Kis Gyula József (MDF)

1996. május 22.

DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Köszönöm tisztelt Ház a figyelmet. S egyben elnézést kérnék jogban jártasabb kollégáimtól, hogy alapvetően természettudományosan nevelt létemre beleszólok egy ilyen ezoterikus kérdésbe, mint az alkotmányjog. Mentségemre csak egy dolog szolgálhat, hogy Benjamin Franklin is természettudós volt, és ehhez képest mind a Függetlenségi Nyilatkozat, mind az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya elég jól sikerültnek tekinthető, legalábbis ami az időtállóságát illeti, ellentétben a mi alkotmányainkkal.

Nos, ha a mi alkotmányaink így gyorsan kell hogy változzanak, akkor az a kérdés, hogy most miért kell változtatni az alkotmányt? Két belső és külső lényeges kényszerítő erőnek kell lenni ami miatt ahogy hallottuk tegnap történelmi lehetőséget kaptunk egy új alkotmány megalkotására.

(14.40)

Hát a belső körülményekben valóban döntő változások történtek a tulajdonviszonyokban, a külső nemzetközi szerződésekben. Az alkotmányunk hatálybalépése óta egyetlenegy lényeges nemzetközi megállapodás történt. Erre eddig nem hallottam utalást, úgyhogy engedjék meg, hogy citáljam.

Ez pedig az ún. koppenhágai nyilatkozat. Tizennégy hónappal ezelőtt 1995. március 12-én, a világtörténelemben először, 132 ENSZ-tagállam, állam és kormányfő jelenlétében fogadták el ezt a nyilatkozatot, amely a társadalmi fejlődésről szólt, és amelyet mi is elfogadtunk és amelyben kötelezettségeket vállaltunk magunkra nézve. Mégpedig, mint ahogy a Koppenhágában egybegyűltek megállapítják, önmagunkra kötelező érvényűnek tekintjük a nyilatkozatot és cselekvési programot a társadalmi fejlődés erősítésével és az emberi jólét biztosításával kapcsolatban mindenütt a világon. Majd pedig a preambulum után az egyes számú kötelezettség a következőképpen hangzik: "Stabil törvényi keretet állítunk fel alkotmányainkkal, törvényeinkkel és eljárási szabályainkkal összhangban, valamint a nemzetközi jognak és kötelezettségeknek megfelelően. Kötelezettséget vállalunk olyan gazdasági politika, mind szociális, kulturális és törvényi környezet létrehozására, mely az emberek számára biztosítja a társadalmi fejlődés lehetőségét."

Tehát kötelezettségvállalásról volt szó, és az előterjesztett koncepció állításával szemben, mely azt mondja, az indoklásban, hogy a nemzetközi jog csak azt kívánja meg az államoktól, hogy a nemzetközi szerződésekben meghatározott emberi jogokat biztosítsák, de azt már nem, hogy ezeket a jogokat alkotmányos jogként az alkotmányban rögzítsék.

Ezzel kapcsolatban mégiscsak kénytelen vagyok jogászhoz fordulni; mégpedig egy szakvéleményből idéznék, amelyet az alkotmány-előkészítő bizottság számára Számen Katalin készített. Ebben az olvasható, mármint, hogy a nemzetközi szerződésekben meghatározottak mily mértékben kötelezőek egy állam belső jogrendjére, idézet: "Általánosságban a kérdésre azt tudom válaszolni, azt, hogy mi alanyi jog és mi nem, az épp attól függ, hogy azok miként kerülnek majd megfogalmazásra. Minthogy azonban mi a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezség-okmányának részesei vagyunk, annak rendelkezéseitől csak abban az esetben térhetünk el, ha annál többet kívánunk biztosítani. Ezért a tartalmi minimum meghatározásánál ezeket a szabályokat kell alapul venni." Egyfelől tehát van egy minimum, amitől lefele nem lehet eltérni, másrészt van egy hatályos alkotmányunk, amely a koppenhágai nyilatkozat szellemében kötelezővé teszi számunkra, hogy a koppenhágai nyilatkozatban vállalt kötelezettséget magunkra nézve elfogadjuk. A kettő véleményem szerint egyértelműen lehetetlenné teszi, hogy a jelen koncepcióban a szociális, kulturális és gazdasági jogok oly mértékben kerüljenek szűkítésre, mint ahogy ezt olvashattuk. Ugyanis mindkét vagy mindhárom esetben arról van szó, hogy az államtól megkövetelhető ún. alanyi jogok köréből ezeket kivesszük, ellentétben a hatályos alkotmány 70/A-tól K-ig terjedő szakaszaiban megfogalmazottakkal.

Itt már részletesen elmondták ezeket a jogokat, részletesen indokolták ezek hiányát, és ezek után nekem már csak egy kérdésem van. Milyen képet, milyen emberképet, milyen társadalomképet tükröz a jelenleg megismert koncepció a Magyar Köztársaság alkotmányáról? Egyértelműen elismeri a politikai jogok mindenek fölött való primátusát, az embernek a szabadsághoz és a tulajdonhoz való sz.. majdnem azt mondtam, hogy szent, maradjunk abban, hogy sérthetetlen jogát. Nos, ez azt jelenti, hogy az állam feltétlenül garantálni kívánja mindazt, ami nem kerül az államnak semmibe. A gyereket nem az állam szüli, a politikai vélemény, a vallásszabadság és egyéb jogok nem igényelnek anyagi ráfordítást. Abban az esetben, azonban amikor az államnak valamiféle újraosztó szerepéből eredően a szociális biztonságot garantáló vagy annak feltételeit megteremtő tevékenységére kerülne sor, már csak célként, valamiféle számon nem kérhető távlati célként fogalmazza meg.

Mit érez ebből az állampolgár? Azt, hogy akkor miért van szükség az államra. Gyereket tudok csinálni én is, szabad vagyok, mert hiszen, ha a feleségemnek nem tetszik, lemegyek az utcára. Tehát akkor miért van ez az egész? Miért kell a keresetem jelentős részét az államnak áldozni, hogyha ez az állam ezért csak azt biztosítja, ami magától a természettől fogva van. Ludvig Erhadtot is idézték már, a keresztény-konzervatív német politikust, az azt mondta az állam és az egyén viszonyáról, hogy "te állam ne törődj az én dolgaimmal, hagyj meg a keresetemből annyit, hogy gondoskodni tudjak magamról és családom jövőjéről". Hát akkor azt mondhatná az állampolgár, hogy "te állam, ne törődj az én dolgaimmal, hagyj meg nekem annyit a keresetemből, miért adjak, hogyha nem kapok érte semmit?" Ha csak politikai szabadságjogok garantálása, első generációs alanyi jogként való megfogalmazása jelenne meg az alkotmányban, abban az esetben véleményem szerint nem valósulna meg még a szabadságjogok ilyen szintű garantálása sem, hiszen, hogy megint Erhardtot idézzem nemcsak én teszem ma; úgy látszik, mostanában a konzervatív gondolat egyre népszerűbb lesz , (Derültség a kormánypárt padsoraiban.) tehát azt mondja, hogy: "A szabadság az én számomra egy és oszthatatlan. Az én szememben a politikai szabadság, a gazdasági és az emberi szabadság egyetlen összetett egységet képez. Nem ragadhatunk ki egyetlen részt belőle anélkül, hogy az egész össze ne omoljon." Mert valóban. Szabad-é az ember, hogyha szegény? A tulajdonhoz való jog egyben a tulajdonszerzés lehetőségét is jelenti? Vagy pedig ez a politikai deklaráció ugyanolyan üres szólam marad, mint a szocialista alkotmányokban a szociális jogokhoz való hozzáférhetőség deklarálása. A szabadság ilyen kiüresedett értelmezése véleményem szerint kizárólag arra jó, hogy ne lehessen az államon számon kérni az emberhez méltó életet, a munkához való jogot, magam és családom jövőjéért való felelősséget, semmi mást. Akkor viszont miért kell most alkotmányt létrehozni? Miért? Ha nem tudjuk biztosítani, mint itt hallottuk az emberi jogok, a szabadságjogok mellett, a gazdasági, szociális és kulturális jogok teljességét, mert nem tudjuk biztosítani gazdasági helyzetünkből eredően, akkor inkább tartsuk meg a jelenlegi alkotmányt. Ugyanis igen nagy álszentség azt mondani, hogy történelmi pillanatban egy történelmi tettet hajtunk végre, hogyha ez ugyanolyan üres deklaráció marad az emberi szabadságjogok terén, mint volt az előző alkotmány a szociális, kulturális, gazdasági jogok terén.

Én nagyon szomorú vagyok, hogy ma erről az alkotmányról beszélünk, egy alkotmánykoncepcióról, anélkül, hogy alapvetően szembenéznénk azzal, hogy mi a társadalom igazi feladata, hogy az együttélő emberek közössége mennyiben függ az államtól, mit követelhet az állam, és mit várhat ezért az állampolgár. A jelenlegi alkotmánykoncepció, miután csak a tulajdon feletti rendelkezés mértékében és politikai szabadságokról rendelkezik, véleményem szerint inkább egy részvénytársaság alapszabályának tekinthető, részletesen szabályozva az elnök, a felügyelőbizottság, az igazgatótanács választásának körülményeit, de teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy a részvények, a részvénypakettek mögött emberek vannak. Hát ez egy részvénytársaságban nem érdekes.

(14.50)

Egy országban, népben, nemzetben azt hiszem ez az elsődleges kérdés, s ez a jelenleg megismert koncepció ezt igyekszik megkerülni. Ezért, ha elfogadjuk és ily módon fogadjuk el új alkotmányunkat, akkor azt javaslom, hogy változtassuk meg a Magyar Köztársaság meghatározását mégpedig arra, hogy nem Magyar Köztársaság, hanem Magyar Részvény Köztársaságnak hívjuk a jövőben. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)