Salamon László (független)
DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmánykoncepció ma tárgyalandó részéből bizonyos kérdéseket már tegnapi általános értékelő jellegű felszólalásomban érintettem és tömören megfogalmaztam ezekkel kapcsolatos véleményemet. Ezek voltak a házasság, a család, a jogegyenlőség intézményének helye az alkotmányban, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavának alkotmányosan értelmezhető megjelenítése, illetve az államcélok, valamint az emberi és állampolgári jogok problematikájának szabályozása. Most ezeket nem érintve, a nap tárgyalt részéhez tartozó további kérdésekről kívánok beszélni.
Először arról a javaslatról, hogy a jogállam mellett jelenjen meg a szociális jelző. Azzal, amit KDNP-s képviselőtársaim ezáltal kifejezésre akarnak juttatni, tartalmilag a legteljesebb mértékben egyetértek. Számomra is elfogadhatatlan az állam éjjeliőr államként történő értelmezése.
A javasolt konkrét megoldással kapcsolatosan ennek ellenére fenntartásom van. Az állam fogalmilag ugyanis a közhatalom gyakorlásának szervezeti rendszerét jelenti. Ez a szervezeti rendszer valóban lehet állapotát tekintve független, működését illetően demokratikus, és a jog feltétlen uralmára épülő. Nem lehet azonban szociális, mert ez nyelvtanilag az én olvasatomban azt jelentené, hogy az állam belső szervezeti rendjét a társadalmi szolidaritás, a gondoskodás és ezek eredménye hatja át.
Márpedig számunkra nyilván nem az az igazán fontos, hogy a szolidaritás és a gondoskodás az állam szervei és köztisztviselői közötti viszonyt áthassa, hanem hogy ez a társadalomnak legyen egy általános jellemzője. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretnék Mindszenty bíboros 1956. november 3-án mondott nevezetes beszédére, és abból egy emlékezetes mondatra. Idézem: "Jogállamban élünk, a szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista nemzet és ország kívánunk lenni". Tehát a bíboros sem a jogállamhoz kapcsolta a szociális jelzőt, hanem a társadalmi viszonyokhoz.
Az elhangzottakból nyilvánvaló, hogy a fenntartásom kizárólag nyelvtani jellegű. És itt szeretnék utalni arra az érvre, amit Isépy Tamás frakcióvezető úr ezzel kapcsolatosan elmondott, hogy a német alkotmányban is az szerepel, hogy Németország szociális állam. Én óva intenék a más nyelvben használt jelzésszerkezetek egyszerű fordításától, hiszen tudjuk, hogy az egyes jelzők jelentéstartama mennyire sajátos tud lenni egy adott ország nyelvén. Példaként csak a magyarban természetesként hangzó és használt népi jelző német megfelelőjére "völkisch" vagy "völkischer" szóra utalok, és annak hangulati tartalmára. Ezért nem biztos, hogy minden kifejezést egy az egyben célszerű és indokolt és helyes átfordítani vagy átültetni a magyarra is. Minden más megoldást minden további vizsgálat nélkül automatikusan átvenni.
Én azt javaslom, hogy a szociális jelző a társadalom kívánatos állapota tekintetében jelenjen meg az alkotmányban. Igenis szükség van arra, hogy az alkotmánykoncepció tartalmazza a kereszténydemokrácia egyik legfontosabb alapelvét, a társadalmi szolidaritás elvét és mondja ki, mintegy államfélként azt, hogy az állam polgárairól gondoskodni köteles, kivált a hátrányos helyzetű, elesett polgárait illetően. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a gondoskodási kötelezettségnek és szolidaritásnak, amely egyébként a testvériség jelszavának ha úgy tetszik alkotmányosan értelmezhető megjelenése, ennek fedezete nem az állam, hanem a társadalomra kötelességszerűen előírt szolidaritási kötelezettség.
Másik észrevételem a szuverenitással kapcsolatos. A koncepció azt a megfogalmazást tartalmazza, hogy a nép a hatalmat elsősorban választott képviselői útján gyakorolja. Tisztelt képviselőtársaim, ezt az "elsősorban" jelzőt én hibásnak érzem. Ez ugyanis valamiféle sorrendiséget sugall a közvetlen és a közvetett demokrácia rangját illetően. Javaslom, hogy ezt a jelzőt az "általában" jelzővel váltsuk fel, mert akkor kerülni fogjuk ezt a fajta félreérthető rangsorra való utalást, ami számomra elfogadhatatlan, és az alkotmánykoncepció előkészítőinek sem volt szándékában a jelző megválasztásával bármiféle rangsort keresni. Az "általában" jelző használata a demokrácia két formája között az alkalmazás rendszeressége tekintetében tesz különbséget, illetőleg arra utal, és mentes minden hierarchikus vagy minőségi természetű megkülönböztetéstől.
Harmadik észrevételem a magyar állam felsőjogainak átruházhatóságával kapcsolatos, amelyről itt ma már többen szóltak. Úgy gondolom, különbséget kell tenni az alkotmánymódosítást igénylő és nem igénylő átruházhatóság között. A koncepcióban szereplő egyszerű alapeset, amely az Országgyűlés minősített többségéhez köti a felségjogok egy részének nemzetközi szervezetekre történő átruházását, csak olyan esetekre vonatkozzék, amely egyébként a magyar alkotmányos berendezkedés alkotmányban foglalt szabályait nem érinti. Az alkotmányos berendezkedésre kiható felségjogátruházás viszont csak az alkotmánymódosítás szabályai szerint mehessen végbe és itt külön jelenjék meg megerősítésként a népszavazásra bocsátás követelménye.
Negyedikként az emberi és állampolgári jogok indokolt esetben történő korlátozásának szabályairól szeretnék véleményt mondani. Megítélésem szerint erre a problémára a koncepció nem találta meg a helyes megoldást. Az előterjesztés ugyanis fenntartja a hatályos alkotmány 8. § (2) bekezdésének rendelkezését, mely a jogok lényeges tartalmát törvényi szinten korlátozhatatlannak mondja ki.
Ennek az a konzekvenciája, hogy a jogok korlátozására lényeges tartalmat érintően csak magában az alkotmányban kerülhet sor, ami azzal az eredménnyel járna, hogy a korlátozások legnagyobb részét az alkotmányban taxatíve kellene megjeleníteni. Ennek ugyanakkor ellentmond maga a koncepció azáltal, hogy a jogok korlátozásának lehetősége körében alkotmányos felhatalmazással a törvény szintjét is igénybe vehetőnek ítéli. Ehhez külön kapcsolódó probléma, hogy nyilván az sem lehet megfelelő megoldás, ha minden törvényi korlátozás esetén kifejezett alkotmányos szintű engedmény tenné csak lehetővé, lévén, hogy a törvények általában korlátozzák a jogokat, vagyis a valóságban egyébként ellentmondanak az alkotmány 8. § (2) bekezdésének.
(12.50)
Ennélfogva, ha nem változtatunk az elképzeléseinken, szinte minden joghoz automatikusan oda kellene biggyeszteni egy olyan klauzulát, miszerint a törvény az említett jogokat korlátozhatja.
E problémakör megoldására az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén javaslatot tettem, melyet változatlanul fenntartok és röviden ismertetek.
Egyfelől a 8. § (2) bekezdését véleményem szerint nem szabad az új alkotmányba beépíteni. A jogok korlátozására nézve az alkotmányba egy általános szabályt kell alkotni, amelyben a jogok korlátozásának a feltételeit általánosságban meg kell fogalmazni.
Erre nagyjából megfelelőnek tekinthető egyébként a koncepció szövege itt jelzem, hogy részben tükröződik a véleményem a koncepcióban, csak nem következetesen és ez a szöveg, egyébként a nemzetközi konvenció átvételét tartalmazza a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség okmányából.
Idézem: Az alkotmányban a jogok gyakorlásának általános korlátjaként mások alapvető jogainak védelmét, illetőleg közegészségügyi vagy közrend védelmi okot indokolt megjelölni. Megjegyzem, hogy a koncepció szövege sajnálatos módon kihagyja a közerkölcsöt mint jogot korlátozó szempontot, amely egyébként a konvencióban benne foglaltatik.
Én nagyon remélem, hogy ez csak véletlen, és senki nem fogja kifogásolni, hogy ha e tekintetben is a nemzetközi konvencióhoz kívánjuk igazítani a korlátozás lehetőségének elvi szintű meghatározását, és így bekerül a közerkölcsre való utalás is a korlátozás lehetséges szempontjai közé.
Az elgondolásomból helyesen beépítette a koncepció a jogkorlátozás mértékének szempontjait, azaz, hogy a korlátozásra csak szükséges mértékben, a korlátozás igénybevételének elkerülhetetlensége esetében és csak arányosan kerülhet sor.
Eme általános szabály felállítása mellett a korlátozás lehetőségét a konkrét esetekben már nyugodtan rá lehetne bízni a törvényekre. Az, hogy a törvényalkotó az egyszerű többséggel meghozandó törvények megalkotásakor ne éljen vissza a felhatalmazás adta helyzettel, az alkotmányban foglalt fenti tartalmi szabályozás révén lenne biztosított, és ténylegesen pedig ennek a megtartását a törvények feletti alkotmánybírósági kontroll biztosítaná.
Ettől függetlenül egyébként, hogyha lényegesnek ítélünk bizonyos korlátozásokat magában az alkotmányban megjeleníteni az egyes jogokat illetően, annak ez a megoldás nem lenne akadálya, tehát emellett lehetséges ezen korlátok taxatív megjelenítése is ott, ahol ezt különösen fontosnak és lényegesnek ítéljük.
Tisztelt Ház! Több mindenről lehetne és kellene itt még beszélni, minthogy mások is utaltak a vallásszabadság, a sajtószabadság kérdésére. Egyetlenegy dologról csak egy mondatot.
Kimaradt a pozitív diszkrimináció elve a koncepcióból, amit én megintcsak remélem, hogy véletlen műve, mert volt róla szó az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén, és én úgy gondolom, hogy a gondoskodó állam a társadalmi szolidaritás biztosításának a szempontja megvalósításához ez, hogy benne legyen a pozitív diszkrimináció az alkotmányban, nagyon szorosan kapcsolódik.
Úgy hiszem, hogy ezek az elemek együttesen valósíthatják meg azt, hogy az alkotmány kellően alkalmas legyen a szociális értékek hordozására. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)