályozást engedélyezzünk az alkotmányunkban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Általános taps.)