Fodor Gábor (SZDSZ)

1996. május 22.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnöknő. Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az alkotmányvitában én is igyekezzem néhány gondolattal gazdagítani azt az igazán élvezetes vitasorozatot, amelyet itt a mai nap megismerhettünk. Sorozatra gondolok, azért mert hát pro és kontra érvek is voltak és úgy gondolom, hogy igazán mindenki döntően a nap szellemének és hát a téma jelentőségének megfelelően szólalt fel és nagyon érdekes eszmefuttatásokat hallhattunk idáig.

Engedjék meg, hogy azzal kezdjem a beszédemet, hogy helyesnek tartom az alkotmányozásnak azt a menetét, amivel itt találkozunk, és alapvetően helyesnek és jónak tartom azt a koncepciót, ami a parlament elé kerül. Helyesnek tartom a módozatot azért, mert már itt képviselőtársaim ellenzéki oldalról és kormánypárti oldalról is beszéltek arról, hogy ez a módozat tulajdonképpen egy konzervatív alkotmányozási folyamatnak tekinthető. Konzervatív sok szempontból. Azért konzervatív, mert először is ötpárti egyetértésre törekedtek az alkotmányozás folyamán az előkészítő bizottságban, és így nyilvánvalóvá vált, hogy olyan típusú kompromisszumokat kell kötni, amelyek mögött a pártok többsége, így ellenzéki pártok és kormánypártok is ott vannak. Én ezt egy helyes megoldásnak tartom. Úgy gondolom, hogy alkotmányt valóban úgy szabad elfogadnunk és úgy szabad ebbe a nagyon-nagyon komoly munkába belevágnunk, hogyha amögött széles támogatottság van, széles politikai és társadalmi támogatottság.

(12.30)

Konzervatív abból a szempontból is, mert minimalizálni igyekszik ez az alkotmány a változtatásokat, és ezt is helyesnek tartom. Helyesnek tartom azért, mert a tradícióhoz való ragaszkodás, ami a konzervatív filozófiának végül is egy lényeges és fontos eleme, a tradíciót ebben az esetben most 1989 és '90 jelenti, ahogy az előttem szólók éppen történetesen Kónya Imre is most rögtön előttem ahogy beszélt erről, valóban a '89-90-es rendszerváltozás jelenti azt a tradíciót, amihez ragaszkodnunk kell, és amelyből kiindulva az addig történt változásokkal összhangban szükséges most megalkotnunk ezt az alkotmányt, ahogy mondtam, minimális változtatásokra törekedve, csak ott változtatni, ahol egyetértés van a változtatásban, és ahol nincs egyetértés, ott maradni annál a szövegnél, ami most van. Helyesnek tartom ezt a folyamatot is, mert ez koherens azzal, ami a rendszerváltozással elkezdődött, és valóban lezárhatja ezt a nagyon lényeges folyamatot a kellő konszenzussal, a kellő egyetértéssel.

Konzervatív a folyamat azért is, mert az alkotmányszöveg részletességét is minimalizálni igyekszik a javaslat, és ezt is helyesnek tartom. Ugyanis nagyon sok érdekes felszólalást hallhattunk és még fogunk hallani nyilván az elkövetkezendő hetekben is, hozzáértő és pozitív értelemben laikus hozzászólásokat nyilván, amelyben nagyon sok minden megjelenik, hogy minek kellene még benne lenni az alkotmányban, ezek között nyilván sok olyan észrevétel lesz, amivel gazdagodik valóban ez a vita, de azért tudnunk kell azt, hogy az alkotmány egy olyan alaptörvény, ami akkor jó, akkor működik, hogyha szikáran és lényegre törően az alapvető jogokat fogalmazza meg, és nem megy egy bizonyos részletességen túl a jogok definíciójában.

Én most a 2. fejezethez szeretnék hozzászólni, az emberi és állampolgári jogoknak a kérdéséhez. Szeretném előrebocsátani, hogy helyesnek tartom ezt a fejezetet, jónak tartom, úgy gondolom, hogy kidolgozott, tehát én egyetértek ezzel a fejezettel, és nagy előrelépésnek tekintem az eddigi alkotmánytörténetünkben, hogy egy ilyen típusú koncepció van előttünk. természetesen úgy érzem, hogy bizonyos pontokban lehet ezen javítani, képviselőtársaim beszéltek erről és én is fogok szólni erről, de alapvetően szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon nagynak tekintem azt a haladást, azt az előrelépést, amit ez a fejezet kifejez.

Mire gondolok itt, előrelépésként? Először is nagyon fontosnak tartom azt, hogy a szerkezetben előre kerültek az alapvető emberi jogok. Ez egy lényeges szemléletváltozást jelent. Gondoljunk csak bele, az ezelőtti alkotmányok, amelyekkel Magyarország rendelkezett, akár a '49es, és hát annak különböző módosításokkal kialakult változata. Az bizony jóval hátrább kezelte az állampolgári jogokat, az emberi jogok fogalmával nehezen birkózott volna meg az az alkotmány, és az, hogy most előre kerültek az emberi jogok és az állampolgári jogok, mutatja azt, hogy az állam helyett a polgár lépett fontossági sorrendben előre, a mostani köztársaságban és ez így helyes és így kívánatos. Nem az állam, nem egy rendszer, nem egy eszme az, amelyik az első helyen szerepel, amelynek a fontosságát az alkotmány elsősorban deklarálja, hanem a polgár, az ember az, akinek a jogait elismeri elsőként.

Tehát ezt nem pusztán technikai kérdésnek tekintem, vagy csoportosítási kérdésnek az elhelyezkedést, hanem tartalmi kritériumnak is, és ezt nagyon lényegesnek és fontosnak tartom.

Arról is szeretnék néhány szót mondani, hogy azok az emberi jogok, amelyek belekerültek most a mostani szövegbe és a mostani koncepcióba, gazdagodtak, hála Istennek na ez már a '89-es alkotmánymódosításnál is bekövetkezett természetesen, ez a gazdagodás, döntően a politikai jogokkal gazdagodtak. Hiszen az előző úgynevezett államszocialista alkotmányaink nem nagyon vagy legalábbis csak bizonyos részeiben fogadták be ezeket a politikai jogokat. Döntően az úgynevezett második generációs emberi jogokra, amelyekhez például a sokat vitatott szociális jogok is tartoznak, ezeknek a deklarációját fogadta el és építette be az alkotmány. De óvakodott a politikai jogok és a szabadságjogoknak az elismerésétől. Mármint az államszocialista alkotmány.

Én nagyon jónak tartom azt, hogy itt most egy alapos és részletes felsorolásával találkozunk, a politikai jogoknak és szabadságjogoknak. Ez is egy fontos szemléletváltozást jelent, hiszen ezek az igazán alapvető jogaink, ezek azok a jogok, amelyeknek alkotmányban van a helyük, és amelyek rendkívül lényegesek, rendkívül fontosak. Szemléletében is fontosnak tartom az alkotmányban azt a filozófiai áttörést, amire már ugyancsak ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaim is utaltak, nevezetesen, hogy egyfajta természetjogi felfogás is megjelenik az alkotmányban. Ugye itt Grotiusra is hivatkoztak, de hát a természetjognak egyfajta politikai-filozófiai megalkotója John Locke volt, akihez visszavezethetjük ezeket a gondolatokat, és nála is már megjelent az a felfogás, hogy vannak olyan jogaink, amelyek nem az államtól kapott jogok, hanem születésünktől fogva megilletnek ezek a jogok, ezek az alapvető emberi jogok. Tehát ez a felfogás, amelynek évszázados története van a politikai filozófiában és a jogfilozófiában is, megjelenik a magyar alkotmány mostani koncepciójában. Ez is egy nagyon lényeges és fontos mozzanat.

Úgy érzem, hogy kell arról is beszélnem, hogy helyes az a hivatkozási alap is, amit a koncepció tesz, nevezetesen, hogy nemzetközi egyezményekre is hivatkozik az emberi jogoknak a felsorolásánál, mondván, hogy a Magyar Köztársaság már aláírt olyan nemzetközi egyezményeket, amelyekkel összhangba kell hozni e jogoknak a katalógusát. Helyes természetesen, de egyúttal differenciáltan kell kezelnünk ezeket a nemzetközi egyezményeket, mert mindegyiknek más a súlya, más a szerepe, más az európai emberi jogi egyezmény és mások az ENSZ-deklarációk. Én az európai emberi jogi egyezményt húznám most alá és emelném ki, mert ez egy nagyon jól működő, fontos, részletesen definiáló egyezmény, és egyúttal abban is különbözik az ENSZ-egyezményektől, hogy megfelelő mechanizmus, szankcionáló mechanizmus is párosul hozzá, hiszen az európai emberi jogi bíróságon számon kérhető, és a bíróság közreműködik a jogok számonkérésében, mármint az emberi jogoknak a számonkérésében. Tehát van egy megfelelő mechanizmus, háttér mögötte, ami például az ENSZ-deklarációnál nincs meg. Ezért számunkra azt hiszem az első számú fontosságú ez az európai emberi jogi egyezmény, amiből nagyon sok mindent valóban be is épít ez a javaslat.

Tudnunk kell természetesen, ha a nemzetközi egyezményeknél tartunk, azt is, hogy az ENSZ-egyezményeknél azért annak idején olyan típusú kompromisszumok születtek, amely kompromisszumok nincsenek benne a már az előbb említett európai emberi jogi egyezményben, ugye az ENSZ-egyezményeknek a létrehozásában ott volt az akkori Szovjetunió és a hozzá tartozó népi demokráciák is. Így ennek eredményeként olyan kompromisszumok születtek, e deklarációkban, például a sokat emlegetett szociális jogoknál is, amelyek bekerültek az ENSZ-egyezményekbe, de amelyekről mindenki tudta már akkor is, hogy megvalósíthatatlan deklarációk. Míg az európai egyezményt, amelyet alapvetően szabad országok és demokráciák alakítottak ki, azokban nem szerepelnek ilyen típusú jól hangzó deklarációk, de megvalósíthatatlan deklarációk.

Ezt a fejezetet leginkább két oldalról kritizálják, főleg azt mondják rá, hogy túl részletező ez a felsorolás, másfelől pedig amiről már itt a parlamentben is hallhattunk, hogy hiányolják belőle a szociális jogokat. A túl részletező érvre annyit hadd mondjak, hogy ebben van igazság. Én is úgy gondolom, hogy valóban bizonyos tekintetben részletező ez a felsorolás, de mégis a történelmi hagyományainkat is figyelembe véve fontosnak tartom, hogy a politikai és szabadságjogok alaposan, részletesen kerüljenek felsorolásra. Most leginkább a másik érvvel szeretnék foglalkozni, a szociális jogoknak a problémájával.

Én úgy gondolom, hogy helyesen kezeli e jogoknak a szerepét a javaslat, tévedésnek érezném, hogyha olyan széles körben próbálná a leendő alkotmány ezeket a jogokat e fejezetben felsorolni, mint ahogy azt sokan szeretnék és kívánnák. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ha ezek a jogok nincsenek kikényszeríthető és alapvető jogokként, emberi jogokként az alkotmányban felsorolva, az annyit jelent, hogy egy ország, egy állam nem érzékeny, nem szenzibilis a szociális problémák iránt.

Tudjuk jól, hogy egyszerű példákat tekintve, a szocialista országokban, mint ahogy itt már utaltam rá, ezek a másodgenerációs jogok benne szerepeltek az alkotmányokban, mégsem hiszem, hogy szociálisan ezek az országok többet tudtak volna nyújtani a polgáraiknak, mint a nyugati demokráciák. Ahol nem szerepeltek ezek a jogok, mégis sokkal inkább szociálisan is érzékenyebbek voltak és emberközpontúbb társadalmak voltak.

Ugye a vita általában ott jelenik meg, hogy az egyik álláspont képviselője szerint ezen jogoknak az ilyen típusú részletes deklarálása az aláásná a magántulajdon jogát és a gazdasági fejlődést. Mások pedig azt mondják, hogy a polgárok nem nagyon tudnák elfogadni az alkotmányt akkor, hogyha nem jelennének meg azok a jogok, amelyeket már megszoktak az államszocializmusban, és úgy gondolják, hogy most kevesebb lenne, hogyha ezek nem szerepelnének.

Én itt egyetlenegy szempontra hadd hívjam fel a képviselőtársaknak a figyelmét, nevezetesen azon túl, amik már itt elhangoztak, mármint hogy közép-európai és kelet-európai alkotmányok részletesen deklarálják ezeket a jogokat, de nem tudják biztosítani ezáltal az alkotmányoknak a tekintélyét rontják le, hogyha olyan jogokat szerepeltetünk benne, amelyekről tudjuk, hogy az állam nem tudja igazán garantálni. Ezen túl egy szempontot hadd említsek, mely itt a vitában többször előkerült már az Európai Szociális Charta, mondván, hogy ehhez is csatlakozott Magyarország, és így ugyancsak nemzetközi egyezményként kell figyelembe vennünk az Európai Szociális Chartát.

(12.40)

Mint ahogy említettem, több generációja van az emberi jogoknak. Az első generációs jogok, a politikai és szabadságjogok, azok olyan jogok, amelyeket minden ország, aki aláírja ezen jogoknak a nemzetközi egyezményét, ezeknek a biztosítását vállalja, hadd idézzek most egyébként az Európai Emberjogi Egyezménynek az első cikkéből. Itt azt írja az egyezmény, hogy a szerződő felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára az egyezményben meghatározott jogokat és szabadságjogokat. Tehát biztosítják ezeket. Míg az Európai Szociális Charta nem véletlenül úgy fogalmaz, hogy a szerződő felek politikájuk céljaként fogadják el, majd mondja, hogy ezek a jogok érvényesüljenek.

Tehát helyes, és a nemzetközi felfogással is teljesen egybecsengő a magyar alkotmány koncepciójának az a felfogása, amely megkülönböztet államcélokat, tehát például a szociális jogokat olyan célként jelöli meg, amelyre törekedni kell az államnak és helyes, hogy vannak bizonyos jogok, a politikai jogok és a szabadságjogok, amelyeknek egyértelműen a biztosítására törekszik.

Kedves Képviselőtársaim! Ezen érvek alapján is azt javaslom önöknek, hogy ezt a koncepciót tovább folytatva természetesen ezt az okos és a vitához hozzáértő hozzászólásokat tartalmazó vitát, próbáljuk csiszolni, jobbá tenni, de úgy gondolom, hogy a koncepció már most olyan állapotban van, ami alkalmas arra, hogy joggal reménykedjünk, hogy ténylegesen meg fog születni a rendszerváltást lezáró alkotmánya Magyarországnak az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)